Üzent az államtitkár: felejtsük el a kiskirályságokat a magyar egészségügyben
Voltak olyan fekvőbeteg-ellátó intézmények, amelyek a nem ösztönző átlagfinanszírozás miatt elkényelmesedtek. Ezért az egészségügyi kormányzat lépett ezen a téren is - jelezte a Portfolio-nak adott interjújában Takács Péter egészségügyi államtitkár, aki arról is beszélt, hogy jelenleg is zajlik a minimumfeltételek áthangolása, melyen keresztül az egyes intézmények portfóliójában lehet áthangolás. De ezúttal is leszögezte, hogy nem zárnak be kórházakat. A beszélgetés során az államtitkár részletesen szólt a magánszolgáltatókról is. Szerinte ha helyre áll az állami ellátórendszer finanszírozása, akkor nem látja értelmét bevonni a privát cégeket a fekvőbetegellátásba. A fő cél még mindig az állami és a magánellátás egyértelmű szétválasztása - szögezte le az interjúban. Takács Péter tisztázta azt is, hogy a gyakorlatban mit kell majd érteni hiánypótló szolgáltatást nyújtó magántulajdonú egészségügyi szolgáltató fogalom alatt. Azt is jelezte, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Nemzeti Védelmi Szolgálat ellenőrzi, ha valaki indokolatlanul hosszú várakozási időt szab, miközben a magánrendelőjébe irányítja a beteget. Nekik azt üzeni az államtitkár: ők ne számítsanak semmi jóra. A magánszolgáltatóknál dolgozó orvosok esetében is új, szigorúbb előírásokat szeretne Takács Péter: aki nem szállít le bizonyos esetszámot az állami intézményben, az nem kap másodállás-engedélyt. Részben új világ köszönthet be a közfinanszírozott kórházak vezetői számára is: januártól érkezhet a havi 12,5 milliárd forintos többletforrás, cserébe az államtitkárság egy tolerálható adósságszintet határoz meg, és ha ezt a menedzsment túllépi, akkor annak lesznek következménye a vezetőség fizetésében.
Eltelt államtitkári ciklusának több mint a fele. Mi az a néhány intézkedés, amire utólag azt mondja, hogy fontos eredmény volt?
Minden területen lépünk egyet-egyet előre: az egészségügy annyira széles spektrumú ágazat, hogy nehéz egy-egy dolgot kiemelni. A népegészségügytől kezdve az alapellátáson át, a járóbeteg-, illetve fekvőbeteg-szakellátásig, mellette még a gyógyszeripar, a sürgősségi ellátás vagy a mentés - ez egy óriási portfólió. Mindezek mögé pedig oda kell tenni a humán erőforrást és az informatikát. Talán, amit az első helyen kiemelnék, az az egységes ügyeleti rendszer kidolgozása.
Évtizedek óta várja a szakma, hogy tegyük rendbe, hogy legyen összehangolva az alapellátási ügyelet, a mentés és a sürgősségi osztályok tevékenysége. Ez október elsejével bezárólag megtörtént, ugyanis utolsóként Budapesten is bevezettük az új rendszert, melynek fontos eleme a 1830-as központi hívószám, és az e mögé rendelt triázs, azaz, hogy rögtön egy egészségügyi szakemberrel tud beszélni az érintett. Ezzel nagyon sok időt nyerünk az úgynevezett szűk időablakos betegségek, mint a stroke vagy a szívinfarktus szempontjából.
Mi lenne a többi ilyen hasonló elem?
Számomra fontos az is, hogy szeptembertől bevezettük az iskolai egészségnevelést, elsőként az általános iskolák felső tagozatán.
Az egészségtudatosság fejlesztése nagyon fontos az egészségben eltöltött életévek számát tekintve.
A kezdeményezés nyomán már a gyerekek is tudatosabban állhatnak a kérdéshez és fontos szempont az is, hogy szakmailag hiteles információt adjanak át nekik a pedagógusok. Mindezek mellett megemlíteném a népegészségügyi stratégiát, amit a Nemzeti Népegészségügyi Képzés Kutatóhelyek Országos Egyesülete Ádány Róza professzor asszony vezetésével összeállított. Ezt az alapos és átfogó tudományos dokumentumot le fogjuk fordítani szakpolitikai programokká. Rendelünk a programok mögé a lakosság által könnyen elérhető adatbázisokat, amik hiteles információkat tartalmaznak.
