Hosszú, de fontos olvasnivaló!
Kell-e védeni magunkat a baktériumoktól?
A csapból is az folyik manapság, hogy hogyan védekezzünk a kórokozók ellen. Mossunk gyakrabban kezet, fertőtlenítsünk, hordjunk maszkot, stb… Maga a megjelölés, kórokozó is arra utal, hogy itt valami szemmel nem látható, veszélyes és rosszindulatú élőlényről van szó, mely, ha nem vigyázunk, akkor az életünkre tör. És ha pont ennek az ellenkezője az igaz? Ha a baktériumok senkit sem bántanak, aki egészséges, és csak ott jelennek meg, ahol az egészség felborul, az életerő elhangolódik? Mi van akkor, ha a baktériumok csak jelzik a számunkra, hogy nem vagyunk egészségesek? Ebben az esetben, ha kiirtjuk őket, attól még nem gyógyulunk meg… csak a jeleket tüntetjük el, és azt hisszük, velünk minden a legnagyobb rendben… majd csodálkozunk, hogy egyre mélyebb és komolyabb betegségekbe esünk.
Az embert mindig is kíváncsivá tette az őt körülvevő világ. Már az ókorból fennmaradt írások is tanúsítják, hogy csiszolt ásványokból nagyító lencsét készítettek, és azzal vizsgálódtak. Állítólag Néró római császárnak is volt már ilyen nagyítója.
A középkorból fennmaradt emlékek pedig tanúsítják, hogyan alakult ki az először csak olvasáshoz használt nagyító lencsékből (Roger Bacon, 1214(?)-1294) a mai modern mikroszkóp. (Carl Zeiss 1847-ben mutatta be első mikroszkópját, majd gyárában 1888-ban elkészült az első 108-szoros nagyítású 1.6 numerikus apertúrájú objektív).
Már az 1600-as években rendelkezésre álltak olyan mikroszkópok, amelyek lehetővé tették a szemmel nem látható környezet megismerését. Nevét a mikroszkóp Johannes Faberről (1574-1629) kapta, aki Galilei kortársa és barátja is volt. Galilei mikroszkópot és teleszkópot is készített, és ezeket nem összekeverendő született meg a mikroszkóp kifejezés.
Az ember tehát nagyon régóta kísérletezik azzal, hogy megismerje a körülötte lévő, szabad szemmel nem látható világot. Bár az első baktériumokat Antoni van Leeuwenhoek holland természettudós pillantotta meg 1674-ben, egy saját maga által készített egylencsés, kétszázszoros nagyításra képes mikroszkópban, igazán csak a 19. századtól nyílik meg a lehetőség a mikróbák megfigyelésére.
A baktériumok erjedéssel, rothadással és a fertőzésekkel kapcsolatos szerepét a történelemkönyvek szerint Louis Pasteurnek (1822-1895) sikerült először bizonyítania. Az ő következtetése az volt, hogy a baktériumok okozzák a betegségek nagy részét. Kidolgozott oltóanyagokat is, például a veszettség ellen. A nem teljesen etikus kísérleteiről is híres kutató a mai napig elismert személy az egész világon. Arról kevesen tudnak, hogy nemcsak a kísérletei voltak kétségbe vonhatóak, de riválisai ellen is gyakran etikátlan módon lépett fel, sőt plágiummal is vádolták őt.
A fermentálásról és a baktériumokról szóló első publikációival kapcsolatosan a mai napig nem tisztázott, hogy tényleg ő volt-e ezeknek az első felfedezője?
Több kortársa is végzett ezirányú vizsgálatokat, ezek közül az egyik Antoine Béchamp professzor (1816-1908) volt, aki már Pasteur előtt is publikált olyan kutatási eredményeket, melyekben a mikroszkópikus élőlényekről ír. Ezeket Béchamp „mikrozimáknak” nevezte el.
Antoine Béchamp kutatásai alapján azt állította, hogy nem a baktériumok okozzák a megbetegedéseket. Szerinte a baktériumok ott jelennek meg, ahol valamilyen külső hatás miatt a sejtek elhalási folyamatai indulnak be. Ha jobban belegondolunk, ez az elmélet nem áll távol a valóságtól, hiszen hol találjuk például az emberi szervezetben a legtöbb baktériumot? Az emésztő szervrendszerben.
A szervezetben még sok helyen találunk baktériumokat, ahol azok semmilyen betegséget nem okoznak. Béchamp a baktériumokat nem, mint kórokozó ágenseket bélyegezte meg, hanem bebizonyította kísérleteivel, hogy ezek a szemmel nem látható élőlények ott tudnak megtelepedni, ahol megfelelő életkörülményeket találnak. Az ő feladatuk Béchamp szerint pont az, hogy a leépítsék a halott sejteket. Szerepük fontos és elkerülhetetlen az élő szervezet számára.
Béchamp elméletét a mai modern epigenetikai kutatások eredményei is alátámasztják. Az epigenetika kimondja, hogy a génekben történő változások nagyon kis hányada, néhány százaléka örökletes, a többi a külső környezeti behatásokra történő reakció(k) következtében jön létre.
Az emberi testben közel 5×10 a 15-ödiken számú sejt található, ezek nap mint nap elhalnak és újratermelődnek. A mikroorganizmusok ezen sejtek lebontásában segédkeznek, és a szervezet egészséges működésének szerves részét képezik. Ha a szervezetet valamilyen külső hatás éri, akkor felborul az egyensúly, sejtelhalás vagy deformálódás következik be, ami kedvez a mikroorganizmusok elterjedésének, hiszen ők, mint utcaseprők, a tisztításért felelősek.
Említésre méltó az is, hogy Pasteur halálos ágyán beismerte, hogy „a kórokozó semmi, a táptalaj minden”. Ez azt jelenti, hogy a betegségek kialakulása elsősorban a legyengült, rosszul táplált, gyenge immunitású szervezetben következik be. Ezért van az, hogy ugyanabban a megbetegítő környezetben, baktériumok és vírusok jelenlétében az egyik ember megbetegszik, a másik nem.
Ha a baktériumokat fertőtlenítő szerekkel, antibiotikumokkal stb. kezeljük, akkor a lebontó folyamatokat gátoljuk a szervezetben. Ezért a bölcs természet a baktériumok ellenállóbbá válásán dolgozik, vagyis rezisztenssé teszi őket, hogy a nekik kiszabott munkát el tudják végezni. Ekkor már azonban a többszöri HELYTELEN beavatkozás miatt elgyengült szervezetben a felborult egyensúlyt sokkal nehezebb visszaállítani, és az immunrendszer egy idő után olyannyira összezavarodhat és elgyengülhet, hogy önmaga már képtelen megbirkózni a feladattal.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a fertőtlenítő szereknek nincsen helyük és szerepük az életünkben. Beteg és sérült emberek környezetében nagyon is fontos a higiéniai előírások betartása, a megelőzés. Nagyon sok betegséget elkerülhetünk felelős használatukkal. Az antiszeptikus szerek hozzájárulnak az egészséges egyensúly fenntartásához.
Az egészség az építő és lebontó folyamatok egyensúlyban tartását jelenti. Ennek az egyensúlynak a folyamatos fenntartása teszi lehetővé magát az életet. Ahol ez az egyensúly felborul, ott annak helyreállításával az élet is fenntartható.
A történelemkönyvekben a mai napig az szerepel, hogy Joseph Lister sebész is Pasteur kutatási eredményeinek segítségével ismerte fel, hogy a sebfertőzést is jól lehet kezelni fertőtlenítő szerrel. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Pasteur azt javasolta, hogy a sebet karbolsavval kezeljék (másnéven fenollal). A karbolsav egy nagyon erősen maró anyag, hígítás nélküli használata halálos lehet az emberre. Lister első páciensei meg is haltak, a sikeres operáció ellenére.
Ekkor Lister rájött, hogy elég az operációhoz használt eszközöket és a levegőt fenollal fertőtleníteni, és már elmondhatta, hogy „az operáció sikerült, és beteg életben maradt”.
Így tulajdonképpen alátámasztotta Béchamp 1857-es fermentálással kapcsolatos kísérleti eredményét, miszerint a desztillált vízbe helyezett cukor a levegőben lévő mikróbák által penészedett meg, és ez a folyamat tartósító szer használatával megelőzhető volt, azonban, ha a penész már megjelent, nem fékezte meg annak terjedését.
A homeopátia alapelve kimondja, hogy a betegségeket az életerő elhangolódása okozza a szervezetben, ami valójában az építő és a lebontó folyamatok egyensúlyának felborulását jelenti. A szervezet az életerő elhangolódását az immunrendszer válaszával igyekszik helyre igazítani. Az immunrendszer egy bonyolult és intelligens szabályozó rendszer, melynek feladata az élő szervezet működésének egyensúlyban tartása.
A homeopátiás szerek alternatívát jelentenek az antibiotikumokkal szemben a tekintetben, hogy az immunrendszert megszólítva és azt stimulálva a szervezet saját öngyógyító folyamatait trenírozzák és erősítik, és nem pedig elnyomják az immunrendszer működéséből következő, kialakuló tüneteket (pl. láz, gyulladások, stb…). Ezáltal nem zavarják össze a rendszer működését, és így lehetővé teszik, hogy a szervezet a betegségből tanuljon, és a következő elhangolódásnál képes legyen gyorsan és hatékonyan visszaállítani az egészséget.
A képen Antoine Béchamp látható.
Forrás: Ethel.D. Hume: Béchamp or Pasteur? A Distant Mirror, 2017
Az összes reakció:
111 megosztás
Tetszik
Hozzászólás
Megosztás