DrKarácsony Ferenc nevében szólsz hozzá.
És az ígért cikk második fele. Kedves olvasóink! 2021. novemberétől a lap nem jelenik meg többet, ezt mi is nagyon, nagyon sajnáljuk. Az októberi számban ígértük dr. Karácsony Ferenc cikkének folytatását. Itt olvashatják:
„RÉSZEMRŐL AZ ÉLETEM A TÉT”
(Dr. Karácsony Ferenc gyermekorvos, a Kannabinoid Medicina Alapítvány elnöke írásának 2. része)
Az életem a tét, azaz rövid távon az életminőségem, kicsit hosszabb távon pedig az életben maradásom. Amikor előre nézve kell döntéseket meghozni, akkor még nem lehetünk biztosak abban, hogy helyesen döntünk. A felkészültség mellett kell a remény és a bizalom is ahhoz, hogy határozottak legyünk. Rábízom a kedves olvasókra, hogy ezt mérlegeljék a saját szempontjaik alapján. Azt senkinek nem ajánlom, hogy részleteket kiragadva kövessék a példámat. Remélem, hogy kirajzolódik az a szemlélet, amiben minden mindennel összefügg, és ha bárhol változtatunk, akkor az egész rendszer módosul. Minden újabb lépéshez az egészet újra kell tervezni. Ez egyben egy módszertan is, amiben az elmúlt 3 évtized során elmélyedtem. Innen a bátorságom a mostani hozzáállásomhoz, és a tapasztalataim is amellett szóltak, hogy ne a szokványos lépéssorozathoz csatlakozzak ismét, ahogy elsőre tettem.
Talán kicsit részletes a visszaemlékezésem, de így lesz érthetőbb, hogy miért merőben más a mostani hozzáállásom:
Pechemre az ötnapos halálközeli állapotom során sok infúziót kaptam, többet, mint amennyi kiürült belőlem. Így a súlyom a kemoterápia tervezésénél eleve nagyobb volt, hiába fogytam előtte 10 kg-ot. Valahogy elmérték a magasságomat is, összességében 2,4 nm-es testfelszínre számolták ki az adagolást, holott a valós testfelszínem 1,7 nm. Egyszerűen a halálos adag közeli dózist kaptam, amire utólag, a második PET-CT során derült fény, azaz éppen a kúra befejezése után. Az izotóp beadását ugyanúgy számolják, és akkor kérdeztek rá, hogy tényleg 185 cm magas vagyok és 80 kg?
A kemoterápia kezdetén még volt annyi erőm, hogy próbáltam a CBD-olaj szedését jóváhagyatni, de egyszerűen leráztak azzal, hogy bármi megzavarhatja a kemoterápia áldásos hatását. Azóta tudom, hogy ez minden ismeretet mellőző blöff volt, hiszen a szakirodalom már akkor leírta, hogy a „vörös halál” (így hívják a doxorubicin nevű kemoterápiás szer hatását) CBD-olajjal kivédhető, ahogy számos gyógyszerártalom (amit mellékhatásnak becéznek) is elkerülhető, ha a kemoterápia full spektrumú CBD-olaj-védelemben zajlik.
A második kezeléssorozat végén mehettem el PET-CT-re. Az eredményem nagyon jó lett! Sehol nem találtak bennem daganatot!
Ez volt az a pillanat, amikor köszönetet kellett volna mondanom, és a magam útján folytatnom a felépülésemet – ahogy magamban eleinte teveztem.
Nem ez történt! Addigra olyan gyötrő fájdalmaim keletkeztek, hogy eszmélni sem tudtam, nemhogy gondolkodjak a jövőbeni kezelésemről. A kemoterápia addigra mindkét alkarom vénáit tönkretette. A harmadik kezelést már nem kanüllel, hanem csak centrális vénával tudták elvégezni, ami egy rutinműtét, de ez is megviselt. Mindemellett úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Önszorgalomból felkerestem a Korányiban egyik kollégámat, aki az alacsony oxigénszaturációmra tekintettel kiírt oxigénpalackot. Azóta is megvan és gyakran használom. Akkor az életemet mentette meg ezzel.
Többfajta fájdalom gyötört. Az övsömöröm kiújult a kemoterápia során. Ezt csillapítani csak speciális és elég drága gyógyszerekkel lehetséges.
Az alkarjaim a doxorubicin miatt folyamatosan nagyon fájtak, és ezen nem segített semmi. Jegeltem, ami enyhítette a fájdalmamat, de ettől meg kihűltem. Rettenetesen fáztam, ami a halálközeli állapotomat idézte fel.
Nyelési zavarom lett, a fejemet csak egy bizonyos helyzetben tartva tudtam nyelni. A sok félrenyelés nagyon megviselt, köhögnöm kellett, ami fokozta a migrénszerű fejfájásomat. A fejfájásom sokszor az agynyomás fokozódás miatt is erős volt. Akkor még megvolt a Papimi mágnesindukciós berendezésem, amivel az agynyomásfokozódást mérsékelni tudtam (a kórházi kezelések közötti időben, amit otthonomban töltöttem). A fájdalom a kezelés elején fokozódott, majd közben enyhült, ami megkönnyebbülést adott, ezért inkább elviseltem a kezdeti fájdalmaimat.
A kemoterápia erős sejtpusztító hatású, és a szétesett sejtekből húgysav szabadul ki, ami köszvényes rohamokban jelentkezett. Az egyik ujjam be is dagadt, és a fájdalmam a legkisebb érintésre is felerősödött. A teljes kezelés végeztét követően is csak hónapok múlva sikerült Lavan spray-vel csillapítani a fájdalmaimat.
Szintén a kemoterápiához kapcsolható az intratekális kezelés során kialakult teljes érzékelési zavar mindkét lábamban. Neuropátiának hívják, ami nemcsak kiszámíthatatlan fájdalmat okozott, hanem az érzészavar miatt a járásom bizonytalanná vált, néha összecsuklott a lábam. Ez a panaszom azóta is fennáll.
Erre a panaszomra hivatkozva engedélyezték számomra a Sativex nevű törzskönyvezett kannabinoid gyógyszert. Sajnos azóta sem tudom megfizetni, a NEAK pedig nem támogatja a kezelésemet, jóllehet pert nyertem velük szemben a kérelmem kapcsán.
A kérdés, hogy miként akarunk visszatérni az egészséges állapotunkhoz, minden betegben, minden zavaró állapot, vagy kialakult betegség esetén fel kellene, hogy merüljön. Milyen eszközöket és segítségeket fogunk kérni/igénybe venni, és miket nem?
Az én helyzetem speciális, vannak előzményeim, amiket figyelembe kell venni, ugyanakkor a kezelési formákkal kapcsolatosan is vannak személyes pluszismereteim a szakmámból fakadóan. Tehát a dilemmám szubjektív, sablonosan nem másolható. Senkit nem szándékozom semmilyen kezelésről lebeszélni és másikakra rábeszélni, egyszerűen a folyamatot szeretném bemutatni, ami a saját döntéseimet megérlelte.
Amikor olyan helyzetben vagyunk, ahol a jövőt próbáljuk kifürkészni, akkor nem láthatjuk a döntéseink eredményét. Sejthetünk dolgokat, vannak valószínűbb kimenetelek, de összességében a remény az, ami megfogható, és a módszerekbe vetett bizalom és hit.
Utólag könnyű okosnak lenni, de amikor előre kell tekintenünk, akkor ez az okosság nyomokban sincs jelen.
Alapvetően amit diagnózisnak tartunk, amire a döntésünket alapozzuk, már az is megvizsgálandó. Hogy magát az állapotot alaposan felmérjük, ahhoz is kell egy szemlélet és eszköztár, amire rábízzuk magunkat.
És itt vannak azok a stratégiát is befolyásoló dilemmák, amiket szeretnék megosztani.
Ha nem csak a limfómás tünetekre figyelek, akkor mi lehet most a vezető irányelv?
A mostani helyzetem annak a folyamatnak az egyik állomása, ami a kemoterápia okozta mérgezésre épül. Ez sokak által nem ismert nézőpont, de szervezetemet tekintve megtörtént esemény.
Ennek okán magát a mérgezést is fel kell számolni, amit mindeddig nem mertem felvállalni, mert előre tudtam, hogy olyan szintű tartós fáradságérzettel jár, ami mellett nem tudok dolgozni, de talpon maradni sem.
Fontos tisztázni, hogy valójában mi a bajom? Ez további dilemmákhoz vezet.
1/ A méréseim szerint meg vagyok mérgezve, és következményesen megnőtt a parazita és mikróba terheltségem.
2/ Az előzményemet elemezve egy újabb érzelmi trauma azelőtt zárult le, amikor a nyirokcsomó megnagyobbodás megjelent.
E két alapvető folyamat is afelé sodort, hogy újabb válságba kerüljek.