De meg kell említenem az EgészségAblak applikációt, vagy a 1812-es Egészségvonalat, amely általános tájékoztatást nyújt bárki számára a hét minden napján 0-24 órában.
Ha már EgészségAblak, maradjunk a digitális fejlesztéseknél. Hol tart most az applikáció és hányan használják?
Egyebek mellett meg lehet nézni, hogy mikor rendel a háziorvosunk, fel van-e írva a gyógyszerünk, de fel vannak töltve a korábbi egészségügyi dokumentumaink, valamint már időpontfoglalásra is használható járóbeteg-szakrendelések esetén.
Legutóbb pedig betegelégedettségi visszajelző funkcióval bővült a mobilalkalmazás.
A felhasználók száma mára meghaladta a hárommillió főt, és megragadnám ezt az alkalmat is, hogy mindenkit ösztönözzek arra, hogy bátran használják az időpontfoglaló rendszert.
Nagyon kevés az időpontfoglalás ahhoz képest, hogy egyesek mekkora elégedetlenséget gerjesztettek idehaza a szakrendelések elérhetősége tekintetében.
Ezek a híradások azt az érzetet keltik az emberben, hogy nem jut hozzá az ellátáshoz, azonban megtekintve az applikációt kiderül, hogy országszerte több ezer szabad időpont van. Szinte minden intézményben tudunk időpontot adni.
Az ügyeleti rendszer alkalmazása érinti az alapellátásban dolgozó háziorvosokat, ahol megnövekedett a praxiselhagyások száma. Van a két fejleménynek egymáshoz köze? Mi ezen a téren az államtitkárság friss tapasztalata?
Szerintem nem az ügyeleti rendszer bevezetése gyorsítja fel a praxiselhagyások számát, hanem az idősödés.
Azok a kollégák, akik tíz évvel ezelőtt 65 évesek voltak, most 75 évesek. Az új típusú ügyeleti rendszerben az idős kollégák helyettesíthetik magukat, a tisztifőorvosnak pedig kiadtam irányelvként, hogy az ügyelet elrendelésekor legyen figyelemmel az életkorra. Jellemzően a háziorvosok megtalálják a saját helyettesüket.
Milyen tapasztalatok vannak az új rendszer működéséről?
Az új ügyeleti rendszer jól működik. Amit a korábbi rendszerben a budapesti betegek ezen a téren átéltek, az katasztrófa. Az új ügyeleti rendszer bevezetését megelőzően a fővárosban tudatosan figyeltük, hogy van-e orvosi jelenlét az ügyeleti pontokon. Számtalan esetben nem volt.
Tudunk olyan hétvégi alapellátási ügyeletről, amikor egy orvos volt Pesten, egy meg Budán. Ez veszélyeztette az ellátást és a betegbiztonságot.
Megnéztem azt is, hogy az indulás óta hány kirendelés volt országosan annak okán, hogy nem lett meg az ügyeleti kapacitás. Az egész országban három darab végzést kellett kiadnia emiatt a tisztifőorvosnak, az is a nyári időszakban történt. Mindenhol máshol betelt az ügyeleti sor. A pályaelhagyást talán befolyásolhatja az ügyeleti rendszer körül kialakult hisztériakeltés, aki viszont benne van, és belülről látja a rendszer működését, az megnyugszik.
Várhatóak még olyan változtatások, amelyek közvetlenül érintik az alapellátást?
Tavalyi ígéretemnek megfelelően összeállítunk egy olyan csomagot, amiben a háziorvosnak a kompetenciáihoz méltó jogköröket biztosítunk, például terápiarendelés, diagnosztikarendelés terén. Ezt a munkát az államtitkárságon befejeztük, most indítjuk közigazgatási egyeztetésre és hamarosan társadalmi egyeztetésen is megjelenik.
Számos olyan jogosultságot kap vissza a háziorvos, aminek az alapellátásban van a helye.
Az elmúlt évek érdekes jelensége az alapellátást érintően, hogy a háziorvosok egyre többször találkoznak olyan szülőkkel, akik nem adatják be a kötelező védőoltásokat gyerekeiknek, elutasítják azokat és jogi eszközökkel is élnek az érintett orvossal szemben. Hogyan reagál erre az egészségügy irányítása?
Nem tömeges jelenség, de annyira kártékony, hogy foglalkozni kell vele. A vakcinaellenes csoportok hangja felerősödött Nyugat-Európában, ahol nem annyira konzekvens az egészségügyi hatóság, mint nálunk.
A magyar kötelező védőoltási rendszer sziklaszilárd, bíróság előtt is kikényszeríthető.
Nézzük meg, mi lett a következménye annak, hogy lanyhult az oltási fegyelem nyugaton: kanyarójárvány volt néhány évvel ezelőtt Spanyolországban, Romániában, Franciaország déli részén. Idén szamárköhögés-járvány volt Horvátországban, Ausztriában, Hollandiában, tízes nagyságrendben haltak meg gyerekek. Ez néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.
A hírek szerint jogi támadásokat is indítanak egyes háziorvosokkal szemben a vakcinaellenes szülők. Milyen védelemre számíthatnak az érintettek az esetleges támadásokkal szemben?
Azok az orvosok, akikkel szemben jogi úton lépnek fel, az Országos Kórházi Főigazgatósághoz fordulhatnak jogi védelemért.
Ha fizikai fenyegetés, atrocitás éri őket, a Nemzeti Védelmi Szolgálathoz tudják bejelenteni, az NVSZ-es kollégák megvédik őket.
A Magyar Orvosi Kamara is ingyenes jogsegélyt ajánlott az összes kamarai tagnak. Ebben teljesen összezárt az államigazgatás, a szakma, az érdekképviselet, mindenki.
Térjünk át a kórházi ellátórendszerre. Melyek voltak a legfontosabb változások ezen a téren és mire számíthatnak még ezen a téren az érintettek, és a betegek?
Radikálisan csökkentettük számos beavatkozás tekintetében a minimumidőket, vagyis azt az időtartamot, amíg egy megműtött betegnek bent kell feküdnie a kórházban. Az aktív ágyon töltött időben az OECD országok között az egyik legjobbak vagyunk. Eközben a fekvőbeteg-ellátás kasszájából csoportosítottunk át forrásokat a járóbeteg-ellátásba és a laborszolgáltatások kasszájába. Mindezt arra alapoztuk, hogy megnéztük – konzultálva a WHO-n keresztül több országgal is –, hogy miként változott az egészségügyi intézményekkel kapcsolatban az igénybevételi szokás.
A Covid után az emberek nem szívesen fekszenek be a kórházba, viszont az ambuláns ellátások számossága visszaugrott a 2019-es szintre.
Hogyan változott ehhez igazítottan a rendszer finanszírozása?
Az átcsoportosítással egy igazságosabb rendszer felé léptünk el, mert azt láttuk, hogy
voltak olyan fekvőbeteg-ellátó intézmények, amelyek a nem ösztönző átlagfinanszírozás miatt elkényelmesedtek.
Innen elvettünk forrásokat. Fontos azt is látni, hogy a finanszírozási keretösszegnek már 55 százaléka bértámogatásként érkezik a kórházakhoz, a szakrendelőknél még nagyobb ez az arány.
Régóta sok szó esik arról, hogy a magyar ellátórendszer kórházközpontú, mennyiben sikerült ezt a koncentráltságot mérsékelni és vannak-e még ez irányban tervek?
Hónapok óta zajlik az a munka, melynek részeként szakmánként leülünk az érintett vezetőkkel annak érdekében, hogy mondják meg, városi, megyei és régióközpont szinten az adott szakmának mit kell tudni prezentálni szakmai tartalomban.
Itt most a minimumfeltételekről beszélünk?
Igen, tulajdonképpen a minimumfeltételek áthangolása zajlik, szoros együttműködésben a szakmai kollégium mind a 64 tagozatával.
Kompetenciákat is felsorolunk a megfelelő ellátási szintekre. Ami 3-as progresszivitási szintű kompetencia, azt csak 3-as progresszivitási szinten lehet végezni.
A kisebb kórházak betagozódásának folyamata vezethet végül intézmény racionalizáláshoz?
