Remélem, hogy ez még nem bonyolult. A szervezetünk működésének változásait késleltetve, a tünetek, panaszok megjelenésével magunk is érzékeljük. Hogy mi vezet el eddig, azt a tudomány megpróbálja leírni, de ehhez olyan téziseket kezel tényként, melyek bizonyítottsága erősen vitatható. Sokan gondolják, hogy Einstein relativitáselmélete helytálló, pedig ugyanúgy részlegesen értelmezhető, mint a newtoni fizika. Ez utóbbi igaz, amikor a hétköznapi világban látható tárgyak mozgását vizsgáljuk, de nem igaz, amikor az elemi részecskéket tanulmányozzuk.
Ma kizárólag azt tartják tudományosnak, amit biokémiai vizsgálatokkal követni tudnak. Eszerint írják le a homeosztázist. A sejtfelszíni jelenségekből nyilak mutatják a folyamatokat a sejt belseje felé és viszont. Ezekről a nyilakról azonban még csak hajlandóságot sem mutatnak többet mondani.
Folynak kísérletek kisebb méret-, és időtartományok feltárására, de alig pár évtizede van erre technológia, és az ezzel foglalkozó tudósok szemlélete kezd átformálódni, de ez a többségre jelenleg nincs hatással. Még mindig a termodinamika és a newtoni elvek ismeretében gondolkoznak és vonják le következtetéseiket.
Sokan azonban úgy gondoljuk, hogy minden eszközünk megvan más-más tudományterületekről, amivel modellezni tudjuk a homeosztázist a kvantummechanika szabályszerűségei alapján. Ezzel a nagyvonalúan kezelt nyilak jelentését a mostani nézeteknél alaposabban meg tudjuk határozni.
A példából az látszik, hogy egy közel százéves gondolat hogyan lassította le azon felfedezések megszületését, amelyekkel, ha tovább haladunk ezen gondolatmenettel, közelebb kerülhetnénk a homeosztázis átfogóbb megismeréséhez is. Az "összefonódott állapotok" kvantummechanikai értelmezése az egész szervezetünkre vetítve érthetőbbé teheti, hogy egyes jelenségek miként valósulnak meg a test különböző pontjain, azonos időben. Hogyan lehetséges az, hogy egy agyi impulzus azután jelenjen meg, hogy a bélben történt valami, és éppen ez az agyi impulzus legyen képes szabályozni a bélben zajló eseményeket - mintha előre tudta volna. Igen, előre tudta, mert a bélben zajló jelenségek egy hullámtermészetű konfigurációváltozásként jelentek meg, ami a teljes test morfogenetikus mezőjét átrendezte. Az átrendeződés révén az agyban elindulhatott egy koreografikus, erre az átrendeződésre jellemző szignál, mely a bélműködést hivatott szabályozni. A homeosztázis tele van hasonló paradoxonokkal, amik szinkronitást mutatnak, és ezen szabályozások jellemzően megvédik a szervezetünket szélsőséges reakcióktól. A mindenütt jelen lévő endokannabinoid rendszer folyamatosan szabadít fel anandamidot és ennek nyomán 2-AG-t, amik feltehetőleg nemcsak helyi konfigurációváltozásokat idéznek elő, hanem az egész testre jellemzőeket.
Mégsem sikerült túl egyszerűre...
Ma kizárólag azt tartják tudományosnak, amit biokémiai vizsgálatokkal követni tudnak. Eszerint írják le a homeosztázist. A sejtfelszíni jelenségekből nyilak mutatják a folyamatokat a sejt belseje felé és viszont. Ezekről a nyilakról azonban még csak hajlandóságot sem mutatnak többet mondani.
Folynak kísérletek kisebb méret-, és időtartományok feltárására, de alig pár évtizede van erre technológia, és az ezzel foglalkozó tudósok szemlélete kezd átformálódni, de ez a többségre jelenleg nincs hatással. Még mindig a termodinamika és a newtoni elvek ismeretében gondolkoznak és vonják le következtetéseiket.
Sokan azonban úgy gondoljuk, hogy minden eszközünk megvan más-más tudományterületekről, amivel modellezni tudjuk a homeosztázist a kvantummechanika szabályszerűségei alapján. Ezzel a nagyvonalúan kezelt nyilak jelentését a mostani nézeteknél alaposabban meg tudjuk határozni.
A példából az látszik, hogy egy közel százéves gondolat hogyan lassította le azon felfedezések megszületését, amelyekkel, ha tovább haladunk ezen gondolatmenettel, közelebb kerülhetnénk a homeosztázis átfogóbb megismeréséhez is. Az "összefonódott állapotok" kvantummechanikai értelmezése az egész szervezetünkre vetítve érthetőbbé teheti, hogy egyes jelenségek miként valósulnak meg a test különböző pontjain, azonos időben. Hogyan lehetséges az, hogy egy agyi impulzus azután jelenjen meg, hogy a bélben történt valami, és éppen ez az agyi impulzus legyen képes szabályozni a bélben zajló eseményeket - mintha előre tudta volna. Igen, előre tudta, mert a bélben zajló jelenségek egy hullámtermészetű konfigurációváltozásként jelentek meg, ami a teljes test morfogenetikus mezőjét átrendezte. Az átrendeződés révén az agyban elindulhatott egy koreografikus, erre az átrendeződésre jellemző szignál, mely a bélműködést hivatott szabályozni. A homeosztázis tele van hasonló paradoxonokkal, amik szinkronitást mutatnak, és ezen szabályozások jellemzően megvédik a szervezetünket szélsőséges reakcióktól. A mindenütt jelen lévő endokannabinoid rendszer folyamatosan szabadít fel anandamidot és ennek nyomán 2-AG-t, amik feltehetőleg nemcsak helyi konfigurációváltozásokat idéznek elő, hanem az egész testre jellemzőeket.
Mégsem sikerült túl egyszerűre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése