Másképp éltem át hasonlót. Nehéz hálásnak lenni fájdalmak közepette, amikor a kilátástalanság uralkodik. A kezelésem során spontán megjelent a hála érzése - arra ébredtem. Kipihent voltam és nem éreztem a szokásos fájdalmakat. Nem csoda, hogy szétáradt a szívemben a hála! Nagyon jó érzés most is felidézni!
Meg is kell tennem sokszor, hiszen a kolumbiai kezelésem csak rövid ideig tartott, érdemi hasonlóban azóta sem volt részem.
Meg is kell tennem sokszor, hiszen a kolumbiai kezelésem csak rövid ideig tartott, érdemi hasonlóban azóta sem volt részem.
Viszont sokat dolgozom azon, hogy megtaláljam a fogódzókat, amivel a kilátástalanság időről időre feloldható, és a módszereket, amik a fájdalomcsillapításban valós, szervkárosodás nélküli segítséget jelentenek.
Ehhez komoly hasznát vettem a GNM egyik alap tanításának, miszerint az agyunk nem tesz különbséget valóság és illúzió között. Ha megtanuljuk a világot elvonatkoztatva szemlélni, félretéve szubjektivitásunkat, akkor olyan részletekre figyelhetünk fel, amik kivezethetnek az "életcsapdából".
A betegséggel kapcsolatos élményeim hatására megerősödött a korábbi szemléletem. Ami elméleti tudás és mások élő példája volt, az saját élménnyel egészült ki. A betegség kényszerrel megállított. Ezt súlyos csapásnak éreztem. A fájdalmaim miatt gyakorlatilag mozgás-, és cselekvésképtelenné váltam. Minden szakmai próbálkozás ennek feloldására kudarchoz vezetett, az állapotom egyre válságosabb lett. Nem volt jó tanács akkor azt mondani nekem, hogy legyek hálás. Nem tudtam mit kezdeni vele.
Ez azonban jelentősen megváltozott a megkönnyebbülés élményem után. Elkezdtem keresni az állapotom adta előnyöket. A megkönnyebbülés adta a szikrát, hiszen ugyanezt előtte sok száz betegemmel eredményesen végigcsináltam már.
Igen, a betegségnek mindig van előnye, még akkor is ha nagy árat fizetünk ezért. Nem is biztos, hogy az életünk során valaha arányos lehet a szenvedésekkel megfizetett ár az előnyökért, de ezen a téren kifejezetten előnyt jelent, hogy emberi mivoltunkban végtelenül szubjektívek vagyunk. Ebben az elfogultságunkban igenis az az elsődleges, amit képzelünk, és az marad a másodlagos, amilyen helyzetben vagyunk. Az agyunk képes a reményünkre, a hálánkra, az emiatti jóérzésünkre reagálni, mégpedig úgy, hogy azt érzékeli, hogy nem kell küzdeni tovább, azaz a baj elhárult. A szervezetünkbe számtalan olyan automatizmus van beépítve, ami arra a szignálra, hogy a baj elhárult, elindítja a helyreállítást végző összehangolt folyamatokat. Amíg az agyunk a konfliktust érzi, addig a menekülés lesz az elsődleges válasz, de emiatt a regeneráció háttérbe szorul. Amikor az agyunk úgy értékeli a helyzetet, hogy a konfliktus megoldódott, akkor leáll az aktív védekezés és átváltja a szervezetet a regenerációs üzemmódra.
A figyelmünk fókuszálásával az agyunk rábírható arra, hogy "megoldódást" érzékeljen.
A hálának itt lehet nagy szerepe. Eleinte komoly lelki munka megtalálni azokat az életmozzanatokat, amiért akkor is hálásak lehetünk, ha eközben ezer bajunk van és egy sor konfliktus vár megoldásra.
A hálának itt lehet nagy szerepe. Eleinte komoly lelki munka megtalálni azokat az életmozzanatokat, amiért akkor is hálásak lehetünk, ha eközben ezer bajunk van és egy sor konfliktus vár megoldásra.
Komoly munka, hogy ha naponta akár órákat ilyen szellemben töltünk, keresünk, találunk, megnyugszunk, örülünk - és kifejezzük a hálánkat.
A fókuszálás fontos tényezője, hogy ne csak felismerjük, ha valami jót is találunk, hanem mondjuk ki, szánjunk időt arra, hogy emésztgetjük, örüljünk neki! Szánjunk időt a hálára! Régen imádkoztak, ezt ma is megtehetjük...
A fókuszálás fontos tényezője, hogy ne csak felismerjük, ha valami jót is találunk, hanem mondjuk ki, szánjunk időt arra, hogy emésztgetjük, örüljünk neki! Szánjunk időt a hálára! Régen imádkoztak, ezt ma is megtehetjük...
Ahogy sok mást is tehetünk még. Ez nem új felismerés, hiszen a természetes gyógymódok alapkoncepciója ugyanez. Keressük meg a lelki "méregfogakat", segítsük kihúzni, de közben készítsük elő a regenerációra az egyént, hiszen a szervezetünk olyan folyamatokon megy keresztül a regenerációja során, aminek zömét ma "veszélyes betegségeknek" tartunk.
A hála érzése még egy fontos szempontból nagy ajándék. Vannak ártalmak, melyek mások jellemhibája miatt ránk is negatív hatásúak. Az első reakció gyakran a félelem, a düh, a harag, stb., nem a hála. Pedig az elszenvedett rész csekélység ahhoz képest, amiben a jellemtelen elkövetőnek része lesz egy nem is távoli jövőben.
A jellemtelen szellemiségű személy ugyanis megnyomorítja a saját lelkét, ami megnyomorítja a testét. Nem szép a káröröm, de ilyenkor akár hasznos elképzelni azt, ami az ilyen alakokra vár. A hála itt tud bekapcsolódni, hogy ez nem velem történik, nem velem fog megtörténni. A káröröm azonban egyfajta tanulópénz, az érett személyiségnek nincs rá szüksége. Ezért lenne nagyon helyénvaló a 7-14 éves korosztályt elsősorban az érzelmi emésztésre megtanítani (benne az öröm, káröröm különbségét átélni), nem minden ...sággal tömni a fejüket. Ugyanilyen fontos, és a teljességhez tartozik, hogy amikor a jellemtelen személy éppen a következményeit szenvedi el annak, amit tett, akkor kiszolgáltatottá válik. A nagy kérdés, hogy kiben, mi ébred fel ilyenkor? A könyörület, a segítőkészség, vagy éppen a következmények jogossága miatt már nem a káröröm, hanem egyfajta belátás, hogy lám, a természet erői elfogulatlanul végigvisznek minden folyamatot, amibe beavatkozni nem szabad és nem is helyes. Azt kapja, amit magának okozott. Ennek elviselése sem egyszerű, megrengeti a lélek alappilléreit. (megjegyzem, hogy orvosként ez nem kérdés, hiszen aki segítséget kér, az a kéréssel már "megfelelt" a segítségadás alapfeltételének - de ezzel csúnyán vissza lehet élni!)
A jellemtelen szellemiségű személy ugyanis megnyomorítja a saját lelkét, ami megnyomorítja a testét. Nem szép a káröröm, de ilyenkor akár hasznos elképzelni azt, ami az ilyen alakokra vár. A hála itt tud bekapcsolódni, hogy ez nem velem történik, nem velem fog megtörténni. A káröröm azonban egyfajta tanulópénz, az érett személyiségnek nincs rá szüksége. Ezért lenne nagyon helyénvaló a 7-14 éves korosztályt elsősorban az érzelmi emésztésre megtanítani (benne az öröm, káröröm különbségét átélni), nem minden ...sággal tömni a fejüket. Ugyanilyen fontos, és a teljességhez tartozik, hogy amikor a jellemtelen személy éppen a következményeit szenvedi el annak, amit tett, akkor kiszolgáltatottá válik. A nagy kérdés, hogy kiben, mi ébred fel ilyenkor? A könyörület, a segítőkészség, vagy éppen a következmények jogossága miatt már nem a káröröm, hanem egyfajta belátás, hogy lám, a természet erői elfogulatlanul végigvisznek minden folyamatot, amibe beavatkozni nem szabad és nem is helyes. Azt kapja, amit magának okozott. Ennek elviselése sem egyszerű, megrengeti a lélek alappilléreit. (megjegyzem, hogy orvosként ez nem kérdés, hiszen aki segítséget kér, az a kéréssel már "megfelelt" a segítségadás alapfeltételének - de ezzel csúnyán vissza lehet élni!)
Az erkölcs a jellemhibákon való felülemelkedést hivatott képviselni. Aki magas erkölcsi értékekkel rendelkezik, annak valóban felhőtlenebb az élete, és a hála megszépíti a mindennapjait. De csak azokét, akiknek a szívében van ez a tudás, nem az eszükkel értik.
Kívánom mindenkinek, hogy az ádventi készülődésben és a karácsonyi ünneplésben találja meg mindazt, amiért hálás lehet, amivel a lelkét felemelheti!
Endokannabinoidokban gazdag Téli Napfordulót kívánok!
Endokannabinoidokban gazdag Téli Napfordulót kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése