Oltásbiztonság - kérdések, melyek soha nem hangzanak el
„Milyen oltásokat kapjanak a gyerekek?” Erre a kérdésre meglepően nehéz válaszolni, mert pontosan mérlegelni kellene egy adott oltás általi mellékhatás valószínűségét a betegségből potenciálisan eredő káros szövődmény eshetőségével szemben, - melyet az adott vakcina igyekezne megakadályozni -, ez pedig egy meglehetősen összetett számítás. Ha azonban elkezdjük beleásni magunkat, gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy a kérdés megválaszolásához szükséges adatok egyszerűen nem léteznek, és helyükre vakhit lépett, mely szerint az oltások „biztonságosak és hatékonyak”.
Ezzel el is érkeztünk valószínűleg az egyik legnagyobb problémához, amellyel társadalmunknak szembe kell néznie. A legtöbb ember (függetlenül a szaktudásától) szelektíven érzékeli valóságát, így végül csak azt látja, ami megfelel a már meglévő előítéleteinek. A vakcinák esetében a média arra nevel bennünket, hogy túlságosan is csak arra a ritka esetekre összpontosítsunk, amikor egy oltatlan egyén megbetegszik egy olyan betegségben, amelyet egy vakcina megelőzhetett volna, miközben figyelmen kívül hagyja azon emberek nagy számát, akiknél a vakcinák hatására súlyos vagy krónikus szövődmények alakultak ki.
A COVID-19 hisztéria során a gyógyszerhatóságok által tanúsított hazug hozzáállás ahhoz vezetett, hogy sokan rádöbbentek, nem bízhatnak más, ajánlott vakcinák „biztonságosságában”, „hatékonyságában” és „szükségességében” sem.
A vakcinának tulajdonított előnyök (pl. a betegség megelőzése, a betegség átvitelének megakadályozása vagy súlyos szövődményeinek megelőzése) sokkal csekélyebbek, mint amit az emberekkel (vagy az orvosi szakmával) elhitetettek.
A védőoltások indokolására használt érvek közül sok olyan történelmi realitásokon alapul, amelyek napjainkban már nem érvényesek.
Azokban az esetekben is, amikor egy vakcina ténylegesen „működik”, a természetes szelekció gyorsan véget vet ennek.
Az oltások mellékhatásai olyan gyakoriak és sokfélék, hogy a vakcinák kockázatainak bármilyen értékelése elkerülhetetlenül átsiklik a tényleges problémák nagy része felett, amelyekkel a vakcinázás jár.
Egy oltás kockázatainak és előnyeinek pontos meghatározásához a következőket kell figyelembe vennie:
A betegség kockázata
Ha megnézzük az oltási ütemtervet, a benne szereplő betegségek közül csak nagyon kevés esetén igaz, hogy nagy lenne a valószínűsége annak, hogy elkapja őket valaki és, hogy súlyos betegséggé alakulnának. Az ebbe a kategóriába tartozónak hitt betegségek közül sok már nem jelent problémát (pl. gyermekbénulás vagy himlő). Sajnos az emberek, akik ezt a kérdést vizsgálják, gyakran az adott betegség múltbéli előfordulásaira fókuszálnak, amikor az még sokkal fertőzőbb volt, vagy amikor még nem volt módszerünk a kezelésére. Nézzünk most néhány konkrét kérdést, amelyet feltehetünk az értékeléshez.
Mennyire valószínű, hogy valaki elkapjon egy adott betegséget?
Egyes betegségek, amelyek ellen oltunk, hihetetlenül ritkák (pl. tetanusz vagy gyermekbénulás), míg mások már nem léteznek (pl. diftéria).
Mennyire valószínű, hogy a betegség elhanyagolható, enyhe, mérsékelt, súlyos vagy halálos szövődményt okoz?
Nagyon fontos különbséget tenni e kategóriák között, mivel a legtöbb fertőzés esetében rendkívül alacsony a kockázata annak, hogy elkapjuk, majd később súlyos állapotba kerüljünk tőle. Például a Neisseria meningitidis-fertőzés (amely szeptikus agyhártyagyulladást okozhat) nagyon rossz, és nagyon gyorsan súlyosbodhat, ugyanakkor nagyon ritkán alakul ki (minden tizedik ember tünetmentes Neisseria meningitidis-hordozó, míg évente körülbelül egymillióból csupán egy ember kap tőle szeptikus agyhártyagyulladást).
Hasonlóképpen, mindenkit beoltunk bárányhimlő ellen, annak ellenére, hogy az szinte soha nem okoz problémát (pl. 100 000 megfertőződött gyermekből csak 1 hal bele, és azok közül is sokaknál már meglévő immunrendszeri problémák álltak fent). Ugyanakkor az oltás bevezetése nem, hogy nem csökkentette pl. az övsömör előfordulását, de ennek éppen az ellenkezője történt (így természetesen elnyomták az adatokat).
Mennyire valószínű, hogy a betegség lefolyása enyhíthető orvosi kezeléssel?
A legtöbb fertőzés, amely ellen oltanak (pl. a pertussis, azaz a szamárköhögés), nagyon könnyen kezelhető. Sajnos azonban a hangsúly mindig az oltásokon van, nem pedig a betegség kezelésén (különösen, ha a kezelés valami szokatlanabb, mint mondjuk valamilyen antibiotikum-kúra). A COVID-19 esetében, bár a súlyos komplikációk az esetek kisebbségét jelentik, az enyhébb esetekkel együtt legtöbbször könnyen megelőzhetők lettek volna korai járóbeteg-kezeléssel. Sajnos a szövetségi kormány nem hajlandó a COVID-19 hatékony kezelési formáit jóváhagyni, és ehelyett vég nélkül erőlteti, a kockázatos és hatástalan emlékeztető-oltásait, az ún. boostereket.
Az adott oltás hatékonysága
Mennyire valószínű, hogy a vakcina hatékonyan megelőzi a betegséget, ill. van-e összefüggés a betegség kockázatának csökkenése és az oltásban lévő antitestek jelenléte között?
Sok vakcina bukik el a fentebbiek egyik vagy akár mindkét pontján. A COVID-19 a történelem legnagyobb piros piruláját adta ebben a témában, főleg azért, mert az egymást követő oltások az antitestek szintjének növelése ellenére valójában nem csökkentették, hanem pont, hogy fokozták a betegség elkapásának kockázatát.
Mennyire valószínű, hogy a vakcina hatékony a betegség súlyos szövődményeinek megelőzésében?
A humán papillomavírus elleni vakcina (amely „megakadályozza” a méhnyakrákot) kiváló példa egy olyan oltásra, amely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mivel az ígéretek egy sor feltételezésen és vágyálmokon alapultak.
Megjegyzés: a feltételezések szerint a vakcina antitesteket termel a HPV ellen, ezek az antitestek pedig megakadályozzák a HPV-fertőzés kialakulását; a krónikus HPV-fertőzés a méhnyakrák elsődleges oka, és ezért a vakcina megelőzi a méhnyakrákot. Többek között az oltóanyag (amennyiben valakinek már korábnan is volt HPV-fertőzése) valójában megnövelte a méhnyakrák kockázatát, és a népesség egészére kiterjedő adatállományok sem bizonyítják a HPV esetek számának a vakcina bevezetését követően várt csökkenését.
Mennyi ideig véd egy vakcina az oltást követően?
Sok oltóanyag esetében probléma az általa nyújtott védettségi fok csökkenése, ezért is van ismétlő oltásokra szükség, amely a pácienst újra meg újra kiteszi az oltás kockázatainak. Példaként: ha valaminek 10% az esélye, hogy kárt okoz, és csak 3 hónapig véd, utána pedig újra be kell adni, akkor nehéz indokolni a létjogosultságát. Sajnos sok olyan vakcinát, amely csak átmenetileg véd, úgy forgalmaznak, mintha maradandó védettséget biztosítana (pl. kezdetben a COVID-19 oltásokkal is ez volt a helyzet).
Mennyire valószínű, hogy az adott oltás megakadályozza egy betegség elkapását, amikor szükség van a védelemre?
A hepatitis B vakcinát Amerikában születéskor rutinszerűen, majd még kétszer, nagyon korai életkorban adják be. Ez két okból is nonszensz. Először is, a születéskor a csecsemőknek nincs olyan immunrendszerük, amely megfelelő antitestválaszt tudna adni a vakcinára. Másodszor, a hepatitis B vér-vér érintkezés útján terjed (pl. heroinos tűk közös használata vagy védekezés nélküli szex), ami nagyon valószínűtlen, hogy korai gyermekkorban megtörténjen. Ez azért fontos, mert a hepatitis B vakcina által nyújtott védettség - a hivatalos becslések szerint - körülbelül 6-7 évig tart.
Mennyi időbe telik, amíg a vakcina olyan szelektív nyomást gyakorol a kórokozóra, hogy az oltás már nem fog védeni ellene?
Ez hatalmas probléma az összes vakcina esetében, amely „működik”, mert gyorsan szelektív nyomást teremt a vakcina antigénjein kívül eső variánsok számára (ami különösen igaz a tokos baktériumokra). Csak azon oltások esetén nem áll fenn ez a probléma, ahol a vakcina nem teremt szelektív nyomást a kórokozó ellen (pl. a nem fertőző tetanusz baktérium toxinjával szemben) és a legyengített kórokozós vakcinák, mivel ezek annyi különböző antigént tartalmaznak.
Megjegyzés: a tuberkulózison és néhány ritkán használt vakcinán kívül az összes legyengített kórokozós vakcina vírus. Sajnos az ilyenek a vakcinában található törzsekre jellemző fertőzéseket okozhatnak immunhiányos gazdaszervezetekben, és gyakran szennyezettek a vírus tenyésztésére használt közegben jelen lévő egyéb vírusokkal.
Például a Haemophilus influenzae b típus (Hib), egy tokos baktérium, a bakteriális agyhártyagyulladás egyik leggyakoribb oka volt, és a CDC szerint a baktérium elleni vakcina megjelenése előtt 20 000 kisgyermek kapott súlyos Hib-betegséget és 1000 halt meg, míg most (a vakcina 1985-1987-es megjelenése után) kevesebb mint 50 gyermeknél alakul ki súlyos Hib.
Mivel a vakcina működött, szelekciós nyomást gyakorolt a Hib-re, hogy ellenálljon a vakcinának, ami azt eredményezte, hogy a Haemophilus influenzae nem tipizálható törzsei sokkal gyakoribbá váltak. E törzsek némelyike igen veszélyes, és amint ez a tanulmány is mutatja, gyermekek kerülnek kórházba és halnak meg miattuk, és ellentétben a Hib-bel felnőtteket is megtámadnak (akiknek korábban soha nem kellett aggódniuk a Haemophilus influenzae fertőzés miatt, most agyhártyagyulladást kapnak tőle).
A pneumococcus elleni oltást (amely egy másik tokos baktérium) széles körben adják gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt (pl. a tüdőgyulladás megelőzésére), ami viszont szelektív nyomást gyakorol a baktériumokra, hogy a vakcina már ne működjön ellenük. Emiatt azonban, ahogy teltek az évek, egyre több pneumococcusváltozat (törzs) antigénjét kellett hozzáadni a vakcinához (pl. eredetileg 7, ma már 23 van bennük).
Az oltás védettséget biztosít a betegséggel szemben vagy csak a tüneteket fedi el?
Sok esetben (pl. a szamárköhögés vagy a COVID-19 esetében) a kialakult immunválasz inkább a betegség egyik következményétől (pl. a szamárköhögés toxinja) ellen véd, nem magától a betegségtől. Emiatt az oltott lakosság körében gyakran figyelhetők meg járványkitörések (pl. gondoljunk csak arra, hogy a COVID-19 esetében milyen gyakran történt ez annak ellenére, hogy többször megígérték, hogy a vakcinák véget vetnek a világjárványnak).
Nyájimmunitás
Feltételezve, hogy a vakcina „működik”:
Gyakorol-e az oltás szelekciós nyomást a vakcinával szemben rezisztens változatokra, hogy kevésbé veszélyes vagy veszélyesebb változatokat hozzon létre?
Bizonyos vakcinák esetében a vakcina szelekciós nyomása által létrehozott törzsek veszélyesebbek, mint az őket megelőző törzsek, és különböző korcsoportokat érintenek. Amint azt korábban tárgyaltuk, ez a pneumococcus és a Hib baktérium, valamint a COVID-19 , de HPV és pertussis fertőzések esetén is előfordult. (Amennyiben igaz a hivatalos narratíva, valószínűleg ez a helyzet most is, a cikk közzétételének időpontjában, amikor is állítólag visszatért a szamárköhögés. Bármennyire is szeretné a hatalom az “oltástagadókra” fogni, az igazi ok maga az oltás és az általa kifejtett szelekciós nyomás - a fordító).
Egyes esetekben ez problémát jelentett. Például, mint már említettük, a haemophilus influenza már az idősebb felnőtteket érinti, a szamárköhögés esetében pedig az általa létrehozott új változatok számos problémát okoznak - az egyik több pertussis-toxint bocsát ki, és gyakrabban vezet kórházi kezelésekhez ill. magasabb a halálozások aránya, valamint az idősebb korosztályokat érintik.
Megjegyzés: ez az idősebb felnőttek felé történő elmozdulás a Hib vakcinával és a pneumococcus vakcinák esetén is megfigyelhető volt. Sok esetben ezek a változatok veszélyesebbek voltak és nehezebben kezelhetők antibiotikumokkal (néhány példaként álljon itt 9 tanulmány - 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9).
Javítja vagy rontja a betegség következményeit, ha a lakosság egészére kiterjedő vakcinaimmunitást alakítanak ki egy betegséggel szemben?
A két legjobb példa erre a bárányhimlő elleni vakcina és a kanyaró elleni vakcina volt (az oltást megelőző időkben két viszonylag ártalmatlan betegség, mely főleg a komoly nyájimmunitásnak volt köszönhető).
Ha gyermekként bárányhimlőt kapunk, az viszonylag ártalmatlan, de ha felnőttként kapjuk el, gyakran borzalmas (és néha visszatérő) övsömört okozhat. A CDC lelkesen várta, hogy a bárányhimlő elleni vakcina bevezetése csökkenteni fogja az övsömör előfordulását, de ehelyett az ellenkezője történt (ezért természetesen elhallgatták az adatokat). A kutatóknak, akik ezeket a vizsgálatokat végezték, az volt az elmélete, hogy mindez azért történt, mert a népesség körében előforduló bárányhimlő csökkenése megakadályozta, hogy az emberek immunválasza a természetes, időszakos kitettségtől megerősödjön.
A kanyaró esetében, ha nincs előzetes immunitás és rossz életkörülmények (pl. széles körben elterjedt A-vitamin-hiány), a betegség szörnyű lehet (pl. a kanyaró az indiánok 10%-át megölte egy járvány kitörésekor). Régebben a csecsemők az anyatejből kaptak antitesteket (a szoptatás fontosságáról itt), ami elegendő védelmet nyújtott számukra ahhoz, hogy a vírusnak való kitettség után állandó természetes immunitást építsenek ki. A korábbi, az egész lakosságra kiterjedő immunitás ma már nem létezik, és a kanyaró időszakos kitörései még mindig előfordulnak annak ellenére, hogy a lakosság többsége be van oltva. Mivel hiányzik a védettség, sokan veszélyeztetettek, amire viszont mindig még több oltás a válasz.
Amikor a kanyaró elleni vakcinát bevezették, nem volt rá szükség (mivel a kanyarós halálesetek addigra gyakorlatilag megszűntek), de mióta széles körben elterjedt, gyakorlatilag „szükségessé” vált, mivel a betegséggel szembeni nyájimmunitás már nem létezik, és ezért újra és újra kanyarójárványok fognak kitörni, amint fertőzött egyének kerülnek egy közösségbe.
Van előnye annak, hogy valaki egy betegségen természetes módon átessen, amit egy védőoltás amúgy megelőzne?
A betegségekkel kapcsolatos egyik kevésbé ismert tény, hogy a gyermekkori fertőzések gyakran döntő fontosságúak az immunrendszer fejlődésének elősegítése szempontjából. Egy gyermekkori fertőzés elkerülése viszont sokkal rosszabb betegségekre hajlamosíthat későbbi életünk során.
- A bárányhimlő fertőzés elmaradása növeli az agydaganat későbbi kockázatát (lásd például ezt a tanulmányt, ezt a tanulmányt, ezt a tanulmányt és ezt a tanulmányt).
- A mumpszfertőzés elmaradása növeli a petefészekrák, a nők egyik leghalálosabb rákos megbetegedésének kockázatát (lásd ezt a tanulmányt, ezt a tanulmányt és ezt a tanulmányt).
Megjegyzés: ezt a megelőző hatást találták a kanyaró, a rubeola és a bárányhimlő fertőzések esetében is.
-A korábbi influenza-, kanyaró-, mumpsz- vagy bárányhimlő-fertőzésekről kiderült, hogy csökkentik a rosszindulatú melanoma kockázatát.
Megjegyzés: egy másik tanulmány hasonló eredményeket talált.
Betegen oltani?
Ha valaki már fertőzött az oltás beadásának időpontjában, javítja ez vagy pedig rontja a szervezete betegségre adott válaszát?
Jelentős mennyiségű bizonyíték van arra, hogy ha valaki egy oltást betegen kap meg, akkor a meglévő fertőzés sokkal rosszabb lesz. A Merck által az FDA-nak benyújtott adatai például azt mutatták, hogy ha valakinek már volt meglévő HPV-16 vagy -18 fertőzése, akkor az oltást követően 44,6%-kal megnőtt a rákos elváltozás kialakulásának kockázata.
Hasonlóképpen, számos olyan esetet láttunk, amely azt sugallta, hogy az influenza elleni vakcina ugyanezt okozta az influenza esetében.
Emellett bőséges történeti bizonyíték mutatja, hogy az oltás jelentősen rontotta a már meglévő tífusz-, influenza- és gyermekbénulásos fertőzéseket is.
Sajnos a már meglévő fertőzéseket soha nem vizsgálják az oltások előtt, ami gyaníthatóan azért van így, mert tudják, hogy ez csökkentené az eladások számát.
A fordítás következő részében - többek között - a mellékhatásokat, a közegészségügyi szempontokat és egyebeket tárgyaljuk majd.
/Az írás eredetije ITT található/