Ad 1: A mérgezés fogalma is relatív. Egy toxikológus aligha mutatja ki a kemoterápiás szermaradványokat, az elhelyezkedésük sem megfogható a mai diagnosztikával. A vegyszerszagú vizelet azonban összetéveszthetetlen, de ezt csak megfelelő kúra során lehet tapasztalni, előre nem. Marad a progresszív (előrehaladó) sorvadás, mint érzékelhető és követhető tünet, ami jelen volt/van, és csak a CBD-olajnak köszönhetem, hogy fékezni tudom.
A mikróba terheltségem kimutatásához nemlineáris (hullámtermészetű jelenségek vizsgálatára alkalmas) mérőeszközt használok, és a kezelés is frekvenciaterápiás készülékkel lehetséges (Hulda Clark).
Ad 2: A germángyógytudományról kell néhány szót ejtenem. Egy német orvos, Ryke Gerd Hamer a saját élettragédiája kapcsán ismerte fel az összefüggést az érzelmi megrázkódtatások (traumák) és az ennek következtében, késleltetve tüneteket okozó, fejlődéstanilag meghatározott szöveti válaszreakciók között. Kidolgozott egy szervatlaszt, ami az adott érzelem – az ennek megfelelő “agyi relé” tengelyen keresztüli mutatja be a következetes sejtszintű válaszreakciókat, amit az érzelmi sokkok fajtái akkor váltanak ki, ha a negatív érzelmeket tartósan elszenvedjük. Nekem az első daganatos állapotomban és most is hasonló érzelmi traumám állt fenn. A jövőtől való félelem generálta mindkét traumámat. Korábban 2 éven át tartott, mire megoldódott, most kb. másfél éven át. A mostani megkönnyebbülést egy olyan megnyugtató megoldási képlet okozta, ami számomra a Covid kapcsán kialakult, egyre aggasztóbb helyzetre adott megnyugtató választ. Az elmúlt közel másfél év során ugyanis megrökönyödve tapasztaltam, hogy minden általam tanult szakmai szempontot felülírva, egyre súlyosabb helyzet generálódik, miközben a korábbi védelmi segédeszközök használata ellehetetlenedik. Van sok egyszerű megoldás, amit egyszerűen nem vettek figyelembe, sőt mára ezek a gyógymódok egyre elérhetetlenebbekké váltak. Amitől mégis megkönnyebbültem, az szintén az endokannabinoid rendszerhez kapcsolódik. Olyan segítő eszközökkel találkoztam, melyek a belső harmonizálódást könnyítik meg.
Amióta az endokannabinoid rendszer áldásos működését a javulásom során megtapasztaltam, erősen megnőtt a törekvésem olyan gyógymódokat alkalmazni, melyek ezt a rendszert támogatják akár olyan áron is, hogy ezzel azokat a folyamatokat hagyjuk megtörténni, amiket ma betegségeknek nevezünk.
Ez egy paradoxon a mi hétköznapi nézőpontunkból, hiszen magát a veszélyt vállaljuk így, és nem lehetünk biztosak abban, hogy a veszély akkor hárul el gyorsabban és biztonságosabban, ha nem fojtjuk el a tüneteinket, panaszainkat. Valójában, egy más nézőpontból ez nem valós veszély. A szervezetünk – éppen az endokannabinoid rendszer hullámtermészetű működése révén – arra képes, hogy egy korábbi veszélyt a testi működés átmeneti „elrontása” segítségével feldolgozzon, hogy éppen ezáltal váljon erősebbé, és a későbbiekben hasonló érzelmi megrázkódtatás ki se alakulhasson. Mi betegségnek látjuk ennek a folyamatnak azt a fázisát, ami többnyire a megoldást jelenti. Ha ilyenkor elnyomjuk az endokannabinoid rendszer működését, akkor a helyreállítási folyamat szakad félbe, és életünk későbbi szakaszában egy még nehezebb helyzet alakulhat ki, amire még kevésbé leszünk felkészülve. Gyakorlatilag tetézzük a bajt.
Velem pontosan ez történt. 7 éve nem vállaltam a folytatást, pedig elvileg csak hónapokra lett volna szükségem a felépülésemig. A kockázat azonban óriási volt, súlyos traumát éltem át az ötnapos agóniám során is, amiből mindenáron ki akartam szabadulni.
Kiszabadultam, de kaptam cserébe egy szörnyen fájdalmas két évet, majd egy reményteli, de súlyos panaszokkal terhelt további 5 évet. És nem ismertem meg zsigeri szinten azt a katartikus feloldást, ami mára védelmet jelentett volna, így hasonló félelem lett úrrá rajtam.
Most tehát szembe kell néznem a korábbi félelmeimmel, azokat fel kell dolgoznom, és meg kell küzdenem a mérgezési tüneteimmel is, azaz a kemoterápiás szermaradványoktól meg kellene szabadulnom.
EZT TARTOM RÁM VONATKOZÓ STRATÉGIAI NÉZŐPONTNAK.
Ebből a nézőpontból talán jobban érthető, hogy miért választottam más utat, mint amit az első alkalommal tettem.
És következzenek a taktikai, módszertani lépések:
Amit most, az állcsontom alatti daganat megjelenésekor elsőként tettem, az az volt, hogy leálltam minden tevékenységemmel és feküdtem. Az ágynyugalom az egyik legfontosabb gyógymód.
Egy kollégámat kértem meg, hogy segítsen olyan kúra kidolgozásában és felügyeletében, amivel helyrehozhatom az érzékelhető zavarokat. Nem szerencsés, ha az ember saját magát kezeli, részben elnéző lehet, másrészt a külső nézőpont előnye csak akkor érvényesülhet, ha van külső segítő.
Ugyanekkor reményem lett arra, hogy beszerezhetek egy olyan térharmonizátort, amivel a belső egyensúlyomat a CBD-olaj mellett nemlineáris (hullámtermészetű) technológiával stabilizálni tudom.
Várok a laborokra, képalkotó diagnosztikára. Az állapotfelmérési eszköztáram segítségével tájékozódom.
A mérési eredményeim és megfigyeléseim alapján súlyos beteg vagyok. Számos szervemben a szabadenergiaszint csökkent, az oxigenizáció rossz. Ez kedvez a daganatos burjánzásnak, a paraziták, gombák, baktériumok és vírusok elszaporodásának. A hameri természettörvények alapján ezt tetézi a szervezet saját mikróba termelése, ami alapvetően védelmi célt szolgál, de ebben a keveredésben nehéz eldönteni, hogy melyik a védő mikróba, és melyik a parazita, romboló fajta. A tájékozódást tovább nehezíti a Covid-helyzet, hiszen mára alig lehet tudni, hogy a sok mutáns melyikével hogyan fogunk találkozni.
Amennyire sok fronton zajlik ez a háború, annyira egyszerű az a stratégia, ami mellett elköteleződtem.
Nem az akadályokra figyelek, hanem a harmóniára. Igyekszem minden kibillenést követni és visszarendezni a normál állapotba. Azzal foglalkozom, amit meg tudok oldani:
• Rossz a szaturációm, kevés az oxigén a szervezetemben: nyújtó-, és légzőgyakorlatokat végzek és oxigénpalackból segítem dúsítani a szervezetemben az oxigént. Oxigénes vizet iszom, aszkorbinsavport teszek bele. Ezzel szintén javítom az oxigenizációmat, és javítom a C-vitamin vérszintjét is, mégpedig minden más módszernél olcsóbb formában.
• Egy barátom felajánlása révén hetente kapok ózonterápiát, ami az oxigenizáció gyors javításán túl közömbösíti a vérben lévő toxinokat, szermaradványokat és parazitákat.
• Kevés emésztőenzim termelődik bennem: nagy dózisú enzimpótlást végzek. Ezzel a felszívódási esélyt növelem, ami már az emésztőenzim termelődésre is pozitív hatású. Emellett a bélflórám helyreállításában is segít, amit külön figyelemmel is kezelek.
• A táplálkozásom egy kúrához igazodik, amit a kollégám állít össze és módosít hétről hétre. Ezzel tehermentesítem a szervezetemet, nem hagyjuk, hogy újabb vegyi anyagokkal terheljem meg a májamat, vesémet.
• Le-, és kivezető módszerekkel (izzasztás, beöntések) segítem elő a szermaradványok és egyéb terhelő anyagok kiürülését a szervezetemből.
• Hulda Clark-féle zapperrel a mérésekkel kimutatott mikróba terhelést közömbösítem. Ez is célzott és folyamatosan korrigált tehermentesítés.
• Mikroáram kezelésekkel a súlyosan alulműködő szerveimet stimuláljuk.
• Megadózisú intravénás C-vitamin kúrát kapok. Ezzel mind a stressztűrőképességemet, immunitásomat, szöveti regenerációmat segítem. Ezt korábban is csináltam, sok szövődményt enyhített.
• Újra szedem a D-vitamint, cinket, szelént, ami segíti az immunrendszerem működését mindenféle aktuálisan megjelenő vírussal szemben is. Ugyanezen okból szedem a BioBrant, ami egy rizskorpa alapú immunerősítő szer. Meggyőző szakirodalom igazolja hatását daganatos betegségekben és vírusfertőzésekben egyaránt.
• Napi minimum 300 mg full spektrumú HempMate CBD-olajat és további 100 mg CbdBase kenderkomplexet fogyasztok, ami szintén megadózisnak számít. Ugyanakkor 500 mg lehetne az optimum, de ezt már nem tudom finanszírozni.
Ilyen kúra mellett közel 3 hónapon át nagyon gyenge voltam, fogytam is 12 kg-ot. Kellett lélekjelenlét ahhoz, hogy ne egyek mást, mint amit előírni kértem a kollégámtól. Sokszor éreztem azt, amit Odüsszeusz érezhetett a szirének hangját hallva...
Mindig éhes vagyok, ami jó jel! Nem ehetek, ami rossz hír... De mégsem olyan rossz, mert a mérési eredményeim, párhuzamosan a közérzetemmel, sokat javultak!
A diónyi nyirokcsomó, amivel „kiújult” a limfómám, babnyira zsugorodott és kevésbé porckemény. Maga a kiújulás azért van idézőjelben, mert az én nézőpontomból ez egy új folyamat megnyilvánulása. Az előző a félelmi traumáim részleges megoldásával záródott le, így a mostani helyzethez kevesebb félelem is elég volt, mégis sokkal többen volt részem, mint első alkalommal.
Most júniusban azzal kezdődött a bajom, hogy komoly nyelési nehézségeim lettek, a sokféle fájdalmam felerősödött, a pajzsmirigy funkcióm leromlott, hangulatom erősen befelé forduló lett. Mostanra csökkentek a fájdalmaim, a hangulatom egyre jobb, a nyelési zavaraim elmúltak, javul a pajzsmirigy működésem is, emiatt egyébként kékjódot is szedek.
Már egy hónapja, szintén egy barátom felajánlásával egy térharmonizátort is üzembe helyeztünk. Azóta ez erőnlétem gyorsabban javul, mint papírforma szerint kellene. A mérgezést nem számítva, csak a lelki stresszek miatt az idén nem volt várható, hogy az erőnlétem javulhat. A térharmonizátor felülmúlta a reményeimet, és még bizakodóbb vagyok a folytatás eredményessége kapcsán.
Természetesen el fogok menni onkológiára, megvitatjuk a kivizsgálás menetét és a lehetséges kezelési formákat. A mai diagnosztikának is vannak lehetőségei a kóros folyamatok jellemzésére, ezeket szeretném igénybe venni. Számomra az olyan diagnózis, ami veszélybe sodorhat, mert provokációt jelent a daganat számára, már egyre kevésbé fogadható el. Túl kiszámíthatatlan kockázatot jelent. Az olyan állapotfelmérés, amivel monitorizálni tudom azt a folyamatot, amiben vagyok, egyre fontosabbá válik.
A gyógyulás is teremtési folyamat!
A betegség kialakulása is az volt, melyből számos tanulságot le kell vonnom, a félelmeket feldolgoznom, a mérgeződéseket elkerülnöm. Mindezek során elkövetett mulasztások komoly szerepet játszottak a betegségem megteremtésében.
Fel sem fogjuk, hogy milyen mulasztásokkal ártunk magunknak, amíg nincs olyan nézőpontunk, identitástudatunk, ami felemelő, ami által tudatunkba kerülnek azok a mélyben szunnyadó képességeink, amiket még a gyermekkorunkban elvesztettünk szem elől.
Ilyen a teremtőképességünk is, ami azonban akkor is működik, ha nem tudatosan végezzük. A tudatossággal az irányítás képességét állíthatjuk helyre.
Mondom ezt most, amikor még messze vagyok a gyógyulástól, sőt attól is, hogy ne lenne kockázatos a mostani állapotom. Ezzel a tudósítással azt kezdtem el, hogy a helyzetemet bemutattam, a szándékomat megfogalmaztam, és azokról a módszerekről is írtam, amikben most megbízok.
Remélem sikerült érthetővé tenni, hogy miért gondolom azt, hogy a halál árnyékában hűsölök, miközben minden eddiginél felkészültebben, bizakodva a gyógyulásom fényében sütkérezek.
Dr. Karácsony Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése