Bio Kör: Dispenza. A placebo Te magad légy

II. RÉSZ: ÁTALAKULÁS

11. fejezet:

A meditáció előkészületei 263

12. fejezet:

A hiedelmek és percepciók megváltoztatása

meditációval 276

Utószó:

Válj természetfelettivé! 286

FÜGGELÉK

Hiedelmek és percepciók megváltoztatása

című meditációk szövege

291

Jegyzetek

300

Név- és tárgymutató

313

Köszönetnyilvánítás

324

A szerzőről

326

ELŐSZÓ

A legtöbb rajongójához hasonlóan én is mindig izgatottan várom Joe Dispenzaprovokatív gondolatait. Joe a szilárd tudományos tényeket ösztönz

en izgal-mas ismeretekkel ötvözi, és az

„ismert” b

vítésével a „lehetséges” határaittágítja ki. Komolyabban veszi a tudományt, mint a legtöbb tudós, ebben aleny

göz

könyvben pedig az epigenetika, a neuroplaszticitás és a pszicho-neuro-immunológia legfrissebb eredményeit ismerteti, és vonja le bel

lük elogikus következtetéseket.Ez a következtetés pedig igen izgalmas: az olvasó, az összes többi ember-hez hasonlóan, saját gondolkodásával, érzéseivel, szándékaival, valamintaktuális transzcendentális állapotával alakítja agyát és testét. Ez a könyv ezta tudást adja az olvasó kezébe annak érdekében, hogy új testet és új életettudjon teremteni önmagának. A felvetés azonban nem metafizikai természet

. Joe gondosan elmagyarázminden egyes szemet abban az oksági láncban, amely a gondolattal kezd

dik,és valamiféle biológiai változással végz

dik – megn

például a vérárambankering

ssejtek vagy az immunitást biztosító fehérjemolekulák száma.Joe annak a balesetnek az ismertetésével kezdi a könyvet, amikor hatgerinccsigolyája sérült meg. Hirtelen azzal szembesült, hogy most sajátmagán kell a gyakorlatban is kipróbálnia mindazt, amit elméletben már tud:hogy testünk veleszületett tudással rendelkezik, amelybe beletartozik egy cso-dálatos gyógyító er

is. Az a kitartó fegyelem, amivel vizualizálni tudta, hogya gerincoszlop újjáépíti önmagát, annyi állhatatosságról tanúskodik, hogymindenki inspirációt meríthet bel

le. Ám a spontán remissziók és a „csodálatos” gyógyulások nem csupán inspi-rációs források; Joe azt is elmagyarázza könyvében, hogy mi magunk hogyanvagyunk képesek efféle gyógyító csodákat átélni. A megújulás mélyen bele vanépülve testünk szövetébe, a betegség és a degeneráció pedig sokkal inkább akivétel, semmint a norma.Ha megértjük, hogy a testünk hogyan képes megújítani önmagát, akkorelkezdhetjük céltudatosan is alkalmazni ezeket a pszichológiai folyamatokat,és irányíthatjuk sejtjeink hormon- és fehérje-el

állítását, illetve azokat az

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

idegpályákat, amelyeken ezek a sejtek kommunikálnak egymással.

Testünkanatómiája nem statikus, hanem szüntelenül, pillanatról pillanatra válto-zik. Agyunk szinte izzik, miközben másodpercenként épülnek és halnak elbenne a szinaptikus kapcsolatok. Joe arra tanít minket, hogy ezt a folyama-tot képesek vagyunk tudatos irányításunk alá vonni, ha végre a volán mögéülünk ahelyett, hogy tétlenül szemléljük a történteket az anyósülésr

l. Az a felfedezés, miszerint az egy adott idegpályán belüli kapcsolatok szá-mát ingerléssel meg lehet kétszerezni, forradalmasította a biológiát az 1990-esévekben. A felfedez

, Eric Kandel neuropszichiáter, Nobel-díjat kapott érte.Kandel kés

bb azt is felfedezte, hogy ha nem használjuk a szinaptikus kap-csolatokat, azok mindössze három hét alatt sorvadásnak indulnak. Ily módonaz idegpályákon áthaladó jelek révén át tudjuk alakítani az agyunkat.Ugyanabban az évtizedben, amikor Kandel és mások a neuroplaszticitásttanulmányozták, más kutatók felfedezték, hogy kevés olyan génünk van,ami statikus. A gének legnagyobb része (a becslések 75 és 85 százalék közöttmozognak) környezeti ingerek hatására aktiválódik vagy inaktiválódik, ami-be beleértend

k a saját agyunk által generált gondolataink, hiedelmeink ésérzelmeink is. A gének egyik csoportjának, az úgynevezett

korai válaszadó géneknek

(IEG-knek) mindössze három másodpercre van szükségük a tel-jes kifejez

déshez. Az IEG-k gyakran szabályozó gének, amelyek több százmásik gén és több ezer fehérje m

ködését irányítják testszerte. Az efféle, min-denütt jelen lev

és gyors változás talán magyarázatot tud adni az e könyvlapjain olvasható radikális gyógyulásokra.Joe azon kevés tudományos író közé tartozik, akik tökéletesen megértik azérzelmek átalakulásban betöltött szerepét. A negatív érzelmek szó szerint füg-g

vé tudnak minket tenni saját stresszhormonjainktól, például a kortizoltólvagy az adrenalintól. Ennek a két stresszhormonnak, csakúgy, mint a nyug-tató hormonoknak, például a dehidroepiandroszteronnak (DHEA) vagy azoxitocinnak, van egy optimális szintje, ami megmagyarázza, hogy miért érez-zük magunkat kellemetlenül, ha olyan gondolataink támadnak vagy olyanhiedelmekkel szembesülünk, amelyek a hormonegyensúlyunkat kibillentika komfortzónánkból. Ez a gondolat áll jelenleg a függ

ségek és a sóvárgástudományos megközelítés

vizsgálatainak homlokterében.Ha megváltoztatjuk bels

állapotunkat, képesek leszünk megváltoztat-ni a küls

valóságunkat is. Joe mesterien magyarázza el azt a láncreakciót,amely az agyunk frontális lebenyében megfoganó szándékkal veszi kezdetét,majd lefordítódik kémiai hírviv

k, úgynevezett

neuropeptidek

nyelvére, ame-lyek jeleket küldenek szét az egész testben, és ki- vagy bekapcsolnak bizo-nyos géneket. Néhány vegyület, például az

oxitocin,

más néven „ölelkez

szó

hormon”, amely érintés hatására választódik ki, olyan érzelmekkel hozhatóösszefüggésbe, mint a szeretet vagy a bizalom. Kell

gyakorlattal megtanul-hatjuk gyorsan beállítani stresszhormonjaink és gyógyító hormonjaink opti-mális szintjét.Els

re talán hihetetlennek hangzik, hogy képesek lehetünk meggyógyítanimagunkat pusztán azzal, hogy a gondolatot lefordítjuk az érzelmek nyelvére.Maga Joe sem számított ilyen látványos eredményre, amikor a workshopjainrészt vev

k megfogadták és maradéktalanul végrehajtották tanácsait: rákbete-geknél spontán remisszió lépett fel, kerekesszékbe kényszerült betegek lábraálltak, a migrént

l szenved

knél pedig megsz

ntek a rohamok. Joe egy önfe-ledten játszó gyermek boldog gyönyör

ségével és mindenre nyitott kísérletez

kedvével vetette bele magát a további kutatásokba: arra volt kíváncsi, hogymilyen gyorsan valósulhat meg a radikális gyógyulás, ha az emberek teljesodaadással alkalmazzák a placebohatást. A könyv címe –

A placebo te magadlégy!

– tehát azt emeli ki, hogy az ember saját gondolatai, érzelmei és hiedel-mei hoznak létre egy sor fiziológiai eseménysort a szervezetben.Nem mindig kellemes élmény olvasni ezt a könyvet. De azért ne hagy-juk abba! A kellemetlen érzést csupán a régi énünk okozza, aki mindenáronellent akar állni az elkerülhetetlen változásnak, optimális hormonszintünkpedig megzavarodik. Joe-tól tudhatjuk, hogy az efféle kellemetlen érzelmeketvalószín

leg csak a régi énünk feloldódásával járó biológiai érzések okozzák. A legtöbbünknek nincs sem elég ideje, sem elég hajlandósága arra, hogymaradéktalanul megértse ezeket az összetett biológiai folyamatokat. Ebbennyújt óriási segítséget ez a könyv. Joe alaposan és részletekbe men

en, ugyan-akkor érthet

en és jól emészthet

en ismerteti a változások hátterében meg-húzódó tudományos jelenségeket. Magára vállalja a nehéz háttérmunkát,hogy elegáns és egyszer

magyarázatokat tudjon nyújtani nekünk. Analó-giákkal és esettanulmányokkal világítja meg, hogy pontosan hogyan is tudjukalkalmazni ezeket a felfedezéseket mindennapjainkban, és bemutatja azokata drámai egészségi változásokat, amelyeket azok éltek át, akik komolyan vet-ték ez ebben a könyvben foglaltakat. A kutatók legújabb nemzedéke már nevet is adott a Joe által felvázolt gya-korlatoknak:

önirányított neuroplaszticitás

nak (röviden SDN-nek) hívják,hiszen mi magunk irányítjuk az új idegpályák kiépülését és a régiek elsor-vadását azzal, hogy milyen élményeket szerzünk magunknak. Én úgy vélem,hogy a következ

generáció számára már az SDN lesz az egyik leghatéko-nyabb módszer a személyes átalakulás és a neurobiológia terén, ez a könyvpedig ennek a mozgalomnak a homlokterében áll majd.

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

A könyv második, meditációkat tartalmazó részében a metafizika konkrétmegvalósulási formát ölt. Ezeket a meditációkat mi magunk is könnyen elvé-gezhetjük, így közvetlenül tapasztalhatjuk meg, hogy milyen óriási lehet

sé-gek tárulnak fel el

ttünk, ha saját magunk placebójává válunk. Mindennekaz a célja, hogy biológiai szinten változtassuk meg az életünkkel kapcsolatoshiedelmeinket és percepcióinkat annak érdekében, hogy lényegében egy újjöv

t valósítsunk meg a konkrét anyagi létezésben.Kezd

djön tehát ez a varázslatos utazás, amely kitágítja a lehet

ségekhorizontját, és arra ösztönöz, hogy a gyógyulás és az egészséges m

ködésgyökeresen új szintjeit keressük. Semmit sem veszíthetünk azzal, ha lelkesenbelevetjük magunkat a folyamatba, és magunk mögött hagyjuk azokat a gon-dolatokat, érzéseket és biológiailag beállított értékeket, amelyek mindeddigbehatárolták a múltunkat. Higgyünk abban, hogy képesek vagyunk kihoznimagunkból a maximumot, a cselekvés útjára tudunk lépni, és olyan placebó-vá tudunk válni, amely boldog és egészséges jöv

t teremt mind önmagunk,mind bolygónk számára.

Dr. Dawson Church,

Génjeink csodája

szerz

PROLÓGUS

Az ébredés

Nem így terveztem én ezt. Igazából ez a jelenlegi el

adói-szerz

i-kutatóimunkám talált rám. Sokan csak úgy tudunk felébredni, ha valaki vagy vala-mi felébreszt minket. Engem 1986-ban ébresztett fel egy esemény. Gyönyör

áprilisi nap volt Dél-Kaliforniában, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy egyPalm Springs-i triatlon során áthajtott rajtam egy terepjáró. Abban a pillanat-ban megváltozott az egész életem, és akkor vette kezdetét ez az egész utazás.Huszonhárom éves voltam, viszonylag friss kiroprakt

rpraxissal a kaliforniaiLa Jollában, és hónapok óta keményen edzettem erre a triatlonra. A verseny els

számán, az úszáson már túl voltam: a kerékpár nyergébenért a baleset. Egy éles kanyar felé közeledtem, ahol tudtam, hogy bele fogunkkeveredni a közúti forgalomba. Egy rend

r, a közeled

autóknak háttal, intettnekem, hogy forduljak jobbra és kövessem a pálya vonalát. Annyira hajtottamés annyira csak a versenyre koncentráltam, hogy le sem vettem a rend

l aszememet. Éppen két másik biciklist el

ztem a kanyarban, amikor egy piros,összkerék-meghajtású Ford Bronco nagyjából 90-nel hátulról belém rohant. A következ

pillanatban már a leveg

ben kalimpáltam, majd egyenesen ahátamra puffantam. A járm

nagy sebessége és az id

s sof

r lassú reakció-ideje miatt a terepjáró továbbra is felém tartott, és a lökhárító hamarosan márhozzám is ért. Hogy ne hajtson át rajtam a kocsi, és ne szoruljak be az alvázés az aszfalt közé, gyorsan megragadtam a lökhárítót. Az autó így vonszoltmagával egy jó darabon, mire az id

s hölgy észrevette, mi is történik. Amikorvégül beletaposott a fékbe és megállt, már vagy húsz métert megtettem tehe-tetlenül a földön csúszva.Emlékszem a mellettünk elsuhanó kerékpárok hangjára, és a biciklisekrémült kiáltozására és káromkodására – nem tudták, megálljanak-e segíteni,vagy folytassák a versenyt. Én magam teljesen magatehetetlenül feküdtem aföldön.Mint kés

bb megtudtam, hat csigolyám eltört: kompressziós csigolyatörésalakult ki a 8., 9., 10., 11. és 12. háti csigolyában, valamint az 1. ágyéki csigolyá-

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

ban (tehát a lapockám és a vesém között). Az egyes különálló csigolyák egy-más tetejére állítva alkotják a gerincoszlopot, és amikor ekkora er

vel a földrezuhantam, az ütközés erejét

l a csigolyák összeomlottak és összenyomódtak. A nyolcadik háti csigolya, tehát a megsérült csigolyák közül a legfels