Továbbra is alapvetés nálunk, hogy nem zárunk be kórházakat, azonban az egyes intézmények portfóliójában lehet áthangolás.
Mindezt annak érdekében, hogy tényleg azokat a kapacitásokat kapja meg a lakosság, amit a lakóhely közelében leginkább kell. Ne legyenek kihasználatlan kapacitások, és a betegbiztonsági szempontok is a centralizálás mellett szólnak.
Nem feltétlen muszáj például urológiai osztályt fenntartani mindenhol, csak azért, mert a főorvosnak rangot ad, hogy ő osztályvezető főorvos.
Ezeket a kiskirályságokat felejtsük el. Ez már a múlt. Ezt le kell zárni, és a beteg érdekét kell előtérbe helyezni, ott kell ellátni, ahol a legjobb ellátást és a legnagyobb gyógyulási esélyt tudjuk neki nyújtani.
Viszont cserébe legyen minél több helyen egynapos beavatkozásra, minimál invazív ellátásra lehetőség. Emellett a szakmával közösen mondjuk ki azt is, mik azok a beavatkozások, amiket bizonyos ellátási szinteken meg lehet csinálni és várjuk is el a kórháztól, hogy képes legyen erre. Tehát nincs betegutaztatás eggyel följebb, és ezért is jó a vármegyei irányító modell, mert akkor a vármegyei sebész főorvos majd oda fog koppintani a városi kórházba, hogy gyerekek, ez a ti dolgotok lett volna. Nincs kompetenciahiány nálatok, oldjátok meg. A betegnek is az a jól felfogott érdeke, hogy abban az intézményben lássák el, ahol az állapotának megfelelő szintű és biztonságú ellátás rendelkezésre áll. A helyben megoldható, nagy számban előforduló, egyszerűbb terápiákat oldjuk meg a városi kórházban, a rizikósabb, bonyolultabb vagy nagyobb hátteret igénylő esetek pedig kerüljenek a vármegyei központba.
Van még egy fontos szempont: mivel az adófizetők forintjaiból tartjuk fent a rendszert, ezért az a célunk, hogy minden fillért a leghatékonyabban használjon fel az ágazat.
Az egészségügyben pedig a legdrágább kapacitás a hideg kapacitás, amikor ott áll üresen a rendelkezésre álló erőforrás (ellátó személyzet, műtő), de nincs beteg, akit elássanak.
Ha ezek a feltételrendszerek letisztázódnak, egységes játékszabályok lesznek mindenhol, akkor van-e olyan forgatókönyv az államtitkárságon, amely egy bizonyos ponton bevonná a közfinanszírozott betegek ellátásába nagyobb mértékben a magántulajdonú fekvő- illetve járóbetegellátókat?
Ebben azért nem látom a logikát, mert a magánellátó által foglalkoztatott orvos egyébként dolgozik az Uzsokiban, a Szent Jánosban vagy épp Székesfehérváron is. Itt tehát ugyanarra a munkaerőre lövünk.
Ha pedig helyre áll az állami ellátórendszer finanszírozása, akkor nem látom értelmét bevonni ebbe a magánszolgáltatókat.
Azokra a területekre lehet kiterjeszteni ezt a fajta együttműködést, ahol az állam nem tud helytállni.
Nagy port vert mostanában az a tervezet, amely bevezeti a hiánypótló szolgáltató fogalmát. Sokan ezt már a magánszolgáltatók aktívabb bevonásaként értelmezték. Rosszul tették?
A folyamat pont az ellenkezője annak, mint amit egyes újságírók feltételeztek.
A fő cél az állami és a magánellátás egyértelmű szétválasztása.
Az állam részéről a beteg ember gyógyítása nem lehet üzlet, ezért a kormányzat célja az állami szerepvállalás megerősítése az egészségügyben. Ennek megfelelően a kormányzat kiemelt célja az egészségügyi szektor valamennyi szereplője számára a szabályozottabb, átláthatóbb kereteket biztosító viszonyrendszer kialakítása.
Hiánypótló szolgáltatásnak tehát azt lehet tekinteni, amely olyan speciális szaktudást igényel, amivel hazánkban csak egy-egy egészségügyi szolgáltató rendelkezik, vagy amely itthon nem érhető el közfinanszírozott ellátás keretében és a kezelésért a betegnek külföldre kellene utaznia. A „hiánypótló szolgáltatást nyújtó magántulajdonú egészségügyi szolgáltató” jogszabályi meghatározása tehát nem új lehetőség a magántulajdonú szolgáltatók számára a közfinanszírozásba való korlátlan behatolásra, hanem egy olyan kivétel, amit a biztosítottak jobb és – a külföldi ellátáshoz képest – költséghatékonyabb ellátása indokol, és az összes egészségügyi ellátásnak csupán egy kis szeletére vonatkozik.
A közfinanszírozott beavatkozások tekintetében viszont az időpont a kérdéses és itt bejön a képbe a várólista.
Kinyitottuk a várólistát olyan módon, hogy annak a kórháznak, amelyik például csak 1,5 évvel későbbre tud műtéti időpontot adni, kötelező tájékoztatnia a beteget arról, hogy mely más intézményben kaphat korábban ellátást. Csak csípőprotézis esetében 1500 ember már élt is az áthelyezés lehetőségével.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Nemzeti Védelmi Szolgálat pedig ellenőrzi, ha valaki indokolatlanul hosszú várakozási időt szab, miközben a magánrendelőjébe irányítja a beteget.
A kórházigazgatóknak és szakrendelő-vezetőknek is felelősségük van ebben.
Tehát erre rálátnak, mint döntéshozók és tudják befolyásolni ezeket a folyamatokat?
Pontosan tudom, hová kell mennünk és kikhez, akik ezt az etikátlan gyakorlatot folytatják. Ők ne számítsanak semmi jóra! A betegektől érkező jelzések alapján pontosan tudjuk, hogy ha valaki bement egy ambulanciára, egy azonosítható kórházba, megadott orvoshoz és kapott 2049-re egy dátumot, az megjelent-e magánban, és ha igen, hol. Ezt nézzük. Felmerülhet ezen a ponton, hogy vajon ott van-e szerződése, működési engedélye annak az orvosnak, aki irreálisan hosszú előjegyzési idővel „hajtotta el” a beteget az állami ellátásból, még ha papíron nem is ő látta el a beteget. Ezeket a folyamatokat viszonylag könnyen fel tudjuk deríteni.
Az etikátlan gyakorlatokon felül makrooldalról megközelítve a kérdést arról is kell beszélnünk, hogy a várólista alakulását nem csak az intézmény megadott kapacitásai, hanem a rendelkezésre álló HR-állomány is befolyásolja. Ezen a téren milyen lehetőségei vannak az államtitkárságnak? Több orvos rövid távon nem lesz, feltételezhetően koncentrálni kellene a humánerőforrást bizonyos ellátások esetén és növelni a teljesítményt.
Azt szeretném, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság írjon elő egy bizonyos, közfinanszírozásban elvégzett esetszámot, akár a fekvőbeteg-ellátásban, akár a járóbeteg-ellátásban dolgozó orvosok számára, és csak ennek a teljesítése esetén adhatja ki a magánpraxis-engedélyt.
Aki nem szállítja le a meghatározott esetszámot, az nem kap másodállás-engedélyt.
Ezzel át is eveztünk arra a régóta hangoztatott kormányzati tervre, ami az állami és magánegészségügy jobb együttélését célozza. Ezen a téren konkrét tervei is voltak az államtitkárságnak, hogy mely területeken nem lehet egyáltalán magánszolgáltatónak jelen lennie és itt látni csúszást. Mi várható ezen a téren?
Valóban van némi csúszás. Nem véletlenül váltottunk vezetőt az Országos Kórházi Főigazgatóság élén, mert az előző vezető nem tudott sikereket felmutatni például a laborszolgálatások visszavétele területén. Ott újragondoltuk az eredeti projektet, mert felmerült egy beruházási igény is, aminek jelenleg nincs realitása. Viszont az ellátásszervezési részét meg tudjuk valósítani.
Pontosan mire gondol, mi lesz az új irány a laborszolgáltatások terén, hogyan kerül ez az állami rendszerbe kizárólagosan?
A szakma elkészítette az egységes nómenklatúrát, és leprogramoztuk ennek az informatikai hátterét. Most három vármegyében – Jász-Nagykun-Szolnok, Vas és Baranya megyében –fogunk megvalósítani vármegyei szintű labor-összehangolást. Ezekben a megyékben egy laborfőnök irányítása alá kerülnek a kórházak laborjai, közös beszerzés várható, és a logisztikát megyei szinten optimalizáljuk. Ha jók lesznek a tapasztalatok, jöhet az országos kiterjesztés.
Ez alapvetően eltér a korábbi elképzeléstől (állami holdingcég és alá rendelt szolgáltatás). Akkor ez azt is jelenti, hogy lesznek olyan kisebb kórházak ahol csak mintavételi pontok lesznek?
Ahol aktív ellátás van, tehát 24 órás betegforgalom osztályos háttérrel, ott mindenképpen fenn kell tartani a laborszolgáltatásokat. A szakrendelőknél merül fel, hogy szükséges-e helyben labort tartani, és ha igen, milyen mértékűt. Más megítélés alá esik egy kis kapacitású labor a Felső-Tisza vidéken, és más mondjuk az érdi rendelő, ami százezer embert lát el. Alapvetően a méretgazdaságosságnak erősen érvényesülnie kell, hiszen ez egy ilyen szolgáltatás. Viszont a betegeket az átszervezés egyáltalán nem fogja érinteni, mivel a kémcső utazik, nem a beteg. Tehát vérvételre ugyanott kell jelentkezni, ahol eddig.
Az MR és CT szolgáltatások esetében is belengetett egy átalakítást korábban. Ez a folyamat hogy áll?
Ott egy nagyon határozott elképzeléssel léptünk fel a piacon, ami szokatlan a status quo-hoz szokott beszállítóknak. Jelentős állami forrást biztosítottunk: első körben 30 CT-t és 16 MR-t szerzünk be. Kicseréljük az összes olyan készüléket, ahol magántulajdonú szolgáltató működtet közfinanszírozott intézményben CT-t vagy MR-t. Emellett cserélünk rengeteg elavulófélben lévő készüléket is. A folyamat itt lassabban halad, mert a közbeszerzési döntőbíróságon sokan megtámadják az eljárást. Erre számítottunk, de most tényleg szabad verseny van. A nagy beszállítók ehhez általában nincsenek hozzászokva, de most kénytelenek lesznek alkalmazkodni. A szabad verseny tehát lassítja a folyamatot, de ragaszkodunk hozzá.
Ha már beszállítók és magyar egészségügy. Nem mehetünk el az adóssághalmozódás témája mellett, amit a kormány idén több lépcsőben igyekezett rendezni és várhatóan érkezik is majd rendszeres pluszforrás az intézményekhez. De mégis mire számíthatnak az ellátók és a beszállítóik?
Tavaly megígértük, hogy idén több évközi konszolidációt hajtunk végre a kórházak adósságát illetően. Ezt két ütemben, tavasszal és nyáron megvalósítottuk, és várhatóan
januártól a gyógyító-megelőző kassza megfelelő sora havi 12,5 milliárd forint többletforrásban részesül.
Közben zajlik egy valós költségekre épülő finanszírozás kidolgozása a megfelelő szakemberek tudására támaszkodva az ágazatban.
A plusz havi forrás kapcsán le kell szögezni: a Pénzügyminisztérium részéről ez egy megelőlegezett bizalom.
Cserébe minden intézmény esetében meg fogunk határozni egy maximálisan tolerálható adósságszintet. Ha a menedzsment ezt túllépi, akkor annak a következményei lecsapódnak a vezetőség fizetésében.
Mire számíthatnak a járóbeteg-rendelők, esetükben milyen változások várhatók?
Eldőlt, hogy a szakrendelőket nem államosítjuk, de szorosabb kontroll alá vonjuk, tehát gyakrabban ellenőrizzük őket. Azért csináltunk belőlük költségvetési szervet is, hogy a kincstárnál vezessék a számlájukat és a bevételi és kiadási oldalra is rálássunk. Ha a járóbeteg-szakrendelők veszteségesen működnek, akkor szakmai tanácsért fordulhatnak az OKFŐ-höz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése