hiv nozóda

 

omeoSensitive

iutTegiodSnpadeonp,l 1si2m:oro0eud5uc  · 

MI TÖRTÉNIK VELÜNK A MAI VILÁGBAN? - 1.rész

Minden bajunk van

Az AIDS pecsétje

Írta: Pál Nóra 2021.02.09

AIDS, vagyis Acquired Immune Deficiency Syndrome, magyarul, „szerzett immunhiányos tünetegyüttes”.

A HIV (Human Immunodeficiency Virus = emberi immunhiány vírus) által előidézett autoimmun betegség, amelyet 1981-ben azonosítottak, de már jóval régebben megjelent.

Az AIDS, mint autoimmun betegség lényegében azt jelenti, hogy az immunrendszer fokozatos leromlásával nyitottá válik az opportunista fertőzésekre és vírus indukált daganatképző folyamatok indulnak be a legyengült szervezetben. Ezen kívül jelentkezhetnek szisztematikus tünetek, mint például elhúzódó lázas állapotok, duzzadt nyirokmirigyek, izzadások, hidegrázások, gyengeség, súlyveszteség és hasmenés. Pszichiátriai és neurológiai tünetek is jellemzőek.

(Fontos észrevenni, hogy a Cvd megbetegedések esetében is pontosan ehhez hasonlókról számolnak be az érintettek és írnak erről szaklapokban.)

Általában az autoimmun betegségek lényege, hogy egy individum, egyedi immunrendszere, a szervezetének saját sejtjeit nem ismeri fel, vagy tévesen, ellenséges sejteknek véli. A felismerő rendszerben keletkezett zavar működésbe hozza a védekező mechanizmusokat és így, lényegében az egyén hadjáratot indít önmaga ellen.

Az AIDS esetében a triggert a HIV-nek tulajdonították, de az elmúlt 30 évben megsokasodott autoimmun betegségek nagy többségénél nem azonosított a trigger kórokozó. A Cvd esetében pedig górcső alatt van egy kórokozó, melynek viszont tüneti megnyilvánulása olyan szerteágazó, mint ami az autoimmun betegségekre jellemző.

Bár az AIDS, mint egy bizonyos kórokozó okozta betegséget jelöl, a tünet együttes és a betegség lefolyása miatt, a homeopátiában egy miazmát jelölő jelenségként tekinthetünk rá. Az autoimmun reakciókat, amikor az egyén téves indítékkal, önmaga kiismerhetetlensége folytán önmaga ellen fordulva, önpusztító folyamatokat indít, AIDS miazmatikus folyamatnak vehetjük, a mozaikszó első tagját Auto-ra változtatjuk : Autoimmune Deficiency Syndrome.

Egy autoimmun válasz folytán pusztulásnak indított szervezetben zajló akut megbetegedések, bőrtünetek, tüdőbetegségek, rákos daganatképződések, homeopátiásan megfigyelve láttatják az egész szervezet, minden szintjén és egymással összefüggésben történő, minden miazma megnyilvánulásával kártyavárként összeomló drámáját.

Az emberiség jelen korának pontos tükröződése ez az AIDS/ Autoimmun miazma, mely elmúlt korok és betegségek táptalaján nőtte ki magát napjainkra jellemző globális méretűre, behálózva az emberiséget, az általunk pusztított Föld bolygón.

A Cvd pandémia ennek az autoimmun miazmának egyik mintabetegsége, az AIDS-hez hasonlóan. Szerte a világon kiismerhetetlen módon betegszenek meg enyhébben vagy végzetes súlyossággal egyének. Mind egyéni módon reagálnak (hasonlóság észlelhető, mindenkire érvényes azonosság nincs – ahogyan soha nem is lehet), akár egy akut, gyors és könnyű lefolyású felső légúti megbetegedéssel vagy rövid lázas állapotban megküzdve vele, míg mások, azonnal a tüdejüket érintő súlyos tüdőgyulladással és légszomjjal kapkodnak levegőért, megint mások pedig egész szervezetüket érintő citokin viharban, több szervi összeomlásban vesztik életüket.

Soha nem volt annyira igaz, hogy mindannyian külön, egyedi és megismételhetetlen egyének vagyunk, mint ahogyan most ez a pandémia megmutatja.

Ideje észre vennünk, hogy ha ez így van, akkor gyógyulásunk, vagyis életünk és halálunk is egyedi és egyéni. Ez mindig is így volt, de az ember hajlamos lett elfelejteni annak kutatásában, hogy miben vagyunk azonosak, és így mivel tekinthetünk emberek tömegeire azonos masszaként, akiket mind egyformán kezelünk, és futószalagon próbálunk standardizálni, hogy egész-séges állapotukban maximalizált teljesítménnyel robotoljanak a fogyasztói társadalomban, melyet magunknak építettünk.

A fogyasztói társadalom tömeggyártásába bedaráltuk saját magunkat is, egész-ségünkkel együtt, melyet tömeggyártott, laborokban, mesterségesen előállított gyógyszerekkel és protokollok szerinti kezelésekkel próbáljuk egyensúlyban tartani.

Elfelejtettük, hogyan kell megismerni önmagunkat; saját testünk egyedi működését, és az őt működtető és irányító lelkünk és elménk rezdüléseit. Mivel elvesztettük ezt az összhangot,- vele együtt-, és ezért kiadtuk kezünkből a felelősséget is, hogy saját jólétünkről mi magunk gondoskodjunk. A külső impulzusok áldozatává váltunk, és ezért a külvilágot okoljuk bajainkért és onnan is várjuk a külső – tőlünk független - megoldást.

A bolygónk minden szegletét összekapcsoló világháló által féktelenül áramlik minden információ, amelynek legnagyobb részére saját életünkben és környezetünkben, saját közösségeinkben nemcsak nincs szükség, hanem pont ennek okán forgácsolódunk szét és válunk talajvesztetté. Mindenhol vagyunk és lehetünk, mindenkivel kapcsolódunk és kapcsolódhatunk, de a legkevesebbet vagyunk a valós közvetlen környezetünkben, támogató és közvetlen kapcsolódásainkban és a legkevesebbet a saját testünkben, lelkünkben, jelenünkben, életünkben. Szinte mindent „kihelyeztünk” – „outsourcingban” éljük az életünket.

A pszichoneuroimmonilógia, - mely a lélek, az idegrendszer és az immunrendszerünk közötti kapcsolatot kutatja a 20. század eleje óta-, legfontosabb felfedezése az, hogy a lelki egészség közvetlen kihatással van az immunrendszerre, és így alapvető kockázatot jelent a fizikai test számára egy krízishelyzet okozta stressz hatás.

Világunkban, melyben „kifelé élünk” a külső körülmények jelentik mindazokat a kríziseket, melyeket a pszichés terhelésből fizikai szintre viszünk. Ez minden korban, minden miazmatikus terheltségben így van.

Manapság azonban, fokozottan jellemző, hogy a megsokasodott globális hatások és információ özönében élünk és így a válsághelyzetek sem ismerik már a határokat, sem kontinensekét, sem országokét és nem kímélik az egyént sem, aki határtalanul elveszett mindebben, hisz saját határait még meg sem ismerte.

A mértéktelenül nagy és hálózatban összekapcsolt külvilág, annak megfelelően szerteágazó és mértéktelen elvárásainak megfelelésében gyötrődik, és onnan reméli a visszacsatolást, mely létjogosultságát igazolja.

Ha nem tudta megismerni önmagát és önmagának igazolni saját létezésének jogát, és ennek megfelelően kijelölni határait, akkor a külvilág és mások meghatározásban létezik. Így történhet meg az, hogy internalizálja mindazt, amit a külvilág tükröződései alapján énképként kapott, és a képlékeny, folyamatosan változó faktorok okán elvész önmagában is.

Ekkor indulnak be az autoimmun folyamatok, hisz a felismerő rendszerben keletkezett zavar miatt, működésbe kell léptetnie védekező mechanizmusokat – az életösztön alapparancsa miatt – de ekkor lényegében az önmaga számára is ismeretlen önmaga ellen indít hadjáratot.

Nem meglepő tehát, hogy a 2020-as év válsághelyzetei nyilvánvalóan tömegesen gyengítették meg az emberek immunitását világszerte, így alapvetően kitéve emberek millióit bármilyen kórokozó, illetve önnön maguk elleni támadásának.

A bizonytalan énképű egyén, lét és halálfélelmében tehetetlenül áll a globális méretű és hatáskörű, ellentmondásos és értelmezhetetlen információk áradata előtt napi szinten, melyeknek nemhogy a közeljövőben sem, de hosszútávon sem látható előre hatásai, sem önmaga számára, de szerettei számára sem.

Manapság mindehhez a térbeli táguláshoz hozzátevődik az idő abnormális torzulása, észre sem vesszük, ahogyan elrohan mellettünk mások élete, miközben a sajátunkkal nem értünk rá találkozni.

Kijelenthető tehát, hogy összességében világszerte terheltek az egyének önvédelmi rendszerei és önhatáraik elmosódásában fogékonnyá váltak mindenféle külső hatásra, melyeket felfokozott mennyiségben kapnak globális szinten.

Ez az autoimmun kor, az AIDS pecsétje.

Felhasznált irodalom:

- doktor24.hu, Dr. Spányik András : Koronavírus: a stressz és az immunrendszer

- Proving: AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome) Date: October 1994 By Misha Norland & The School of Homeopathy

- WEBBeteg Mikor gyanakodjunk autoimmun betegségre? -Dr. Brugós László, tüdőgyógyász szakorvos, Dr. Reinhardt István Megjelenés: 2018.04.19 09:41 Módosítva: 2020.07.12 09:33,

- wikipedia

képek: oxfordrecoverycentre

medium

31Te, Hanna Felcser és további 29 ember

1 hozzászólás

31 megosztás

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

 

HomeoSensitive

iutTegiodSnpadeonp,l 1si2m:oro4eud0uc  · 

MI TÖRTÉNIK VELÜNK A MAI VILÁGBAN? 2.rész

Mi bajunk van?

Az AIDS - autoimmun miazma közelről

Írta: Pál Nóra 2021.02.14

Amennyiben napjainkra annyira jellemző lett az autoimmun betegségek sokasága, melynek tüneti jellegzetességeiben és a betegség lefolyásában hasonlóságot mutatnak, az 1981-ben elkeresztelt AIDS-hez, fontos erre, mint miazmatikus „mintabetegségre” fókuszálni.

A leginkább feltűnő, az, hogy bár felfedeztünk egy új fenyegető halálos betegséget, hamar sikerült megnyugtatni a fejlett világot, hogy ez a betegség csak azokat fenyegeti, akik valami feltűnően „deviáns” életvitelt folytatnak. Általában az Afrikában tomboló súlyos és halálos kimenetelű betegségek, köztük az AIDS, nemigen kavarnak sok port a jóléti társadalmakban. (Az AIDS afrikai eredeztetésével, a majmokkal összefüggésbe hozva, csak ráerősít az afrikaiakkal kapcsolatos téveszmékre, sztereotípiákra, alsóbbrendűségüket és tisztátalanságukat sugallva.)

Azonban, a fejlett világban, az 1980as évek hajnalán, az akkoriban elkanászodott, szabados elvű, az elnyomó hatalmak ellen fellázadó, egyre nagyobb számban kábítószerező fiatalokra időszerű volt ráijeszteni, és eltéríteni káros szokásaiktól. Ezzel egy időben, a még fenyegetőbb, a klasszikus és konzervatív normákat megrendítő szexuális szabadságnak is megálljt kellett parancsolni. Kiélezték hát az AIDS-et a homoszexuálisokra, pellengére állítva, veszélyes vírushordozóként megpecsételve őket, akiket izolálni és kirekeszteni kell a „normális” társadalomból. Egyszerű volt a kampány; tartsd távol magad a szexuálisan deviánsoktól, és ne drogozz, mert különben halálos beteg leszel.

Úgy tűnhet, hogy az AIDS azok betegsége, akik önidentifikációs folyamatuk végén elbuktak, mert az átlagtól és a társadalmi normáktól eltérő önazonosságot választottak. Akkor, a 80as évek elején tették ezt egy szűkebb környezetben, közösségükben és országuk határain belül, mert akkoriban még az országok és nemzetek közötti határok erőteljesebben körvonalazódtak. Akkor, ők nem a társadalommal egybeolvadást választották, hanem olyan határokat jelöltek ki önmaguk körül, amire a társadalom azonban kitaszítással reagált.

A 90es évekre fordulni kezdett a kocka, ahogyan elkülönült országok és nemzetek eleinte az egyre táguló gazdasági kapcsolódásokban nyitottak egymás felé, egyre újabb és bővülő szövetségre léptek egymással, mellyel aztán szélesebb társadalmi szinten is kinyíltak a határok a világ emberei között. Szabadon mozogtunk a schengeni határokon át, leomlott a berlini fal, a vasfüggöny, az Európai Úniónak egyre sokasodtak tagállamai és a századforduló reggelére majdnem teljes létszámmal ölelte fel Európa országait egységesítő törekvésekben.

Ezzel az egybeolvadással, határok elmosódásával, az új században pedig, a világot rohamos léptekben behálózó digitalizáció, informatika és telekommunikáció óhatatlanul ingatta meg az embereket az identitásukban, a saját határaik kijelölésében már globálisan.

Már nemcsak az lett a kérdés, hogy a szűk közegemben és a szülőhazám határain belül, annak normáinak és elvárásainak korlátjai között, ki vagyok és kivé válhatok, hanem a lehetőségek tobzódásában megcsillant a csábító ereje annak, hogy bárki lehetek, bárkivé válhatok, akár térben és időben többször is egy életben.

Minden vágy teljesülhet, minden korlát átléphető, a széles, nagy világ nyitva áll az egyéni hódításokra. Megcsillant a végtelen lehetőség arra, hogy minden, bármikor megváltoztatható. Kiléphetsz a szorító kapcsolataidból és helyzetedből – nem kell többé a karcinotikusban szenvedni -, odébbállsz – tuberkulotikusan – és új életet kezdesz, egy másik elmosódott határvonalú országban, nemzetben világpolgárként, anélkül, hogy előző életed kötődéseit fel kéne adni, de ha akarod, azt is megteheted. Sőt, szinte egyszerre lehetsz több helyen, több kapcsolódásban, bárhol, bármikor, bárkivel, valahol, valamikor, valakivel, ha a másik már éppen nem szolgál Téged, vagy új Énedhez pont jobban passzol.

Korábban a gyökerek kötődéseibe fonódott a hagyomány, a szokásrend, a nemzeti identitás és a vallási iránymutatások és ezek egyfajta stabilitást biztosítottak a közösségbe olvadt egyénnek.

A századfordulóval a határtalan külvilágba való elrugaszkodással, mindezek röghöz kötései fellazultak ugyan, de bizonytalanabb és kiismerhetetlenebb is lett minden. Az önmagát külön egyénként meghatározó ember számára elhomályosult a sztereotipizált előítélet adta barát-ellenség beazonosítási radar. Önmaga független, szabad egyénként való meghatározásában a fókusz önmagára, vagyis a belső világa felé irányult inkább. A külvilágot önmagába keresve vitte önmaga belsejébe azokat a behatároló eszközöket, melyeket eddig a közösség és annak vezetői vállaltak magukra.

Ahogy a külvilág egyénileg megválaszthatóvá vált, a 21. századra talajvesztett bárkikké vagy éppen autonóm individumokká transzformálódhattuk.

Ennek a határtalanságnak a csúcspontján – talán épp ennek okán - érte az emberiséget az a világjárvány, mellyel hirtelen vészféket kellett húznunk egy lehetetlen hátraarc próbálkozásában, melyben rohamléptekkel kezdtünk új határokat húzni országok, nemzetek, népek, közösségek, családok és egyének közé.

Lezárások, karanténok, határzárok, kijárási tilalmak, védőfelszerelések, gumikesztyűk, arcokat eltakaró és a szabad levegőt is akadályozó maszkok mögé izolálódtunk egymástól. A fizikai kapcsolódásoknak erőszakos véget vetettünk szinte azonnali hatállyal. (Ennek a folyamatnak eredményeként történt meg Nagy-Britannia sziget népének, újra izolációja, az Európai Unióból is.)

Mindeközben a digitális és virtuális világ elszabadult, melyben a média szabadon áramoltatja és az egyének közvetlen közelébe, a személyes határaikba is behatolva juttatják be igazolhatatlan, vélt vagy valós igazságaikat. A kényszerített izolációban, a társas kapcsolatok elszakításában és hirtelen jött fogságban nincs is lehetőség az egyénnek mindezt saját szemével és tapasztalásában ellenőrizni.

Míg a személyes, valós kapcsolatok közé falakat húztunk, a személytelt, sőt, az idegent és virtuálisat is határtalanul beengedtük legmélyebb belsőnkbe, ahol a bizonytalanság és kiismerhetetlenség elszabadította belső ellenségeinket – hisz ki más lehetne ellenség vagy barát amikor a külvilágtól elvileg elhatárolódtunk. Világjárvánnyá vált az individualizált autoimmun betegség.

Pont úgy, ahogyan az AIDS betegek, mára, a más, ismeretlen triggerű autoimmun betegek is egyéni reakciómódban szenvedik el rövidebb vagy hosszabb, enyhébb vagy súlyosabb, gyógyuló vagy a halálba forduló autoimmun egyensúlyvesztésüket.

kép:

9Te és további 8 ember

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

HomeoSensitive

t7Sdu ponóso.desretld  · 

MI TÖRTÉNIK VELÜNK A MAI VILÁGBAN? 3.rész

Kinek mi a baja

Az AIDS nozóda provingja és implikációi

Írta: Pál Nóra 2021.02.14

Az AIDS-et, mint autoimmun mintabetegséget többféleképpen vizsgálhatjuk és ismerhetjük meg homeopátiásan, hogy aztán kiterjesszük ismereteinket az autoimmun reakciómódra és lehetőségünk legyen azok homeopátiás kezelésére.

Kiindulópontként a homeopátiás AIDS nozóda provingját érdemes megismerni.

Az első provingot 1988-ban a The Homeopathy School-ban végezték, egy AIDS-ben elhunyt férfi véréből készült nozódával, egyszeri C30 és C200-as dózisok alkalmazásával. A proving eredményei, bár néhány tünetmintát ábrázoltak, mégsem rajzoltak ki egy tiszta szerképet. Ezért, ugyanebből a szerből kapott Mariette Honig, holland homeopata, aki hasonlóan kimerítő provingot hajtott végre.

A nozóda legpontosabb képét végül, a Misha Norland vezetésével, The Homeopathy School diákjaival, 1994-ben végzett proving mutatta meg.

Az AIDS nozódával végzett mindhárom provingban megismert információt Misha Norland összegezte a „Proving: AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome)” írásában, és ezen ismeretekre épült Misha Norland számtalan más írása is a témában, továbbá Peter Fraser „The AIDS miasm – Contemporary Disease & The New Remedies” könyve is, melyek alapján készült alábbi összegzésem.

Misha Norland, 1999-ben írja;

„Nem mindenki volt teljesen meggyőződve arról, hogy a HIV az AIDS valódi oka. A legvalószínűbb, hogy megbetegednek azok is, akiknek károsodott az immunrendszerük, vagy olyan állapotok révén, mint a hemofília, vagy a kábítószerrel való visszaélés (szifilitikus miazma) és a kórtörténetükben szerepelnek nemi betegségek (szikózis is). Az erre kapott antibiotikumos kezelések révén pedig tovább gyengült immunitásuk. Harris Coulter egyike azon sokaknak, akik megkérdőjelezték a kapcsolatot. Ezt a kérdést azonban lehetetlen elemezni, mivel a HIV elleni antitestek jelenléte mára az AIDS definíciójává vált. Így a tüdőgyulladásban haldokló HIV-antitestekkel rendelkező beteget AIDS-ben haldoklónak könyvelik, míg az antitest nélküli betegeket a tüdőgyulladásban szenvedők közé sorolják statisztikailag.”

Hasonlóképpen homályos mind a definíciója, a betegségek kiváltó oka és kórokozója, a betegség lefolyása, a betegség kezelési módja, és a kórban elhunytak halotti bizonyítványán szereplő halál oka a manapság megsokasodott autoimmun betegségek esetében is, vagy éppen napjaink világjárványában is.

A homeopátia miazma tana, a különböző korokra jellemző mintabetegségek lenyomatainak megfigyelésével képes rálátni az egyén tüneteinek összefüggéseire. A 20. századra három miazma nyomta rá pecsétjét. A tuberkulotikus, a karcinotikus és a szikotikus miazma; a tuberculosis, a carcinoma és a gonorrhea táptalaján formált krónikus megbetegedéseink.

Úgy tűnik, mintha mintegy összegzésképpen formálódott volna hármójukból a 20. századot lezáró, vagy éppen az új századot indító AIDS, vagy inkább autoimmun miazma.

Ahogy Misha Norland jellemzi őket;

„A tuberculinum, a homeopata elméjében, nyugtalan elégedetlenséggel társul. Az a betegség, amely a kisemmizett közösségekben jelentkezik, ahol a közös téveszme az, hogy elvész otthonuk, földjük és kultúrájuk. Ezért, nyugtalanul keresnek - és nem is találnak - új otthont. Mivel a betegség kiváltó okai olyan traumatikus megrázkódtatások, mint a háború és éhínség, a miazma egy ötvözete a destruktív Szifilisznek és a Pszóra – a szegénység és elhagyott érzés ellenében való kitartás - modalitásainak.”

Napjainkra aktualizálva, ilyen a modern és határtalan világban, a nyughatatlan, elégedetlenségben, függetlenségét és szabadságát új otthonban kereső egyén, aki felszakítja gyökereit akár többször is.

„A karcinozin, a homeopata számára, az ego elnyomásával és konformitással egyenlő. Gyermekeknél gyakran a dekompenzált állapot érvényesül, amelyet nehezen kezelhető, ellentmondó és dacos viselkedés jellemez, míg a felnőtteknél általában az elfojtott állapot jellemzi, maximalista, perfekcionista szorgalmassággal és megfelelésre törekvő szerény viselkedéssel. A nozóda beteg szövetből származik, amelyet egy bizonyos típusú sejtek túlzott szaporodása jellemez. Ezek a sejtek a konformitás monomániáját mutatják. Egy egészséges organizmusban különböző sejtek csoportjai együttműködésben vannak egymással, míg a rákos szövetekben a szerkezet konformitása nem teszi lehetővé a funkcionális összekötő működést. Ez egy monokultúra, és mint ilyen, hosszú ideig nem tudja fenntartani növekedését. Bármilyen olyan rendszer, mely egyforma alegységekből áll, csak egy válaszkészletre képes; amint a belső vagy külső állapotok változnak, egy ilyen rendszer nem képes adaptívan más módon reagálni. Ez a rugalmatlanság a veszte.”

Ma, ilyen emberek azok, akikben mély lenyomatot hagyott egy hosszú diktatórikus uralom, akár generációs átörökítésben, vagy elnyomásban tart egy fenyegető autoritás a jelenben, mellyel szemben képtelen kiállni magáért, inkább lefojtja érzelmeit, annak reményében, hogy ha meghúzza magát, és azzal uralja a külső káoszt, akkor átvészeli a szenvedéssel teli időszakot. A második világháború és a milliókat érintő holokauszt nyomta karcinotikus pecsétjét az elszenvedőkre, és több generációra pecsételte gyermekeik sorsát is.

Misha Norland szerint, azonban a Szikózis a vezér miazma, erős Szifilitikus árnyalataival. A felfokozott szikotikus vágyak - sejt szinten zajló túlburjánzással,- óhatatlanul mély bűntudattal társulnak, melyek a szifilitikus destruktivitással – önpusztító reakciómóddal - válik végzetessé. A folyamatos fizikai és mentális önsanyargatás abból áll, hogy a múlt sérelmeit és igazságtalanságait bűntudattal és önvádban, önmagában újra és újra lejátssza, melyet fokozott szorgalommal és túlzó éberséggel próbál ellensúlyozni és kárpótolni. Aggodalmait és szégyenét a világ elől rejtve kell tartani, a külvilágnak csakis legjobb oldalát igyekszik megmutatni.

Itt a legerősebb az identitászavar a külső elvárásoknak való megfelelésben. Annak igyekezetében, hogy minden helyzetben és minden kapcsolódásban, az ahhoz legkívánatosabb álarcát öltse magára, az egyén elveszíti saját horgonyát és sodródik a határtalanul nagyra nyílt világban.

„Az AIDS nozódát határproblémákkal társítjuk: megtartani azt, ami bent van, bent; és mi kint van, kint. A betegséget az immunrendszer teljes összeomlása jellemzi.” (Norland, 2008)

Lényegében egy krónikus gyengeség van a határon. A kint, belülre kerül, barát és ellenség egyaránt, melyek kiszűrésére és beazonosítására az egyén képtelenné vált. Amikor a külvilág ilyen erőszakkal tör a belső világ mélyére, a harc odabent zajlik, immár külső hatásoktól függetlenül. Az egyéni reakció függvényében, mint egy színes tűzijáték, kisebb vagy nagyobb robbanásokkal és pusztítással nyilvánulnak meg a miazmákra jellemző betegségek tünetei.

Az autoimmun betegségek esetében, legyen szó bármelyikről, egyetlen biztosat állít az orvostudomány, azt, hogy egyénenként változó a kimenetelük, a lefutásuk, a kezelési stratégiák és mindezek időtartama.

Homeopátiásan ugyanúgy közelítünk, mint bármelyik esethez, keressük az egyedit, a sajátságost, a feltűnőt, az egyén individuális történetében és a hozzá leghasonlóbb szert választjuk testi, lelki és mentális kiegyensúlyozásához.

Ilyen tekintetben az AIDS/Autoimmun miazmát, mint fogalmat, ugyanolyan meghatározhatatlan homály fedi, mint a határtalanságban elveszett vagy valódi énjét leplező egyént, akit megbetegít, vagyis, aki megbetegítette önmagát.

Talán a nozóda provingja mutathatja meg körvonalait.

„A homeopátiában a gyógymód és a betegség hasonló. A gyógymód, vagyis a homeopátiás szer, azt csinálja, amit a betegség megpróbált, de nem egészen sikerült neki. A betegségnek tehát nemcsak a betegség tényleges poklát kell tartalmaznia, hanem bepillantást is kell adnia a gyógyulás mennyországába is. A páciens legértékesebb tünetei és így, a proving legkarakteresebb tünetei is azok, amelyekben ez az ellentmondás erősen megmutatkozik.”

Az AIDS nozódában ezek a következőek voltak:

„Különleges és értékes mentális fájdalom – nem volt védelmet nyújtó”héjam”.”

Héj, burok, fal, ház… bármely szóval is fejezték ki a proverek, a határaik védelméről beszéltek, és arról, hogy milyen sérülékenynek, kiszolgáltatottnak, és mezítelennek érezték magukat, ha gyenge volt vagy azzá vált.

Védőburok nélkül túlérzékenyek voltak a külvilágra, ettől nyugtalanná és ingerültté váltak, melyre a függetlenedés tűnt a legmegfelelőbb reakciónak. Ez lebegő, repülő, szédülő érzetekben vagy érzéketlen zsibbadásban mutatkozott meg.

A bizonytalanság érzését a kapcsolódásban kívánták enyhíteni. Vágytak családi, partneri vagy baráti társas kapcsolódásra, vagy a természettel és az istenivel magányosan összeolvadni. Ennek másik végleteként jelent meg a gyanakvás, sőt az üldözési mánia, hogy ellenség leselkedik rájuk mindenhol, amit aztán szégyennel és önértékelési krízissel fordítottak önmaguk ellen.

Központi témaként jelenik meg a nyitottság és titkolózás. Szégyenteljesen és önmagukat elszigetelve rejtőznek "betegségük" mögött, vagy végtelen nyíltsággal tárják ki magukat együttérzést keresvén.

„Az én házam az én váram” mondás nyomán érthetjük meg a provingban több síkon is megjelenő ház témát. Sokaknak jelent meg álmukban a házuk, ami legtöbbször nagy és díszes volt. A való életben is többen foglalatoskodtak otthonuk felújításával, megszépítésével.

Mindenkinek biztonságot nyújtó volt a házuk, mely kizárta a veszélyes és fenyegető külvilágot. A szegénység és azzal asszociált piszok, fertőzésveszély és betegség nyomasztotta a provereket. Ezért volt lényeges a ház nagysága és díszes jellege, mely a biztonságot nemcsak fizikailag jelenítette meg, hanem átvitt értelemben az anyagi biztonságot is jelképezte. A „kincs” mint fogalom is megjelent, erősítve a materiális világ csábító útvesztőjét, melyben kiderülhet, hogy ami szép és tündöklő, valójában csak külcsín, sőt, hamis, nem valódi.

A ház makulátlan, csillogó tisztasága a fertőzésveszélyt is elhárította. A ház oltalmába zárta összes lakóit. A gyermekek védelme fontos téma volt, legtöbbször saját védtelen, gyermeki állapotuk megjelenítéseként is. Sokan idézték fel gyermekkori emlékeiket, szüleikkel való kapcsolataikat, azok biztonsággal és oltalmazással kapcsolatos érzéseiket.

Többen beszéltek széles, hosszú lépcsősorokról a házukban; a fent és a lent - életet és halált, anyagit és szellemit, pokolbélit és mennyeit összekapcsoló, a kettő között mozgást jelölő, metaforaként.

„ A halál elkerülhetetlen.”

„Az anyagi javak elengedése az egyetlen út, amin követhetjük Krisztust az Atyja házába, az örök életbe, vagy Buddhát a Nirvánába.” (Norland, 2008)

Végigvonul a szerképen a materializmus és a halál közötti viszony, melyben az anyagi béklyótól való megszabadulás, a természethez való visszatérésen át, a spirituális felemelkedéshez vezet.

A ház, szimbolizálta az anyagi testet, annak egészségét vagy éppen a betegségben omladozó részeit. Többen bolyongtak szobáról szobára vagy fedeztek fel új szobákat. Voltak házak, melyek kívülről szépek voltak vagy hatalmasak, belül mégis roskatagok vagy szűkek. A disszonancia, a szer kulcs eleme. A belső világ nem jelenik meg hűen a külső prezentációban. A külső megítélés, nem tükrözi a valós belső értékeket. A disszonancia az identitásban van.

Ami a fizikai tüneteket illeti, egy influenzás megbetegedés ismerős tüneteiben jelentek meg. Gyengeség, fáradékonyság, testi és mentális kimerültség miatt nehéz volt mozogni, még ülve maradni is. Húzott az ágy. Nehéz volt fölkelni, bemerevedtek a tagok, sajogtak az ízületek, húztak az izmok, lassú, megfontolt mozdulatokkal, kedvetlen, tétlen, céltalan homályban pihenni kívántak.

Többeket kínzott fejfájás, abroncsszerű, halántékba, homlokba és a szemekbe nyilalló fájdalommal, és többen úgy érezték, hogy feszül, duzzad a fejük. Egyeseknél nyaki izomgörcs kísérte, másoknál mirigyduzzanattal járt.

Erős szem érintettség jelent meg. Allergiás jellegű, száraz vagy erősen könnyező, mindenkinél erősen viszkető szem volt jellemző.

Hasonlóképpen szénanáthás jelleggel folyt az orruk és tüsszögtek, később bedugult az orr, amitől feszült a fej. Az orrban a nyálkahártya kiszáradt, az orrnyálkahártya irritációjában pörkök képződtek, fájdalmasan kisebesedett. Többeknél fordult elő orrvérzés.

A száj körül kiütések vagy herpesz, belül afták jelentek meg. A fogak nagyon érzékenyek lettek a hidegre.

A torokban fájdalmas szárazság és csiklandozó érzet jelent meg, mely nyelésre késztetett és arra romlott, főleg akiknél mirigyduzzanat is társult hozzá. Tapadós nyák miatt krákogtak, a sűrű váladékot nehezen lehetett üríteni. Éjszaka minden váladék beszáradt, víz kortyolásával próbáltak enyhíteni a fojtogató érzeteken.

Az erős – főleg éjszaka vagy erős testmozgásra vagy füstös, rossz levegőjű helyiségben jelentkező – csiklandozó, fojtogató érzés asztmatikus köhögést provokált. Szorító mellkas nyomás, mintha ülnének rajta és légszomj kapcsolódott hozzá.

Főleg éjszaka jelentkező erős szívdobogásra fulladás érzet jött, amely ennek ijedségére felfokozódott. A bordák közötti szúró érzéssel, mintha beszorult volna a levegő érkezett egy száraz, horzsolásszerű belső érzettel járó fájdalmas köhögés.

Az egyik női provernek három hétre rá egy csomó lett a bal mellében, melyet sebészileg eltávolítottak, mert a biopszia pre-karcinotikusnak ítélte.

Az étvágy vagy nagyon lecsökkent, vagy meglepően felfokozódott, de mindannyian nagyon vágytak édességekre és szénsavas keserű üdítőkre. Furcsa és gyakori, és éjszakai éhség rohamok jelentkeztek, jellemzően halas, tenger gyümölcsei ételekre. A legtöbben száraznak érezték szájukat, nyálkahártyáikat és ezért sok vizet kívántak, de ettől többet nem vizeltek. Többeknél előfordult gyakori, eredménytelen vizelési inger és hólyaggyulladása is lett pár provernek.

Az emésztés a hirtelen és rendszertelen kívánás utáni túlevésben fokozott savtermeléssel, a belek fájdalmával reagált. Jellemző volt az éles, szúró hasi fájdalom, gyakran a lágyékba sugárzóan vagy köldök körüli görccsel, a hasi izmok izomlázas érzetével. Élénk és fájdalmas bélmozgás, gyakori flatulencia kísérte, a végbelet zúzódásos fájdalom jellemezte a gyakori és lágy vagy hasmenésszerű széklet felmarta. Másoknál a görcsös has fájdalom eredménytelen és nehezen üríthető kemény széklettel járt, szintén végbél fájdalommal.

A női provereknél erős alhasi görcsökkel járó, (inkább jobb oldali) bőséges menstruáció fordult elő, melynek általában második napja volt nagyon erős, egyébként pedig lerövidült a menstruáció ideje. Férfiaknál és nőknél egyaránt csökkent a nemi vágy. Pár férfi prover éles, vágó fájdalmat érzett péniszében, amelyet a vizeletürítés javított. Volt akinél kiütések jelentek meg a nemi szerven, melyek vörös udvara közepén, pár nap elteltével genny gyűlt össze, amely nyomásra kiürült.

Nem csoda, hogy a fejfájások, a mellkasi fájdalmak, az emésztési problémák, illetve egy influenzás betegséghez hasonló tünet együtteshez kapcsolódott a nyak és a hát, és a gerinc minden szakaszát érintő fájdalom is.

A nyak, váll, lapocka merev, feszes görcsös állapota, a fej és a torok tünetekkel együtt, és mentálisan, a fojtogatottság és akasztott ember érzésével zárja be a kört.

A lumbális és szakrális gerinc kisugárzó fájdalmai, a hasi, alhasi, vese és kiválasztási és nemi szervi tünetekkel fonódik egybe. Mentálisan, az evés, az ivás, és a szexus, vágy és ösztön témái állnak a hátterükben.

A perifériák felé haladva a térdből kiviszik az erőt, zsibbadások vagy feszülő, görcsbe rándult, az idegpályán lefutó fájdalmak bénítanak.

Ha esetleg úgy tekintünk az eddig felsorolt tünetekre, mint a stresszre adott pánik reakciók széles spektrumára, és nem pl. egy kórokozót jelölünk meg triggernek, hanem a pszichneuroimmunológiai megközelítésben felismerjük, hogy az egyén pszichés állapota van kihatásban fizikai állapotára és így összességében a védekező rendszerére, azaz az immun válaszaira, akkor arra juthatunk, hogy minden egészségtől eltérő állapot egy individuális immun reakció. Normál esetben minden külső betolakodóval szemben létezik megküzdési stratégiája az immunrendszernek; kiveti magából, becsomagolja, váladékot termelve eltávolítja stb. Akkor válik autoimmunná a küzdelem, amikor a külső betolakodót nem sikerül felismerni és a szervezetnek önmagától megkülönböztetni, csak a támadást észleli és válogatás nélkül ellentámadásba lendül idegen és saját sejtjeivel szemben is.

Mi okozhatja ezt a zavart? Az az immunrendszer, mely sok esetben kapott mesterséges beavatkozást, annak céljával, hogy külső segítséggel jobban megküzdjön egyes külső behatolóival, elkényelmesedhetett, vagy, ha önmaga védekezési stratégiáit többször felülbírálták más hadvezérek, végül elveszthette bizalmi kapcsolatát és tekintélyét saját hadseregében.

Ha pedig a messziről jött hadvezérek esetleges kudarcokkal meggyengítették hadseregét, abban lázadás törhet ki, miután lesznek dezertőrök és lesznek, akik átállnak az ellenséghez. Így végül saját táborában, különböző álruhákban felismerhetetlen lesz hű katona, beépített kém és a nyílt ellenség is, és már csak a féktelen háború és pusztítás marad.

Felhasznált irodalom:

Fraser, Peter – The AIDS miasm – Contemporary Disease & The New Remedies, 2002, Winter Press

Norland, Misha & The School of Homeopathy, Devon, England - The Homœopathic Proving of AIDS - The nosode prepared from the blood of a man diagnosed as having Acquired Immune Deficiency Syndrome who subsequently died of Syndrome related diseases. http://www.hominf.org/aids/aidsfr.htm

Norland, Misha - AIDS nosode proving by Misha Norland – Modern Homeopathy March 2008 http://www.modernhomoeopathy.com/aids_nosode_proving.htm

Misha, Norland & The School of Homeopathy - Proving: AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome) Date: October 1994 , 1999 http://www.schoolofhealth.com/.../Proving_of_AIDS_V3_BLK...

képek:kartyajatekhu

storeinsider

14Te, Szepesi Peter és további 12 ember

1 hozzászólás

7 megosztás

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

Hozzászólások

A legérdekesebbek



Hozzászólás írása…

• Szepesi Peter

  Az én meglátásommal, az új világ miazmája, az AIDS miazma,ami talán tekinthető, egy súlyosabb Carcinostikus miazmának is. A kivülről jött erőszak, amely a beszorultságot okozza, az oltások kényszerítő erejével, mint mentális és fizikális erőszakként is inprintálódva a jelen és a jövő emberébe. Mentális erőszakon értem a virus okozta korlátozások, beszoritó erejének mentális következményeit. A fizikai erőszak, az maga az oltás, annak a genom szekvenciát manipuláló hatása, mégha önkéntesen is történt ,de egy belső erőszakként folytatja az útját, inprintet hagyva hátra, a jövő generációjának, ahol a tuberkulitus miazmának mint menekülési lehetőségnek nem lesz helye, mert a szervezet vette át a kintnek a teljes árnyékvilágát és a bennünk elhelyezett idegen dinamika elől nincs menekvés. Hacsak nem történik meg az garndiózus paradigmaváltás, ami a mentális erő kiterjesztésével lesz képes, magából minden ördögit elűzni. Psora, ember küzdve küzdj és bízva bizzál. Tuberkulitikus miazma, állandó mozgásban lenni, Szikózis, elrejtem a gyenge pontjaimat, Szifilis, ölj ,vagy téged ölnek, Carcinotikus miazma, beszorultam. Súlyosabb beszorulás, az Aids miazma, nem tudok elmenekülni a sorsom elől. A sorsomat vagy vállalom, vagy megváltom a világot, paradigmát váltok, magasabb polcra helyezem magamat, hiszek a bennem levő a magasabb szintű erőben és tőle kérek segitséget. Corpus Christi , Corpus Christi !

  • Tetszik
  •  · 
    Válasz
  •  · 3 ó.
  •  · 
    Módosítva

Bóna László

Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság

3 StSusponismoradó.ed  · 

Az AIDS nozódát úgy is értelmezhetjük, mint a vírusból készült szerek reprezentánsát, és mivel neki van a vírusból készült homeopátiás szerek közül a legalaposabb gyógyszervizsgálata, alapvető, lényeges információt nyerhetünk belőle a vírusok valódi természetéről. Újra csak lelkesen és örömmel ajánlani tudjuk Pál Nóra írásának harmadik részét, érdemes időt szánni rá.

HomeoSensitive

6 StSusponismoradó.ed  · 

MI TÖRTÉNIK VELÜNK A MAI VILÁGBAN? 3.rész

Kinek mi a baja

Az AIDS nozóda provingja és implikációi

Írta: Pál Nóra 2021.02.14

Az AIDS-et, mint autoimmun mintabetegséget többféleképpen vizsgálhatjuk és ismerhetjük meg homeopátiásan, hogy aztán kiterjesszük ismereteinket az autoimmun reakciómódra és lehetőségünk legyen azok homeopátiás kezelésére.

Kiindulópontként a homeopátiás AIDS nozóda provingját érdemes megismerni.

Az első provingot 1988-ban a The Homeopathy School-ban végezték, egy AIDS-ben elhunyt férfi véréből készült nozódával, egyszeri C30 és C200-as dózisok alkalmazásával. A proving eredményei, bár néhány tünetmintát ábrázoltak, mégsem rajzoltak ki egy tiszta szerképet. Ezért, ugyanebből a szerből kapott Mariette Honig, holland homeopata, aki hasonlóan kimerítő provingot hajtott végre.

A nozóda legpontosabb képét végül, a Misha Norland vezetésével, The Homeopathy School diákjaival, 1994-ben végzett proving mutatta meg.

Az AIDS nozódával végzett mindhárom provingban megismert információt Misha Norland összegezte a „Proving: AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome)” írásában, és ezen ismeretekre épült Misha Norland számtalan más írása is a témában, továbbá Peter Fraser „The AIDS miasm – Contemporary Disease & The New Remedies” könyve is, melyek alapján készült alábbi összegzésem.

Misha Norland, 1999-ben írja;

„Nem mindenki volt teljesen meggyőződve arról, hogy a HIV az AIDS valódi oka. A legvalószínűbb, hogy megbetegednek azok is, akiknek károsodott az immunrendszerük, vagy olyan állapotok révén, mint a hemofília, vagy a kábítószerrel való visszaélés (szifilitikus miazma) és a kórtörténetükben szerepelnek nemi betegségek (szikózis is). Az erre kapott antibiotikumos kezelések révén pedig tovább gyengült immunitásuk. Harris Coulter egyike azon sokaknak, akik megkérdőjelezték a kapcsolatot. Ezt a kérdést azonban lehetetlen elemezni, mivel a HIV elleni antitestek jelenléte mára az AIDS definíciójává vált. Így a tüdőgyulladásban haldokló HIV-antitestekkel rendelkező beteget AIDS-ben haldoklónak könyvelik, míg az antitest nélküli betegeket a tüdőgyulladásban szenvedők közé sorolják statisztikailag.”

Hasonlóképpen homályos mind a definíciója, a betegségek kiváltó oka és kórokozója, a betegség lefolyása, a betegség kezelési módja, és a kórban elhunytak halotti bizonyítványán szereplő halál oka a manapság megsokasodott autoimmun betegségek esetében is, vagy éppen napjaink világjárványában is.

A homeopátia miazma tana, a különböző korokra jellemző mintabetegségek lenyomatainak megfigyelésével képes rálátni az egyén tüneteinek összefüggéseire. A 20. századra három miazma nyomta rá pecsétjét. A tuberkulotikus, a karcinotikus és a szikotikus miazma; a tuberculosis, a carcinoma és a gonorrhea táptalaján formált krónikus megbetegedéseink.

Úgy tűnik, mintha mintegy összegzésképpen formálódott volna hármójukból a 20. századot lezáró, vagy éppen az új századot indító AIDS, vagy inkább autoimmun miazma.

Ahogy Misha Norland jellemzi őket;

„A tuberculinum, a homeopata elméjében, nyugtalan elégedetlenséggel társul. Az a betegség, amely a kisemmizett közösségekben jelentkezik, ahol a közös téveszme az, hogy elvész otthonuk, földjük és kultúrájuk. Ezért, nyugtalanul keresnek - és nem is találnak - új otthont. Mivel a betegség kiváltó okai olyan traumatikus megrázkódtatások, mint a háború és éhínség, a miazma egy ötvözete a destruktív Szifilisznek és a Pszóra – a szegénység és elhagyott érzés ellenében való kitartás - modalitásainak.”

Napjainkra aktualizálva, ilyen a modern és határtalan világban, a nyughatatlan, elégedetlenségben, függetlenségét és szabadságát új otthonban kereső egyén, aki felszakítja gyökereit akár többször is.

„A karcinozin, a homeopata számára, az ego elnyomásával és konformitással egyenlő. Gyermekeknél gyakran a dekompenzált állapot érvényesül, amelyet nehezen kezelhető, ellentmondó és dacos viselkedés jellemez, míg a felnőtteknél általában az elfojtott állapot jellemzi, maximalista, perfekcionista szorgalmassággal és megfelelésre törekvő szerény viselkedéssel. A nozóda beteg szövetből származik, amelyet egy bizonyos típusú sejtek túlzott szaporodása jellemez. Ezek a sejtek a konformitás monomániáját mutatják. Egy egészséges organizmusban különböző sejtek csoportjai együttműködésben vannak egymással, míg a rákos szövetekben a szerkezet konformitása nem teszi lehetővé a funkcionális összekötő működést. Ez egy monokultúra, és mint ilyen, hosszú ideig nem tudja fenntartani növekedését. Bármilyen olyan rendszer, mely egyforma alegységekből áll, csak egy válaszkészletre képes; amint a belső vagy külső állapotok változnak, egy ilyen rendszer nem képes adaptívan más módon reagálni. Ez a rugalmatlanság a veszte.”

Ma, ilyen emberek azok, akikben mély lenyomatot hagyott egy hosszú diktatórikus uralom, akár generációs átörökítésben, vagy elnyomásban tart egy fenyegető autoritás a jelenben, mellyel szemben képtelen kiállni magáért, inkább lefojtja érzelmeit, annak reményében, hogy ha meghúzza magát, és azzal uralja a külső káoszt, akkor átvészeli a szenvedéssel teli időszakot. A második világháború és a milliókat érintő holokauszt nyomta karcinotikus pecsétjét az elszenvedőkre, és több generációra pecsételte gyermekeik sorsát is.

Misha Norland szerint, azonban a Szikózis a vezér miazma, erős Szifilitikus árnyalataival. A felfokozott szikotikus vágyak - sejt szinten zajló túlburjánzással,- óhatatlanul mély bűntudattal társulnak, melyek a szifilitikus destruktivitással – önpusztító reakciómóddal - válik végzetessé. A folyamatos fizikai és mentális önsanyargatás abból áll, hogy a múlt sérelmeit és igazságtalanságait bűntudattal és önvádban, önmagában újra és újra lejátssza, melyet fokozott szorgalommal és túlzó éberséggel próbál ellensúlyozni és kárpótolni. Aggodalmait és szégyenét a világ elől rejtve kell tartani, a külvilágnak csakis legjobb oldalát igyekszik megmutatni.

Itt a legerősebb az identitászavar a külső elvárásoknak való megfelelésben. Annak igyekezetében, hogy minden helyzetben és minden kapcsolódásban, az ahhoz legkívánatosabb álarcát öltse magára, az egyén elveszíti saját horgonyát és sodródik a határtalanul nagyra nyílt világban.

„Az AIDS nozódát határproblémákkal társítjuk: megtartani azt, ami bent van, bent; és mi kint van, kint. A betegséget az immunrendszer teljes összeomlása jellemzi.” (Norland, 2008)

Lényegében egy krónikus gyengeség van a határon. A kint, belülre kerül, barát és ellenség egyaránt, melyek kiszűrésére és beazonosítására az egyén képtelenné vált. Amikor a külvilág ilyen erőszakkal tör a belső világ mélyére, a harc odabent zajlik, immár külső hatásoktól függetlenül. Az egyéni reakció függvényében, mint egy színes tűzijáték, kisebb vagy nagyobb robbanásokkal és pusztítással nyilvánulnak meg a miazmákra jellemző betegségek tünetei.

Az autoimmun betegségek esetében, legyen szó bármelyikről, egyetlen biztosat állít az orvostudomány, azt, hogy egyénenként változó a kimenetelük, a lefutásuk, a kezelési stratégiák és mindezek időtartama.

Homeopátiásan ugyanúgy közelítünk, mint bármelyik esethez, keressük az egyedit, a sajátságost, a feltűnőt, az egyén individuális történetében és a hozzá leghasonlóbb szert választjuk testi, lelki és mentális kiegyensúlyozásához.

Ilyen tekintetben az AIDS/Autoimmun miazmát, mint fogalmat, ugyanolyan meghatározhatatlan homály fedi, mint a határtalanságban elveszett vagy valódi énjét leplező egyént, akit megbetegít, vagyis, aki megbetegítette önmagát.

Talán a nozóda provingja mutathatja meg körvonalait.

„A homeopátiában a gyógymód és a betegség hasonló. A gyógymód, vagyis a homeopátiás szer, azt csinálja, amit a betegség megpróbált, de nem egészen sikerült neki. A betegségnek tehát nemcsak a betegség tényleges poklát kell tartalmaznia, hanem bepillantást is kell adnia a gyógyulás mennyországába is. A páciens legértékesebb tünetei és így, a proving legkarakteresebb tünetei is azok, amelyekben ez az ellentmondás erősen megmutatkozik.”

Az AIDS nozódában ezek a következőek voltak:

„Különleges és értékes mentális fájdalom – nem volt védelmet nyújtó”héjam”.”

Héj, burok, fal, ház… bármely szóval is fejezték ki a proverek, a határaik védelméről beszéltek, és arról, hogy milyen sérülékenynek, kiszolgáltatottnak, és mezítelennek érezték magukat, ha gyenge volt vagy azzá vált.

Védőburok nélkül túlérzékenyek voltak a külvilágra, ettől nyugtalanná és ingerültté váltak, melyre a függetlenedés tűnt a legmegfelelőbb reakciónak. Ez lebegő, repülő, szédülő érzetekben vagy érzéketlen zsibbadásban mutatkozott meg.

A bizonytalanság érzését a kapcsolódásban kívánták enyhíteni. Vágytak családi, partneri vagy baráti társas kapcsolódásra, vagy a természettel és az istenivel magányosan összeolvadni. Ennek másik végleteként jelent meg a gyanakvás, sőt az üldözési mánia, hogy ellenség leselkedik rájuk mindenhol, amit aztán szégyennel és önértékelési krízissel fordítottak önmaguk ellen.

Központi témaként jelenik meg a nyitottság és titkolózás. Szégyenteljesen és önmagukat elszigetelve rejtőznek "betegségük" mögött, vagy végtelen nyíltsággal tárják ki magukat együttérzést keresvén.

„Az én házam az én váram” mondás nyomán érthetjük meg a provingban több síkon is megjelenő ház témát. Sokaknak jelent meg álmukban a házuk, ami legtöbbször nagy és díszes volt. A való életben is többen foglalatoskodtak otthonuk felújításával, megszépítésével.

Mindenkinek biztonságot nyújtó volt a házuk, mely kizárta a veszélyes és fenyegető külvilágot. A szegénység és azzal asszociált piszok, fertőzésveszély és betegség nyomasztotta a provereket. Ezért volt lényeges a ház nagysága és díszes jellege, mely a biztonságot nemcsak fizikailag jelenítette meg, hanem átvitt értelemben az anyagi biztonságot is jelképezte. A „kincs” mint fogalom is megjelent, erősítve a materiális világ csábító útvesztőjét, melyben kiderülhet, hogy ami szép és tündöklő, valójában csak külcsín, sőt, hamis, nem valódi.

A ház makulátlan, csillogó tisztasága a fertőzésveszélyt is elhárította. A ház oltalmába zárta összes lakóit. A gyermekek védelme fontos téma volt, legtöbbször saját védtelen, gyermeki állapotuk megjelenítéseként is. Sokan idézték fel gyermekkori emlékeiket, szüleikkel való kapcsolataikat, azok biztonsággal és oltalmazással kapcsolatos érzéseiket.

Többen beszéltek széles, hosszú lépcsősorokról a házukban; a fent és a lent - életet és halált, anyagit és szellemit, pokolbélit és mennyeit összekapcsoló, a kettő között mozgást jelölő, metaforaként.

„ A halál elkerülhetetlen.”

„Az anyagi javak elengedése az egyetlen út, amin követhetjük Krisztust az Atyja házába, az örök életbe, vagy Buddhát a Nirvánába.” (Norland, 2008)

Végigvonul a szerképen a materializmus és a halál közötti viszony, melyben az anyagi béklyótól való megszabadulás, a természethez való visszatérésen át, a spirituális felemelkedéshez vezet.

A ház, szimbolizálta az anyagi testet, annak egészségét vagy éppen a betegségben omladozó részeit. Többen bolyongtak szobáról szobára vagy fedeztek fel új szobákat. Voltak házak, melyek kívülről szépek voltak vagy hatalmasak, belül mégis roskatagok vagy szűkek. A disszonancia, a szer kulcs eleme. A belső világ nem jelenik meg hűen a külső prezentációban. A külső megítélés, nem tükrözi a valós belső értékeket. A disszonancia az identitásban van.

Ami a fizikai tüneteket illeti, egy influenzás megbetegedés ismerős tüneteiben jelentek meg. Gyengeség, fáradékonyság, testi és mentális kimerültség miatt nehéz volt mozogni, még ülve maradni is. Húzott az ágy. Nehéz volt fölkelni, bemerevedtek a tagok, sajogtak az ízületek, húztak az izmok, lassú, megfontolt mozdulatokkal, kedvetlen, tétlen, céltalan homályban pihenni kívántak.

Többeket kínzott fejfájás, abroncsszerű, halántékba, homlokba és a szemekbe nyilalló fájdalommal, és többen úgy érezték, hogy feszül, duzzad a fejük. Egyeseknél nyaki izomgörcs kísérte, másoknál mirigyduzzanattal járt.

Erős szem érintettség jelent meg. Allergiás jellegű, száraz vagy erősen könnyező, mindenkinél erősen viszkető szem volt jellemző.

Hasonlóképpen szénanáthás jelleggel folyt az orruk és tüsszögtek, később bedugult az orr, amitől feszült a fej. Az orrban a nyálkahártya kiszáradt, az orrnyálkahártya irritációjában pörkök képződtek, fájdalmasan kisebesedett. Többeknél fordult elő orrvérzés.

A száj körül kiütések vagy herpesz, belül afták jelentek meg. A fogak nagyon érzékenyek lettek a hidegre.

A torokban fájdalmas szárazság és csiklandozó érzet jelent meg, mely nyelésre késztetett és arra romlott, főleg akiknél mirigyduzzanat is társult hozzá. Tapadós nyák miatt krákogtak, a sűrű váladékot nehezen lehetett üríteni. Éjszaka minden váladék beszáradt, víz kortyolásával próbáltak enyhíteni a fojtogató érzeteken.

Az erős – főleg éjszaka vagy erős testmozgásra vagy füstös, rossz levegőjű helyiségben jelentkező – csiklandozó, fojtogató érzés asztmatikus köhögést provokált. Szorító mellkas nyomás, mintha ülnének rajta és légszomj kapcsolódott hozzá.

Főleg éjszaka jelentkező erős szívdobogásra fulladás érzet jött, amely ennek ijedségére felfokozódott. A bordák közötti szúró érzéssel, mintha beszorult volna a levegő érkezett egy száraz, horzsolásszerű belső érzettel járó fájdalmas köhögés.

Az egyik női provernek három hétre rá egy csomó lett a bal mellében, melyet sebészileg eltávolítottak, mert a biopszia pre-karcinotikusnak ítélte.

Az étvágy vagy nagyon lecsökkent, vagy meglepően felfokozódott, de mindannyian nagyon vágytak édességekre és szénsavas keserű üdítőkre. Furcsa és gyakori, és éjszakai éhség rohamok jelentkeztek, jellemzően halas, tenger gyümölcsei ételekre. A legtöbben száraznak érezték szájukat, nyálkahártyáikat és ezért sok vizet kívántak, de ettől többet nem vizeltek. Többeknél előfordult gyakori, eredménytelen vizelési inger és hólyaggyulladása is lett pár provernek.

Az emésztés a hirtelen és rendszertelen kívánás utáni túlevésben fokozott savtermeléssel, a belek fájdalmával reagált. Jellemző volt az éles, szúró hasi fájdalom, gyakran a lágyékba sugárzóan vagy köldök körüli görccsel, a hasi izmok izomlázas érzetével. Élénk és fájdalmas bélmozgás, gyakori flatulencia kísérte, a végbelet zúzódásos fájdalom jellemezte a gyakori és lágy vagy hasmenésszerű széklet felmarta. Másoknál a görcsös has fájdalom eredménytelen és nehezen üríthető kemény széklettel járt, szintén végbél fájdalommal.

A női provereknél erős alhasi görcsökkel járó, (inkább jobb oldali) bőséges menstruáció fordult elő, melynek általában második napja volt nagyon erős, egyébként pedig lerövidült a menstruáció ideje. Férfiaknál és nőknél egyaránt csökkent a nemi vágy. Pár férfi prover éles, vágó fájdalmat érzett péniszében, amelyet a vizeletürítés javított. Volt akinél kiütések jelentek meg a nemi szerven, melyek vörös udvara közepén, pár nap elteltével genny gyűlt össze, amely nyomásra kiürült.

Nem csoda, hogy a fejfájások, a mellkasi fájdalmak, az emésztési problémák, illetve egy influenzás betegséghez hasonló tünet együtteshez kapcsolódott a nyak és a hát, és a gerinc minden szakaszát érintő fájdalom is.

A nyak, váll, lapocka merev, feszes görcsös állapota, a fej és a torok tünetekkel együtt, és mentálisan, a fojtogatottság és akasztott ember érzésével zárja be a kört.

A lumbális és szakrális gerinc kisugárzó fájdalmai, a hasi, alhasi, vese és kiválasztási és nemi szervi tünetekkel fonódik egybe. Mentálisan, az evés, az ivás, és a szexus, vágy és ösztön témái állnak a hátterükben.

A perifériák felé haladva a térdből kiviszik az erőt, zsibbadások vagy feszülő, görcsbe rándult, az idegpályán lefutó fájdalmak bénítanak.

Ha esetleg úgy tekintünk az eddig felsorolt tünetekre, mint a stresszre adott pánik reakciók széles spektrumára, és nem pl. egy kórokozót jelölünk meg triggernek, hanem a pszichneuroimmunológiai megközelítésben felismerjük, hogy az egyén pszichés állapota van kihatásban fizikai állapotára és így összességében a védekező rendszerére, azaz az immun válaszaira, akkor arra juthatunk, hogy minden egészségtől eltérő állapot egy individuális immun reakció. Normál esetben minden külső betolakodóval szemben létezik megküzdési stratégiája az immunrendszernek; kiveti magából, becsomagolja, váladékot termelve eltávolítja stb. Akkor válik autoimmunná a küzdelem, amikor a külső betolakodót nem sikerül felismerni és a szervezetnek önmagától megkülönböztetni, csak a támadást észleli és válogatás nélkül ellentámadásba lendül idegen és saját sejtjeivel szemben is.

Mi okozhatja ezt a zavart? Az az immunrendszer, mely sok esetben kapott mesterséges beavatkozást, annak céljával, hogy külső segítséggel jobban megküzdjön egyes külső behatolóival, elkényelmesedhetett, vagy, ha önmaga védekezési stratégiáit többször felülbírálták más hadvezérek, végül elveszthette bizalmi kapcsolatát és tekintélyét saját hadseregében.

Ha pedig a messziről jött hadvezérek esetleges kudarcokkal meggyengítették hadseregét, abban lázadás törhet ki, miután lesznek dezertőrök és lesznek, akik átállnak az ellenséghez. Így végül saját táborában, különböző álruhákban felismerhetetlen lesz hű katona, beépített kém és a nyílt ellenség is, és már csak a féktelen háború és pusztítás marad.

Felhasznált irodalom:

Fraser, Peter – The AIDS miasm – Contemporary Disease & The New Remedies, 2002, Winter Press

Norland, Misha & The School of Homeopathy, Devon, England - The Homœopathic Proving of AIDS - The nosode prepared from the blood of a man diagnosed as having Acquired Immune Deficiency Syndrome who subsequently died of Syndrome related diseases. http://www.hominf.org/aids/aidsfr.htm

Norland, Misha - AIDS nosode proving by Misha Norland – Modern Homeopathy March 2008 http://www.modernhomoeopathy.com/aids_nosode_proving.htm

Misha, Norland & The School of Homeopathy - Proving: AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome) Date: October 1994 , 1999 http://www.schoolofhealth.com/.../Proving_of_AIDS_V3_BLK...

képek:kartyajatekhu

storeinsider