, többmint 60 százaléknyit nyomódott össze, a gerincvel

t körülvev

és azt véd

csontburok pedig perec formájúvá roppant össze. Ha egy csigolya összenyo-módik és eltörik, a csontállománynak valahol helyet kell találnia magának. Az én esetemben az összetört csontdarabok a gerincvel

felé vették az útju-kat. Elég rosszul állt a szénám.Másnap, mintha csak fokozódna a rémálom, egy sor különféle idegrend-szeri rendellenességre ébredtem: mindenféle fájdalmaim voltak; a lábam holtöbbé, hol kevésbé zsibbadt vagy bizsergett, helyenként nem is éreztem, és amozgáskoordinációm riasztó mértékben romlott.Miután vért vettek, röntgent, CT-t és MRI-t készítettek a kórházban, azortopéd sebész megmutatta az eredményeket, és komoran közölte a hírt: hogymegakadályozzák a gerincvel

re került csontdarabok továbbvándorlását, bekell ültetniük egy Harrington-rudat. Ez azzal jár, hogy a törés alatt és fölöttlev

két-három csigolya hátsó részeit kivágják, majd két, egyenként 30 cen-tis rozsdamentes acélrudat csavaroznak a gerincoszlop mellé. Ezután a csí-p

csontomból kivájnak néhány darabot, és a rudakra illesztik

ket. Komolybeavatkozás, de így legalább lesz rá esélyem, hogy újra járjak. Még így is vala-milyen szinten korlátozott leszek a mozgásban, valamint krónikus fájdalom-mal kell leélnem életem hátralev

részét. Mondanom sem kell, nem igazánvoltam leny

gözve.M

tét nélkül azonban elkerülhetetlennek látszott a bénulás. Palm Springsegész környékének legjobb ideggyógyásza, aki egyetértett a sebészem véle-ményével, azt mondta, hogy az egész Egyesült Államokban nem hallott mégolyan, hozzám hasonló állapotú betegr

l, aki elutasította volna a kezelést. Az ütközés erejét

l a T8-as csigolyám ék alakúvá nyomódott össze, ezért agerincoszlopom álló helyzetben nem bírta el a testem súlyát: gerincem össze-csuklott volna, és még mélyebbre nyomja a csontdarabkákat a gerincvel

mbe,ami azonnali bénulást okozott volna mellkastól lefelé. Ez sem volt túl biztatókilátás. Átszállítottak egy La Jolla-i kórházba, közelebb a lakásomhoz, ahol mégkét orvos megvizsgált. Egyikük Dél-Kalifornia egyik vezet

ortopéd sebé-sze, de nem túl meglep

módon

k is mindketten a Harrington-m

tétetjavasolták. Elég egyértelm

vé tették, hogy vagy megm

ttetem magam, vagylebénulok, és soha többé nem fogok tudni járni. Ha én lettem volna a szak-véleményre felkért egészségügyi szakemberek helyében, más betegeknek én

Prológus

magam is ugyanazt mondtam volna, mint

k: ez a legbiztosabb megoldás.Saját magamnak viszont mégsem ezt a megoldást választottam.Lehet, hogy egyszer

en túl fiatal és bátor voltam akkoriban, minden-esetre nem fogadtam meg a felkínált modellt és a szakért

i ajánlást. Hiszekabban, hogy létezik egyfajta fels

bb értelem, egy láthatatlan tudat, amimindannyiunkban ott van, és aminek az életet köszönhetjük. Ez tart meg,ez védelmez, és ez gyógyít minket minden pillanatban. Ez az, ami csaknemszázbillió specializált sejtet hoz létre mindössze két sejtb

l, ez tartja fent ben-nünk a napi több százezer szívdobbanást, és ez igazgatja a másodpercenkéntminden egyes sejtben lezajló több százezer kémiai reakciót – sok más leny

-göz

funkciója mellett. Akkoriban úgy gondolkodtam, hogy ha létezik ez afels

bb értelem, amely tudatosan, szándékosan és szeretetteljes módon ilyencsodálatos képességekr

l tesz tanúbizonyságot, akkor talán képes lehetekarra, hogy figyelmemet elfordítom a külvilágról, elkezdem keresni a kapcso-latot ezzel a fels

bb értelemmel, és kötelékeket építek ki vele.Hiába értettem azonban racionálisan, hogy a test gyakran képes meggyó-gyítani magát, most ennek a tudásnak minden egyes cseppjét önmagamrakellett alkalmazni és továbbfejleszteni, hogy valódi gyógyulást tapasztalhas-sak meg. És mivel nem mentem sehová, és nem csináltam semmit azonkí-vül, hogy arccal lefelé fekszem, meghoztam két döntést. El

ször is azt, hogyezentúl minden egyes nap teljes figyelmemet ennek a bennem él

értelemnekszentelem, elé tárom terveimet, mintákat mutatok neki, tudtára adom, mi azelképzelésem, konkrét utasításokat adok neki, majd gyógyulásomat aláren-delem ennek a fels

bb, korlátlan hatalmú értelemnek, és hagyom, hogy elvé-gezze helyettem a gyógyítás folyamatát. Másodszor pedig, hogy nem fogomhagyni, hogy akár csak egyetlen olyan gondolat is észrevétlenül megfogal-mazódjon bennem, amelyet nem akarok megtapasztalni. Nem hangzik túlnehéznek, igaz?

Radikális döntés

Az orvosok szakvéleménye ellenére saját felel

sségre elvitettem magam egyment

vel két közeli barátom házába, és a következ

három hónapot itt töl-töttem, mindvégig a gyógyulásra koncentrálva. Küldetéstudatom volt. Eldön-töttem, hogy minden egyes napot azzal fogok kezdeni, hogy csigolyáról csigo-lyára helyreállítom a gerincemet, és tudtára adom ennek a fels

bb értelemnek– már ha figyelemre méltatja er

feszítéseimet –, hogy mit szeretnék. Tud-tam, hogy teljes jelenlétemre igényt fog tartani... tehát azt várja el, hogy jelen

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

legyek minden egyes pillanatban – ne a múltamon rágódjam, ne a jöv

mmiatt aggodalmaskodjam, ne életem küls

körülményei miatt szorongjak,és ne a fájdalmamra vagy az egyéb tünetekre koncentráljak. Mi is érezzükemberi kapcsolatainkban, hogy a másik fél mikor van jelen, igaz? Mivel atudat nem más, mint éberség, és az éberség nem más, mint odafigyelés, azodafigyelés pedig jelenlét és észrevétel, ez a tudat is tudta, mikor vagyok jelen,és mikor nem. Mindenestül jelen kellett lennem, amikor kapcsolatba léptemezzel az elmével; az én és az

jelenlétének egymásra kellett találnia, az énakaratomnak és az

akaratának egyezségre kellett jutnia, elmémnek össz-hangba kellett kerülnie az

elméjével.Ezért aztán naponta két órára befelé fordítottam tekintetemet, és magamelé képzeltem azt az eredményt, amit el szerettem volna érni: egy tökéletesengyógyult gerincet. Közben természetesen ráébredtem, mennyire tudattalan ésdekoncentrált vagyok. Elég furcsa. Rá kellett jönnöm, hogy krízis vagy traumaesetén túl sok figyelmet és energiát szentelünk annak, amit

nem

akarunk,ahelyett hogy arra gondolnánk, amit

akarunk

. Az els

néhány hét alatt én isebbe a b

nbe estem, bár úgy t

nt, csak átmenetileg.Egyszer éppen azon meditáltam, hogy milyen lesz az életem teljesengyógyult gerinccel, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy tudat alatt azon gon-dolkodom, amit az orvosok mondtak pár héttel azel

tt: hogy valószín

legsoha nem leszek képes járni. Belül a gerincem rekonstrukciójával voltamelfoglalva, aztán hirtelen azon kezdtem aggódni, hogy most vajon el kell-eadnom a rendel

met, ahol kiroprakt

rként praktizálok. Bár mentálisan aztgyakoroltam, hogy apránként újra megtanulok járni, mégis azon kaptammagam, hogy azt képzelem el, hogy életem hátralev

részét kerekesszékbenkell majd töltenem – ismerjük ezt a jelenséget, igaz?Így tehát valahányszor elkalandozott a figyelmem küls

gondolatok felé,elölr

l kellett kezdenem az egészet, és végigvinnem az egész vizualizációt.Fárasztó volt, frusztráló, és, bevallom

szintén, az egyik legnehezebb dolog,amit valaha is csináltam. De úgy gondolkodtam, hogy a bennem él

meg-figyel

nek kristálytiszta, szennyez

désmentes és zavartalan képre van szük-sége. Annak érdekében, hogy ez a fels

bb értelem véghezvigye mindazt, ami-re reményeim – s

tudásom

– szerint képes, az els

pillanattól az utolsóignem volt szabad elvesztenem a tudatomat. Végül, miután már hat hete hadakoztam önmagammal, és kitartóanpróbálkoztam, hogy jelen legyek a tudatban, sikerült végigcsinálnom a bel-s

helyreállító folyamatot az elejét

l a végéig anélkül, hogy újra kellett vol-na kezdenem. Emlékszem, amikor el

ször sikerült. Olyan volt, mint pontjól eltalálni egy teniszlabdát. Egyb

l éreztem, hogy ez most így

rendben van

Prológus

Valami a helyére ugrott. Én ugrottam a helyemre. Teljesnek éreztem magam,elégedettnek és egésznek. Életemben el

ször éreztem, hogy igazán nyugodtvagyok, és hogy igazán jelen vagyok – mind testben, mind lélekben. Nemkattogott fölöslegesen az agyam, nem gondolkodtam, nem szorongtam, nempróbálkoztam; valami elhárult, és a helyére egyfajta béke és nyugalom költö-zött. Olyan volt, mintha már nem érdekelne semmi, sem a múltammal, sema jöv

mmel kapcsolatban, ami miatt aggódnom kellene.Ez a felismerés meger

sített, hogy a helyes úton járok, innent

l kezdveugyanis mindennap egyre könnyebben el tudtam képzelni, amit el akartamérni: a csigolyáim gyógyulását. De ami a legfontosabb: elkezdtem észlelnimagamon a fiziológiai változások els

jeleit. Ekkor kezdtem összekapcsolnia bens

mben végzett, változásra irányuló munkát azzal, ami rajtam kívül– a testemben – történt. Amint felfedeztem ezt a kapcsolatot, azonnal elkezd-tem jobban odafigyelni arra, amit csinálok, és mindezt nagyobb meggy

-déssel is tettem, mégpedig újra meg újra. Ebb

l következ

en már örömmelés lelkesen csináltam, nem pedig rettegve, valamiféle kétségbeesett er

feszí-téssel. Hirtelen a szükséges id

is lerövidült: már nem kellett két-három óraugyanahhoz a folyamathoz.Id

m, ugye, az volt b

ven. Elkezdtem hát azon gondolkodni, hogy milyenlenne újból megnézni a naplementét a tengerparton, vagy ebédelni egyet abarátaimmal valamelyik étteremben. Az biztos, hogy ezek után már nemvennék semmit magától értet

nek. Részletesen elképzeltem, hogy lezuha-nyozom, és érzem, ahogy folyik a víz az arcomon meg a testemen, vagy hogyegyszer

en csak ülök a vécén, vagy hogy a San Diegó-i tengerparton sétálokés a szél fújja az arcomat. A balesetem el

tt soha nem értékeltem eléggé eze-ket az apróságokat, de immár más jelentést nyertek – és nem sajnáltam rá azid

t, hogy érzelmileg megragadjam, mígnem már szinte azt éreztem, hogytényleg el is értem

ket. Akkoriban még nem tudtam, mit is csinálok, de ma már tudom: elkezd-tem gondolkodni azokon a jöv

beni lehet

ségeken, amelyek a kvantumme-z

ben már léteztek, majd érzelmileg egyenként magamhoz engedtem

ket. A jöv

céltudatos megválasztásával és a jöv

re vonatkozó felfokozott érzel-mek hozzájuk társításával a testem már a jelen pillanatban kezdte azt hinni,hogy

már most

ezt a jöv

beni élményt éli át. Ahogyan egyre jobban el tud-tam képzelni a vágyott jöv

met, a sejtjeim elkezdték átrendezni magukat. A megszokottól eltér

géneknek kezdtem jeleket küldeni a megszokottól elté-r

módon, a testem pedig

valóban

elkezdett gyorsabban gyógyulni.Tulajdonképpen a kvantumfizika egyik alapelvét tanultam meg: anyag éselme nem különálló létez

k, a tudatos és tudattalan gondolatok és érzések

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

pedig nem mások, mint a sorsunkat irányító tervrajz alkotóelemei. Az embe-ri elmében és a kvantummez

végtelen lehet

ségeinek elméjében megvan akitartás, a meggy

dés és a koncentrációs képesség bármiféle lehetséges jöv

megvalósításához. Ehhez azonban a két elmének együtt kell m

ködnie, hogyéletre hívják azt a jöv

beni valóságot, ami a lehet

ségek síkján már most islétezik. Rájöttem, hogy ebben az értelemben mindannyian isteni teremt

kvagyunk, függetlenül b

rszínt

l, nemt

l, kultúrától, társadalmi helyzett

l,m

veltségt

l, vallási hovatartozástól, s

t, még a múltbeli hibáinktól is. Éle-temben el

ször végre igazán áldottnak éreztem magam.Más fontos döntéseket is meghoztam a gyógyulásommal kapcsolatban.Felállítottam egy komplett életrendet (amit az

Evolve Your Brain

[Fejleszd azagyad] cím

könyvemben részletesen ismertetek), amibe beletartozott a diéta,az energiagyógyítással foglalkozó barátok napi látogatása, valamint egy gon-dosan kidolgozott rehabilitációs program is. De semmi nem volt fontosabbszámomra ebben az id

szakban, mint az, hogy kapcsolatba lépjek ezzel abennem él

értelemmel, és ezen keresztül meggyógyítsam a testem az elmémsegítségével.Kilenc és fél héttel a baleset után felkeltem és beléptem az új életembe– bármiféle protézis vagy sebészeti beavatkozás nélkül. Teljesen felépültem.Tíz hét múlva már fogadtam a betegeimet, tizenkét hét múlva pedig újraedzettem és súlyt emeltem, de a rehabilitációt nem hagytam abba. Ma pedig,csaknem harminc évvel a baleset után,

szintén kijelenthetem, hogy azóta isalig-alig fájt a hátam.

Kezdetét veszi a komoly kutatómunka

Ezzel azonban még nem ért véget a kaland. Nem meglep

, hogy ezek utánmár régi énemként nem térhettem vissza az életembe. Számos szempontbólmegváltoztam. Egy olyan valóságba nyertem beavatást, amelyet egyetlen álta-lam ismert ember sem értett meg igazán. Sok barátommal így már nem tud-tam azonosulni, és természetes, hogy nem tudtam visszatérni régi életemhez. Azok a dolgok, amik egykor oly fontosak voltak nekem, már nem igazán szá-mítottak. Elkezdtem ugyanakkor érdekl

dni az olyan mélyebb kérdések iránt,hogy ki is vagyok én, mi az élet értelme, mi keresnivalóm van itt, mi a célom,és hogy kicsoda vagy micsoda Isten. Hamarosan el is költöztem San Diegó-ból, és végül északnyugaton nyitottam egy kiroprakt

rklinikát Washingtonállamban, Olympia közelében. El

ször azonban eléggé visszavonultan éltem,és a spiritualitást tanulmányoztam.

Prológus

Aztán rendkívül felkeltették az érdekl

désemet a spontán remissziók is:azok az esetek, amikor emberek súlyos betegségb

l, vagy valami más, vég-zetesnek vagy gyógyíthatatlannak ítélt állapotból épültek fel hagyományosorvosi beavatkozás, tehát m

tét vagy gyógyszerek nélkül. Gyógyulásom hosz-szú, magányos éjjelein, amikor álmatlanul feküdtem, azt az egyezséget kötöt-tem ezzel a tudattal, hogy ha valaha újra képes leszek járni, életem hátralev

részét azzal fogom tölteni, hogy a test-elme kapcsolatot, illetve az elme anyagfölötti uralmát fogom kutatni. Lényegében így is történt: az elmúlt csaknemhárom évtizedben valóban ezzel foglalkoztam.Számos országba elutaztam olyan emberek után kutatva, akiket valamilyenbetegséggel diagnosztizáltak, hagyományos vagy alternatív terápiákkal kezel-tek, és hosszú stagnálás vagy fokozatos leépülés után hirtelen meggyógyultak.Elbeszélgettem velük, hogy megtudjam, mi lehet a közös az élményeikben,hogy megérthessem és feljegyezhessem, mit tettek a gyógyulás érdekében,feltett célom volt ugyanis, hogy ötvözöm a tudományt a spiritualitással. Arrajutottam, hogy ezeknek a csodálatos eseteknek mindegyikében roppant nagyszerep jutott az elmének. A bennem él

tudós kezdett izgatottá válni, és még jobban megn

tt benneaz érdekl

dés. Újra elkezdtem egyetemi el

adásokat látogatni, és a neuroló-gia legfrissebb eredményeit tanulmányozni, posztgraduális tanulmányaimatpedig az agyi képalkotás, a neuroplaszticitás, az epigenetika és a pszicho-neuro-immunológia irányában folytattam. Úgy éreztem, hogy most, hogymár tudom, mit tettek ezek az emberek a gyógyulás érdekében, és mindenttudok az elme megváltoztatásának tudományos hátterér

l (vagy legalábbis

azt hittem,

hogy mindent tudok), bizonyosan sikerül majd reprodukálnomaz eredményeket – nemcsak beteg embereknél, hanem egészségeseknél is,akik egészségük mellett a kapcsolataikban, karrierjükben, családjukban, ésúgy általában véve az egész életükben javulást szeretnének elérni.Ekkor hívtak meg, hogy 13 másik tudós és kutató mellett szerepeljek a

What the Bleep Do We Know!?

(Mi a csudát tudunk a világról?)

cím

, 2004-es dokumentumfilmben, ami azonnal bombasiker lett. Ez a film arra buz-dította az embereket, hogy bátran kérd

jelezzék meg a valóság természetét,majd próbálják ki a saját életükben is, hogy a megfigyelésnek milyen óriásijelent

sége van, és milyen komoly hatással bír az anyagra. A filmb

l és az ottismertetett elméletekb

l beszédtéma lett az egész világon. Ennek köszönhe-t

en jelent meg els

Evolve Your Brain: The Science of Changing Your Mind

(Fejleszd az agyad: A mentális változás tudománya) cím

könyvem 2007-ben. A könyv megjelenése után sokan kérdezgették t

lem, hogy „De hogyan kellezt csinálni? Hogyan változhatok meg, és hogyan teremthetem meg magam-

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

nak azt a világot, amit szeretnék?”. Hamarosan ez lett az a kérdés, amit alegtöbben tettek fel nekem.Összeállítottam hát egy csapatot, és workshopokat indítottam szerteaz Egyesült Államokban, majd külföldön is az agy felépítésér

l, valaminta gondolkodás átprogramozásának neurofiziológiai hátterér

l. Ezeken aworkshopokon eleinte csak ismereteket adtam át. Mivel azonban a résztve-v

k többet akartak, elkezdtük meditációkkal szinergizálni és kiegészíteni azismereteket, így a résztvev

k megtehették az els

lépéseket a testi és mentálisváltozások beindítása felé, amelyek következtében egész életük megváltoz-hatott. Miután a világ számos helyén megtartottam ezeket a bevezet

jelle-g

workshopokat, elkezdték kérdezgetni t

lem, hogy „Jó, de most hogyantovább?”. Ezért belevágtam egy olyan workshopba, ami már a bevezet

reépült. Mikor ez is megvolt, sokan arra kértek, hogy tartsak további, haladóbbszint

kurzusokat is. Erre sor is került a legtöbb helyen, ahol korábban el

-adtam.Egyre csak az járt a fejemben, hogy ezzel vége, elmondtam mindent,amit tudok, de mivel az emberek továbbra is újabb workshopokat követeltek,továbbképeztem magam, és továbbfejlesztettem az el

adásokat és meditáció-kat. Lendületbe jöttem, és a visszajelzések is pozitívak voltak: sok emberneksikerült megszabadulnia önpusztító szokásaitól, és boldogabb életet tudtakélni. Bár eddig a pontig munkatársaimmal csak apróbb változásoknak lehet-tünk szemtanúi – nem tapasztaltunk semmi jelent

ségteljesebbet –, a részt-vev

k imádták az átadott ismereteket, és nem hagyták abba a gyakorlatokat.Én pedig mentem arra, amerre hívtak. Úgy gondolkodtam, hogy ha egyszermár nem hívnak többé, akkor tudni fogom, hogy vége, elvégeztem a munkám.Körülbelül másfél évvel az els

workshop után csapatommal elkezdtünke-maileket kapni olyan résztvev

l, akik arról számoltak be, hogy számospozitív változás történt velük annak köszönhet

en, hogy rendszeresen elvég-zik a meditációs gyakorlatokat. A pozitív változások özöne jelent meg, és azemberek ett

l el voltak ragadtatva. A következ

egy évben kapott visszajelzé-sek megragadták mind a csapatom, mind az én figyelmemet. A résztvev

knem csupán a testi egészségükben bekövetkezett szubjektív változásokrólszámoltak be, hanem orvosi eszközökkel, objektívan mérhet

javulásokról is.El

fordult, hogy a vizsgálatok tökéletesen normális eredményt hoztak! Ezekaz emberek képesek voltak pontosan reprodukálni mindazokat a fizikális,mentális és emocionális változásokat, amelyeket megfigyeltem és tanulmá-nyoztam, és amelyekr

l végül a Fejleszd az agyad cím

könyvemben írtam.Hihetetlenül izgalmas volt megfigyelni mindezt, hiszen tudtam, hogy havalami megismételhet

, az már a tudományos törvények határán jár. A levél-

Prológus

írók pedig, mintha csak összebeszéltek volna, egyre küldték az úgy kezd

leveleket, hogy „Nem fogja elhinni, de...” Ennyi változást már nem lehetettegyszer

en a véletlen számlájára írni.Ugyanebben az évben, kicsit kés

bb, két seattle-i programunk során isbámulatos dolgok történtek. Az els

esemény az volt, hogy egy szklerózismultiplexben szenved

, aki megérkezésekor járókerettel tudott csak köz-lekedni, a workshop végére segítség nélkül felkelt és járni kezdett. A máso-dik seattle-i eset pedig az volt, hogy egy tíz éve szklerózisos n

táncolni kez-dett, és azt mondta, hogy a bal lábában érzett zsibbadás és bénultság teljesenmegsz

nt. (Az egyik hölgyr

l és néhány hozzá hasonló esetr

l a kés

bbifejezetekben még részletesebben szó lesz.) Engedve a nyomásnak, 2010-bentartottam egy haladó workshopot Coloradóban, ahol többen is észrevették,hogy egészségi állapotuk ott, az esemény alatt elkezdett változni. Többen isfelálltak, elkérték a mikrofont, és számos inspiráló történetet osztottak mega többiekkel.Ekkoriban gyakran hívtak, hogy tartsak el

adást üzleti vezet

k számáraolyan témákról, mint a változás biológiája, a vezet

i képességek neurológiája,vagy hogy hogyan lehet átalakítani az egyént annak érdekében, hogy átalakít-sunk egy egész kultúrát. Az egyik ilyen vitaindító után több vezet

azzal kere-sett meg, hogy jó lenne ezeket az elveket hozzáigazítani az átalakulás válla-lati modelljéhez. Így létrehoztam egy nyolcórás tanfolyamot, amelyet testrelehetett szabni az egyes vállalatok és szervezetek igényei szerint, és a kurzusannyira sikeres volt, hogy elindította a „Zsenivé válni 30 nap alatt” elnevezés

vállalati programunkat. Hirtelen olyan vállalati ügyfeleim lettek, mint a SonyEntertainment Network, a Gallo családi sz

lészet, a WOW! (eredeti nevén Wide Open West) telekommunikációs vállalat és sokan mások. És elkezdtemprivát coaching szolgáltatást nyújtani fels

vezet

k számára. A vállalati programjaink iránti kereslet úgy megn

tt, hogy coachok képzé-sébe fogtam; ma már több mint harminc aktív trénerünk van, köztük egykorivezérigazgatók, vállalati konzulensek, pszichoterapeuták, jogászok, orvosok,mérnökök és doktori fokozattal rendelkez

szakemberek, akik a világ mindenrészére elutaznak és megtanítják ezt az átalakulási modellt a cégeknek. (Ter-veink között szerepel egy független coachokat hitelesít

program kialakításais, akik saját ügyfeleiknél alkalmazhatnák az átalakulási modellt.) Legvadabbálmaimban sem képzeltem, hogy ilyen jöv

vár majd rám.Második könyvemet, amely

Breaking the Habit of Being Yourself: How to Lose Your Mind and Create a New One

címmel jelent meg 2012-ben [magya-rul lásd:

Engedd el önmagad ...és válj új emberré!,

Édesvíz, 2012], már azértírtam, hogy gyakorlati kiegészít

t nyújtsak az els

könyvem mellé. Nemcsak

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

a változás mögött álló neurológiai és epigenetikai hátteret ismertettem bennerészletesen, hanem mellékeltem hozzá egy négyhetes programot is, amelybenlépésr

l lépésre leírtam, hogyan kell megvalósítani ezeket a változásokat azakkoriban tartott workshopjaim alapján.Ezután egy haladóbb jelleg

programra került sor Coloradóban, ahol

hét

spontán remissziónak lehettünk tanúi különböz

betegségekb

l. Egy n

, akisúlyos ételallergiája miatt fejes salátán élt, egyetlen hétvége alatt meggyógyult.Mások kigyógyultak a gluténérzékenységb

l, a lisztérzékenységb

l, pajzsmi-rigybetegségekb

l, súlyos krónikus fájdalmakból és más betegségekb

l. Hir-telen roppant komoly változásokat tapasztalhattam a résztvev

k egészségiállapotában és életében, miközben

k éppen visszahúzódtak aktuális valósá-guktól annak érdekében, hogy új valóságot teremtsenek maguknak. És mind-ez a szemem el

tt játszódott le.

Az ismeretszerzést

l az átalakulásig

Az a coloradói program 2012-ben fordulópontot jelentett számomra, ugyanisvégre azt láttam, hogy az emberek nem pusztán segítséget kapnak ahhoz,hogy máshogyan álljanak hozzá az egészséghez, hanem azt is, hogy a meg-szokottól eltér

géneket aktiválnak

ott helyben

a meditációk alatt, valós id

-ben és óriási eredménnyel. Ha valaki már évek óta szenved egy betegségben,mondjuk b

rfarkasban, és egy mindössze egyórás meditáció során meggyó-gyul, ott

biztosan

történt valami lényegi változás az illet

testében és elméjé-ben. Ki akartam dolgozni egy módszert e változások méréséhez, hogy megtudjuk állapítani, pontosan mi is történik ilyenkor a workshopok alatt.Ezért aztán 2013 elején egy vadonatúj kurzust hirdettem meg, amely újszintre emelte a workshopjainkat. Erre az Arizonában megrendezett ese-ményre meghívtam egy neurológusokból, technikusokból, kvantumfiziku-sokból és más szakemberekb

l álló kutatócsapatot, hogy speciális eszközeik-kel segítsék a több mint 200 f

részvételével zajló, négynapos workshopot. A szakemberek el

ször megmérték az elektromágneses környezeti sugár-zást a teremben, hogy lássák, hogyan változik majd az energia a workshopel

rehaladtával. Megmérték továbbá a résztvev

k teste körüli energiamez

t éstestük energiaközpontjait (más néven

csakrái

t), hogy lássák, képesek-e befo-lyásolni ezeket a központokat. A mérésekhez rendkívül finom berendezéseket használtak: elektro-encefalográfot (EEG-t) az agy elektromos tevékenységéhez; kvantitatívelektroencefalográfot (QEEG-t) az EEG által mért adatok számítógépes

Prológus

elemzéséhez; szívfrekvencia-variabilitás-mérést a szívverés variációinak éskoherenciájának dokumentálásához (vagyis a szívverés ritmusa és az agyközötti kommunikáció jellemzéséhez); valamint gázkibocsátás-vizualizációt(GDV-t) a bioenergetikai mez

kben bekövetkez

változások méréséhez.Számos résztvev

l csináltunk EEG-t mind az esemény el

tt, mind azesemény után, hogy lássuk, mi játszódik le az emberek agyának bels

vilá-gában, emellett véletlenszer

en kiválasztottunk néhány embert, akikr

l azesemény során EEG-t készítettünk, hogy megtudjuk, történnek-e valós idej

változások agyuk mintázatában a napi három, általam irányított meditációsorán. Nagyszer

esemény volt! Egy Parkinson-kóros betegnek megsz

nt aremegése. Egy másik, agysérült résztvev

meggyógyult. Voltak olyanok, akik-nek elt

ntek a daganatok az agyából vagy a testéb

l. Sokan hosszú id

ótael

ször megszabadultak az ízületi fájdalmaktól. És ez csupán néhány eset aszámos, mélyreható változásból.Ez alatt a csodálatos esemény alatt végre képesek voltunk tudományosmódszerekkel is megragadni és megmérni egyes objektív változásokat, ésdokumentálni tudtuk azokat a szubjektív változásokat is, amelyekr

l a részt-vev

k beszámoltak egészségük vonatkozásában. Túlzás nélkül állíthatom,hogy a megfigyeléseinkkel történelmet írtunk. E könyv további részeibenszemléltetni is fogom, mi mindenre vagyunk képesek – olyan átlagemberektörténeteivel, akik valami átlagon felülit hajtottak végre.Ennél a workshopnál a következ

gondolat vezérelt: tudományos ismere-teket akartam átadni a résztvev

knek, majd ellátni

ket mindazzal a szüksé-ges információval, amellyel át tudják ültetni ezeket az ismereteket a gyakor-latba is annak érdekében, hogy minél nagyobb fokú személyes átalakulásbanlehessen részük. A tudomány végtére is csupán a misztika aktuális nyelve.Megtanultam, hogy amint az ember elkezdi a vallás vagy a kultúra nyelvétbeszélni, amint elkezd a hagyományból idézni, azonnal megosztja közönsé-gét. A tudomány azonban egyesít mindenkit, és demisztifikálja a misztikát. Arra is ráébredtem, hogy ha képes vagyok megtanítani az átalakulástudományos modelljét (segítségül híva egy kis kvantumfizikát a lehet

sé-gek tudományának könnyebb megértéséhez); ha ötvözöm a neurológia, aneuro-endokrinológia, az epigenetika és a pszichoimmunológia legfrissebberedményeivel; ha pontos instrukciókat adok; és ha lehet

séget nyújtok rá,hogy mindezt a tudást a gyakorlatba is átültessék, akkor tanítványaim valóbanmeg fogják tapasztalni az átalakulást. Ha pedig mindezt olyan környezetbentudom megtenni, ahol meg tudom mérni az átalakulást m

ködés közben,akkor az átalakulás mértéke is olyan információvá válik, amelyet felhasznál-hatok ahhoz, hogy jobban megértessem a részvev

kkel, mi is történt velük

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

az imént megtapasztalt átalakulás során. És

ezzel

az új információval

újabb

átalakulást érhetnek el, és ez így megy addig, amíg be nem zárul az emberekvélt és valós énje – isteni teremt

mivoltuk – között tátongó szakadék, éskönnyebben tudják folytatni, amibe belefogtak. Ez az ismeretszerzést

l azátalakulásig tartó folyamat vált az új szenvedélyemmé.Ma már hétórás intenzív online kurzusokat is tartok, de személyesen isvezetek évente kilenc-tíz háromnapos haladóbb workshopot szerte a világbanazon az egy-két, ötnapos haladó workshopon kívül, amelyeken a fent emlí-tett tudósok is megjelennek, akik megmérik, milyen valós idej

változásoktörténnek a résztvev

k agyában, szívm

ködésében, génkifejez

désében ésenergiamez

jében. Az eredmény mindig megdöbbent

. Ezek a tapasztalatokadják e könyv alapját.

BEVEZETÉS

Az elme uralma az anyag fölött

A haladó workshopjaimon tapasztalt hihetetlen eredmények és az innen szár-mazó tudományos adatok vezettek el a

placebo

elméletéhez: hogy lehet az,hogy az ember bevesz egy cukorkát vagy kap egy sóoldat-injekciót, és annakköszönhet

en, hogy annyira hisz valami rajta kívülállóban, meggyógyul.Felmerült bennem a kérdés: „Mi lenne, ha az emberek

magukban

kez-denének hinni valami rajtuk kívül álló helyett? Mi lenne, ha abban hinné-nek, hogy képesek megváltoztatni valamit önmagukon belül, és ugyanodaeljutnának öner

l, mint az, aki placebót vesz be? Hát nem ezt csináltáka workshop résztvev

i is azért, hogy meggyógyuljanak? Tényleg szükség vantablettára vagy injekcióra ahhoz, hogy megváltozzon az ember létállapota? Vajon képesek vagyunk megtanítani, hogyan érjék el ugyanazt, amit a place-bóval, ha elmagyarázzuk nekik, hogyan m

ködik a placebo?”Hiszen végs

soron a kígyókkal babráló prédikátor, aki sztrichnint iszikés nem érzékeli a biológiai hatásait, minden bizonnyal megváltoztatta lét-állapotát, nem igaz? (Err

l b

vebben az 1. fejezetben írok.) Ha tehát megtudjuk mérni, mi zajlik le az agyban, és megvizsgáljuk ezeket az információ-kat, akkor vajon meg tudjuk tanítani az embereknek, hogyan csinálják sajátmaguk, anélkül hogy valami rajtuk kívülálló dologra – placebóra – támasz-kodnának? Vajon meg tudjuk nekik tanítani, hogy

k maguk

a placebo?Más szóval, meg tudjuk-e gy

zni

ket, hogy ahelyett, hogy ismert dolgokba,mondjuk egy cukorkába vagy egy sóoldat-injekcióba helyeznék a bizalmukat,higgyenek bátran az ismeretlenben, és tegyék az ismeretlent

ismertté?

Err

l szól valójában ez a könyv: hatalmat ad a kezünkbe, hogy felis-merhessük, megvan bennünk minden biológiailag és neurológiailag szük-séges mechanizmus, amivel mindez pontosan elérhet

. Az a célom, hogydemisztifikáljam a fenti fogalmakat a legfrissebb tudományos eredményeksegítségével, és minél több embert képessé tegyek arra, hogy megváltoztas-sa bels

állapotát annak érdekében, hogy pozitív változások jöhessenek létremind az egészségi állapotában, mind a külvilágban. Ha ez túl fantasztikusan

A PLACEBO TE MAGAD LÉGY!

hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor, ahogy már említettem, a könyv végefelé bemutatok olyan eredményeket, amelyek a workshopokon születtek, ésamelyek majd jól szemléltetik, hogyan is lehetséges mindez.

Mir

nem

szól ez a könyv?

Hadd említsek itt meg pár olyan dolgot, ami

nem

képezi ennek a könyvneka tárgyát, hogy már az elején tisztázzunk esetleges félreértéseket. El

ször is,nem térek ki a placebók orvosi felhasználásának etikai problémáira. Számosvita zajlik arról, hogy mennyire helyes olyan pácienseket kezelni hatóanyagnélküli szerekkel, akik nem vesznek részt gyógyszerkísérletben. Bár egytágabb kontextusban teljesen elismerem a létjogosultságát egy olyan vitának,amely arról szól, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, ez a kérdés teljesen kívülesik az ebben a könyvben tárgyalt problémakörön. Könyvem arról szól, hogyaki elolvassa, át tudja venni az irányítást az

t ér

változások fölött, nem pedigarról, hogy helyes-e, ha mások erre trükkel veszik rá az embert.Nem szól ez a könyv a tagadásról sem. Az alább ismertetett módszerekközött egy olyan sincs, ami tagadná bármilyen természet

betegségünk való-ságos voltát. S

t, éppen arról van szó, hogy a valóságos betegségeket igyek-szünk orvosolni. Engem az érdekel, hogy meg tudjam mérni a változásokat abetegségt

l az egészség felé vezet

úton. Nem a létez

valóságot tagadom lea könyv lapjain, hanem azt próbálom meg feltárni, hogy mi minden lehetsé-ges, ha belépünk egy

új

valóságba.Meglátjuk majd, hogy az objektív visszajelzések – például az orvosi vizs-gálatok – pontosan jelzik, m

ködik-e, amit csinálunk. Ha megtapasztaljukaz általunk létrehozott hatásokat, akkor figyelmünket arra irányíthatjuk, amicélra vezetett, és megismételhetjük ugyanazt. Ha pedig nem m

ködik az,amit csinálunk, változtatni kell rajta, hogy m

ködjön. Ez a tudomány és aspiritualitás ötvözése. A tagadás ezzel szemben az, ha nem fordítunk figyel-met a bennünk és körülöttünk történ

valóságra.Könyvem nem kérd

jelezi meg a különféle gyógyító eljárások hatékonysá-gát sem. Sokféle módszer létezik, és sok közülük elég jól is m

ködik. Mind-nek van valamilyen mérhet

, jótékony hatása, legalábbis néhány emberrenézve, de ebben a könyvben nem az a célom, hogy az összes ilyen módszertismertessem, hanem az, hogy bevezessem az olvasókat abba a konkrét mód-szerbe, amely az én figyelmemet a legjobban megragadta: a kizárólag a gon-dolat révén történ

gyógyítás technikájába. Mindenkit arra buzdítok, hogytovábbra is folytassa az összes olyan gyógyító módszert, ami bevált nála, legyen

Bevezetés

szó vényköteles gyógyszerekr

l, m

tétr

l, akupunktúráról, kiropraktikáról,biofeedbackr

l, masszázsterápiáról, étrend-kiegészít

l, jógáról, reflexoló-giáról, energiagyógyászatról, hangterápiáról vagy bármi másról. Ez a könyvnem utasít el semmit – kivéve a saját magunk által felállított korlátokat.

Mi mindent tartalmaz a könyv?

A könyv két részre oszlik:– Az I. rész tartalmaz minden részletesen kifejtett ismeretet és háttér-infor-mációt, ami ahhoz szükséges, hogy megértsük, mi a placebohatás, hogyanm

ködik az agyban és a testben, továbbá hogy hogyan érhetünk el ugyanilyencsodálatos változásokat a saját agyunkban és testünkben,

teljesen magunktól, egyedül a gondolat révén

. Az 1. fejezet néhány hihetetlen történettel szemlélteti az emberi elmebámulatos képességeit. Van történet, ami arról szól, hogy a gondolat hogyangyógyít meg az embert, és van olyan, ami pedig azt mutatja meg, hogy a gon-dolat hogyan tud megbetegíteni (s

t, még a halált is tudja siettetni). Megis-merjük annak a férfinak a történetét, aki meghalt, miután megtudta, hogyrákot diagnosztizáltak nála, jóllehet a boncolásnál kiderült, hogy a diagnózistéves volt; olvashatunk arról a n

l, akit évtizedeken át gyötört a depresszió,majd drámai javulás állt be állapotában egy gyógyszerkísérlet során annakellenére, hogy valójában abba a csoportba került, akik placebót kaptak; és hal-lani fogunk veterán férfiakról, akiket varázslatos módon az álm

tét kigyógyí-tott a csontízületi gyulladásból. S

t, még a vuduátkok és a kígyókat fogdosószekták hajmereszt

történetei is képbe kerülnek. Azért osztom meg ezeketa drámai történeteket, hogy megmutassam, milyen hihetetlenül sok dolograképes az emberi elme pusztán a maga erejéb

l, a modern orvostudománybármiféle segítsége nélkül. Remélhet

leg ezek a történetek mindenkiben fel-keltik a kérdést: „Hogyan lehetséges mindez?” A 2. fejezet röviden ismerteti a placebo történetét, kezdve azoktól az 1770-esévekben történt felfedezésekt

l, amikor egy bécsi orvos mágnesek segítségévelváltott ki meggy

dése szerint gyógyhatású görcsöket, egészen a mai napig,amikor neurológusok igyekeznek megoldani az elme m

ködésének bonyolultrejtélyeit. Megismerünk egy orvost, aki kidolgozta a hipnotizmus módszer-tanát, miután a megbeszélt id

pontról elkésve érkezett egy találkozóra, és apácienst a lámpa lángjába révedve, önkívületben találta; egy második világ-háborús sebészt, aki sikeresen alkalmazott sóoldat-injekciókat fájdalomcsil-

Bio Kör

2023-05-07

Dispenza. A placebo Te magad légy

Share this document

Nincsenek megjegyzések:

Magamról