Kedves Kollégák,
elég sokat vaciláltunk azon, hogy megírjuk-e önöknek a következő sorokat, ugyanis a Török Gabriella által tartott előadás követően nem mutatkozott érdeklődés a biológia ezen felismerései irányában, legyen ennek bármi oka is. Mivel egyet értünk Tamási doktor Úrral és félő, hogy ennek az egésznek, ami COVID néven fut most a világban még ennél is szomorúbb vége lesz, mint ami már most van, ezért születtek végül az alábbi sorok, hogy a doktor Úr által is említett „pszichés” tényezők fontosságára felhívjuk a figyelmüket. A mellékelt cikkben lévő információk elsősorban Dr. Stefan Lanka független virológus, sejtbiológus illetve Dr. Hamer az 5 biológiai Természettörvény felismerője és a Germán Gyógytudomány megalkotójának munkásságából származnak. Dr. Lankáról azt kell tudni – aki független tudósként, a valódi naprakész tudományt képviseli és ennek megfelelően a Germán Gyógytudományt is nagyon jól ismeri - hogy amikor Németországban kötelezővé tették a kanyaró elleni védőoltást, akkor ő felajánlott 100.000 Eurót bárkinek, aki be tudja bizonyítani tudományosan, hogy létezik-e kanyaró vírus. Következett egy 5 éves per, melyben az RKI (Robert Koch Intézet) is szerepet kapott, de végül Lanka a német legfelsőbb bíróságon egyértelműen nyert – nincsen semmilyen tudományos bizonyíték a kanyaró vírus létezésére. A kanyaróhoz hasonló feltételezésekre épül az egész virológia, a mai napig semmilyen tudományos bizonyíték nincsen megbetegítő, fertőzést okozó vírusok létezésére. Persze ehhez kell ismerni az egész virológiát és a több ezer cikket ami a témában eddig született – Lanka mindezt és az azóta megjelent de a nagyközönség által elhallgatott tudományos felfedezéseket is nagyon jól ismeri, ezért tudott nyerni.
Hamer doktor korunk egyik legnagyobb tudósa, orvosterapeutája volt és talán minden idők legfontosabb felfedezését tette az 5 biológiai természettörvénnyel. Sajnos a marketingben már korántsem volt ennyire tehetséges, nem tudott túllépni a saját magát és az egész emberiséget ért sérelmeken megsértve gyakran orvos kollégáit – még ha igaza is volt – valamint szerinte a zsidósághoz tartozó háttérhatalmat, akinek a hatalmát most mindnyájan megismerhettük. Ő a mostani helyzetet is megjósolta, ám egész életében értünk, az emberekért, faji és vallási hovatartozás nélkül, a betegeiért, a tudományért harcolt elveszítve szinte mindent mi számára fontos volt, szerettei egy részét, orvosi diplomáját, szabadságát, hazáját. Most pár orvoskolléga teszi mindezt, kockára téve nagyon sok mindent, ahogy Tamási doktor Úr is írta. A mi célunk a Germán Gyógytudomány Intézetben, hogy az 5 biológiai természettörvényt, mint tiszta természettudományt, mindenféle korábbi sérelem és támadó szándék nélkül adjuk át. Tisztában vagyunk vele, hogy azokat a bántó kijelentéseket melyeket a korábbi tanítók – Hamer doktort magát is beleértve – nem tudjuk megváltoztatni, de figyelmen kívül hagyni a biológia legnagyobb felfedezéseit olyan mintha, Newtonra haragudnánk, és ez miatt figyelmen kívül hagynánk a gravitációt.
A világunk megismerése természettudományos felismerésekre, és az ebben a pillanatban igaznak vélt megfigyelésekre épül. Ilyen természettudomány a matematika, a fizika, a kémia és a biológia is. Ha bármelyik természettudományban új felismerések születnek, akkor bármi, ami ezekre épül azt újra kell értékelni és gondolni. Az orvostudományunk, illetve az alternatív terápiák is ezekre a természettudományokra épülnek. Az orvoskollégák nagyon jól tudják, hogy az orvostudomány számára szinte kivétel nélkül ismeretlenek a betegségek kiváltó okai, épp ezért itt elsősorban egy tüneti terápiáról van szó, amelyre időnként természetesen igen nagy szükség van. Igazok ezek a kijelentések a rákra, szívinfarktusra vagy a fertőzőnek vélt betegségekre is. Elég, ha csak arra a tényre gondolnak, hogy a feltételezett polio-vírus 2%-ban okoz gyermekbénulást. Ezért van az is, hogy az orvosi terápiák 0-5% -os abszolút rizikócsökkentésre képesek, a miértekre pedig ezekben az esetekben sem nagyon tudnak választ adni. Természettudományos kritériumok alapján először az 5 biológiai természettörvény felfedezése követően nyílt erre lehetőségünk, megértésen alapuló akár 80-90%os spontán gyógyulást, illetve abszolút rizikócsökkentést téve lehetővé. A Hamer doktor Úr által felismert természettörvényekben nem kell hinni, akárcsak a gravitációban sem, minden egyes alkalommal be fognak teljesülni megfelelő feltételek mellett. Bár tisztában vagyunk vele, hogy a médiában ezen ismerek most nem használhatók fel, hisz az emberek és orvoskollégák többségének számára az egész hihetetlen, éppen ezért kérünk mindenkit, hogy nekünk se higgyen senki, mélyedjen el a Hamer doktor Úr által feltárt biológiai ismeretekben és akkor meg fogja tapasztalni, hogy az 5 biológia természetörvény helytálló-e? Köszönjük megtisztelő figyelmüket magunk és a gyerekeink jövője érdekében.
Megbetegítő „vírusok”, mint tudományos félreértelmezések sorozatának következményei
A megbetegítő vírusok esetleges létezése pontatlan, tudományosnak nevezett álbizonyítékokra és egy 1954-ben kiosztott Nobel díjra épül, amikor is Franklin Enders azt állította, hogy a táptalajon lévő sejtek „vírusok” hatására pusztulnak el. Ezen állítás helyességét azóta se vizsgálták meg tudományos kontrollcsoportokon. A sejtek az alkalmazott antibiotikum (streptomycin) illetve a tenyésztési körülmények hatására pusztulnak el. A „vírusnak” vélt sejtrészecskék a sejthalál során keletkezett bomlástermékek, amik nem kívülről kerülnek a sejtbe. A kontrollcsoportok sejtjei ezen „vírusnak” nevezett részecskék nélkül is ugyanúgy elpusztultak, tehát nem a feltételezett vírusok miatt. Többek között ezen ténnyel nyert Dr. Stefan Lanka a német legfelsőbb bíróság előtt mintegy 5 évnyi pereskedés után, amikor is megcsináltatta egy független laborral a kontrollkísérletet, ami ezt igazolta, hogy semmilyen tudományos bizonyíték nincsen a kanyaró „vírus” létezésére: A sejteket kiéheztetik, majd toxikus antibiotikumokkal kezelik őket, amitől elpusztulnak. Az antibiotikumokat azért adják hozzá, hogy kizárjanak egy esetleges baktérium okozta hatást. Ezt a meg nem tisztított, haldokló sejthalmazt tartják legyengített vírusokat tartalmazó oltásnak is. Gyakran a meghalt sejtek részecskéit vélik „vírusoknak”, de az egész tudományos irodalomban még nem izoláltak egy „teljes vírust”.
A „kanyaróvírus” vizsgálatának konszenzus eljárása, amelynek során próbálták eldönteni, hogy melyik DNS rész tartozhat a „vírushoz” és melyik a sejthez, évtizedekig tartott. A SARS COV 2-nél ez csak pár klikk volt az egérrel: A „vírus” feltételezett izolálása során a nem passzoló génszekvenciákat eltüntetik, a hiányzókat pedig hozzágondolják és önkényesen kiegészítik. Így születik egy „vírus” a virológusok képzeletében, ami sohasem létezett.
A feltételezett „kanyaróvírus” génállományának pl. több, mint a fele hiányzik. A SARS COV-2-t igazolni látszó kínai tudósok, szintén csak génszekvenciákat találtak, melyek többnyire mérges kígyó génszekvenciákból származnak. Ők is, mint mi mindnyájan áldozatul estek egy téves tudományos felfogásnak. Minél több „vírusnak” ítélt genomot találnak fel, annál több hasonlóságot vélnek mindennel felfedezni. Az így feltalált „vírusok” egy számítógépes adatbázisba kerülnek, ahonnan később új vírusokat lehet kitalálni belőlük. Így működik a tudományos világunk, valaki létrehoz egy elméletet és az egészet erre az elméletre alapozzák.
Hasonló elméletekre épül orvostudományunk legnagyobb része, ahol egyértelmű, megismételhető okok ismeretének hiánya miatt rizikófaktorokat keresünk. Itt van pl. a leggyakoribb halálok a szívinfarktus és a szélütés, ezek egyik legfontosabb rizikófaktora az orvostudomány szerint, tehát feltételezett oka, a magas koleszterinszint. Ezzel az elmélettel csak az a baj, hogy sem a koleszterinszintet csökkentő étrend nem befolyásolja a betegség kimenetelét, a gyógyszerek valós hatékonysága pedig mindössze sajnos csak 2-3% – mindennek ellenére ezt továbbra is tényként kezeljük.
A „vírusnak” tulajdonított nukleinsavak a szervezetünkben zajló építő és bontó vagy bármilyen gyulladásos folyamatból származó genomrészecskéből származnak. Hogy hány ember lesz egy „vírusteszten” pozitív, az a teszt érzékenységétől is függ, hisz építő, bontó vagy gyulladásos folyamatok a mintavétel során jelen vannak. A teszt pozitív eredményt adhat akkor is, ha a nyálkahártya túlságosan sérül a mintavételkor, ha túl nagy mennyiségű nyálkahártya kerül mintavételre, ha bevérzés történik a mintavételkor. A feltételezett „vírusok” gyakran marha, majom vagy elhalt magzat genomrészecskék, amik ugye nagyon hasonlítanak a mi genomunkhoz. A magzati genomból származó oltások igen erős autoimmunreakciókat és autoimmun betegségeket válthatnak ki. Az állatok, illetve ezek magzatjaiból származó minták, számos ismert és ismeretlen baktériumot, ezek spóráit illetve eddig még ismeretlen fehérjéket is tartalmaznak. Mivel ezekből a mintákból csinálják az oltóanyagokat is, érthető, hogy az oltott emberek egy sor kitalált „vírusra” pozitívnak tesztelhetővé válnak az oltást követően. (Megjegyzés – mint az olasz TV-ben hallani lehetett, Olaszországban lezártak egy egész osztályt, egy náthás SARS CoV-2-re pozitívra tesztelt dolgozó miatt. A letesztelt panaszmentes kollégák 70%-a is pozitív lett. Mint kiderült azok lettek pozitívak, akik megelőző évben influenza oltást kaptak. Egyesek lehet, hogy még emlékeznek arra is, amikor a sertésinfluenza oltásban, madárinfluenza „vírust” találtak, jó kis botrány lett belőle anno).
1952-ig arra voltak utalva a virológusok, hogy a betegnek ítélt szöveteket elfolyósítsák és abban a „vírusnak” vélt fehérjét, egy toxint keressenek, mely betegségek átadására hivatott. Ez 1954-ben megváltozott, ugyanis elektronmikroszkóppal még soha nem tudtak egy „vírust” lefényképezni és nem tudtak egy kontrollcsoportos vizsgálatot megcsinálni. Az elektronmikroszkóp alatt különféle apró (halott) részecskék láthatók (a statikus képen), amelyek mind a sejt belsejében, mind azon kívül vannak. Az orvostudomány szabadon állítja, hogy ezek a normál sejtkomponensek „vírusok “. Azonban nem képes elkülöníteni őket, a biokémiai vizsgálatukról nem is beszélve, ami szükséges lenne a tudományos kutatáshoz! Fontos tudni, hogy a sejtek elektronmikroszkópos képei, amelyek állítólag megerősítik az állítólagos „vírus létezését “, nem különböznek a többi egészséges sejt normális komponenseinek mikroszkopikus képeitől. A virológia meghazudtolta ezzel önmagát. A SARS CoV-2-nek nevezett „vírus” fényképére is azt mondta már az elején Dr. Andrew Kaufman, hogy az egy, a szervezetünk által valamilyen stressz hatására keletkező 100 nm átmérőjű, gömb alakú, tüskés felszínű termék, nevezetes exosome. Azóta is törlik az angol nyelvű videóit, kérdem én miért? Ha nincs igaza, akkor inkább bizonyítsák be, hogy téved.
A „vírus” gondolata 1953 után egy „állítólagos genetikai anyaggá” alakult, mely állítólag egy alfa spirálformájú, rosszindulatú genetikai anyag, egy fehérjeburokkal körülvéve. A megfiltrált anyagokkal történő állatkísérletek viszont soha nem tudták ugyanazokat a tüneteket produkálni, mint az emberi betegségek, csak ahhoz hasonlóakat. A mai napig hiányoznak a kontrollkísérletek, melynek során kiderülne, hogy az állatokon észlelt tünetek nem a kísérleti eljárásnak, hanem egy állítólagos „vírusnak” köszönhetőek. Az állatkísérleteket hatalmas állatkínzások közepette hajtják végre (olykor gyógyszerhatás alatt). Mivel a fertőzésre használt folyadékot baktériumokra megszűrik és kissé felmelegítik, feltételezik a tudósok, hogy a különben DHS (Dirk Hamer Syndrom – váratlan, elszigetelten megélt stresszhatás, melyre az átélt élőlénynek nincsen kész megoldása) és gyógyszerek okozta tüneteket kisebb élőlények, feltételezett „vírusok” okozzák. Egyidőben elhanyagolják a tudósok azt a fontos tényt, hogy sokkal több, egyelőre még ismeretlen baktérium létezik, mint jelenleg ismert, hogy nagyon sok baktérium ellenáll a hőnek, hogy spórákban tovább képesek élni és hogy arra sincs bizonyíték, hogy a baktériumok betegségeket okoznak. Tény, hogy a betegségek lefolyásánál jelen vannak, mint egy tűzoltó a tűznél (lásd Germán Gyógytudomány 4. természettörvénye). A baktériumokra is ugyanolyan kontrollcsoport nélküli kísérletek igazak, mint a „vírusokra”.
1949-ben Enders – mivel nem volt friss egészséges idegszövete, egy polioban elhunyt személy agyának egy részét más egészséges szövetre is rárakta, és azt vette észre, hogy az is sorvadásnak indult, nem csak az idegszövet. Addig azt gondolták a virológusok, hogy a „vírus” csak az ö számára specifikus szövetet támadja meg. Ezen felfedezéséért, hogy a feltételezett „vírusok” nem csak a betegséget okozó szövetekben, hanem egyéb más egészséges szövetekben is szaporodnának, ahol nem okoznak egészséges emberben tüneteket, orvosi Nobel díjjal jutalmazták 1954-ben. A feltételezett „polio vírust” (polioban elhunyt emberi agyfiltrátumot) magzati bőr és izomszövettel keverték össze, és azt vették észre, hogy az sorvadásnak indul. Ugyanezt a filtrátumot használta Jonas Salk Polio vakcinának és keresett sok millió dollárt vele. Enderst persze kihagyta a buliból. Enders gőzerővel tovább dolgozott és célkeresztjébe a „kanyaró vírus” került. A bakteriológiából származó ismereteire alapozta azon feltevését, hogy a fágok (lásd lentebb), a baktériumok „vírusai” lennének. Egy zselatin alapú baktériumokkal teli petri csészét bekent egy általa „vírussal” fertőzöttnek tekintett folyadékkal. Mivel a baktériumok a nem ideális környezeti feltételek mellett elpusztultak, ezért azt feltételezte, hogy ez a „vírusok” miatt történik. Erre alapulnak és a mai napig is nagyjából igy végzik a virológiai vizsgálatokat.
A baktériumok, ha saját közegükben vannak, de a körülmények nem megfelelőek, spórákká alakulnak és nagyon sokáig életben képesek maradni, várva a megfelelő alkalomra. Ha tenyésztik őket, akkor a nem megfelelő körülmények hatására fokozatosan lebomlanak és úgynevezett fágok keletkeznek belőlük – ezekből származnak és ide fejlődnek vissza, korábban ezekről a fágokról azt hitték, hogy ezek a baktériumot elpusztító „vírusok”. Stefan Lanka maga is ezt gondolta a tanulmányai alatt, amikor is egy algában egy ilyen fágot vélt felfedezni, azt hitte róla, hogy „vírus”. Günther Enderlein épp ezt a semmiből való baktériummá fejlődést, majd ismét semmivé átalakulást írta le és ezzel megcáfolta azt, hogy az élet csak sejtekből, illetve a sejtek szervezettségéből áll. Az, hogy a baktériumok önmagukban életképesek, téves. Egy bizonyos idő után, ha magukra maradnak, elpusztulnak. A laborban a baktériumok egy részét lefagyasztják, ezért tűnik úgy, hogy sokáig életképesek, de ez egy labori műtermék, egy félreértelmezés. A baktériumok csak szimbiózisban más élőlényekkel maradnak tartósan életben (gombák, amőbák, más baktériumok). Az amőbák, baktériumok és gombák azonnal sprórákká alakulnak, amint a körülmények nem megfelelőek számukra.
Milyen módszert használnak ma a leggyakrabban megbetegítő „vírusok” meglétének bizonyítására?
Az izolált „vírusról” készült fénykép: Nem találunk az egész tudományos irodalomban olyan fotót egy olyan állítólagosan megbetegítő „vírusról”, melyet izolált vírusként fényképeztek volna le! Olyan állítólagosan megbetegítő „vírusról” sem létezik fénykép, amelyről azt állítják, hogy éppen valamely élő szervezetben, vérben, nyálban vagy egyéb testfolyadékban lenne. Az állítólagosan megbetegítő „vírusok” fotói kivétel nélkül mind sejtek teljesen normális alkotóelemei vagy mesterségesen előállított részecskék. A feltételezett „vírusok” fotói, sejtek melletti partikulákat ábrázolnak (exosoma, vesikula stb) amelyek épp be vagy ki lépnek a sejtből, a feltételezés szerint épp ki, amikor a sejt elpusztulna.
Ha a fehérjék ilyen vagy olyan tulajdonságairól beszélnek, soha nem bukkannak fel közvetlenül, hanem „indirekt“módon bizonyítják. Nem lehet közvetett módszerekkel kimutatni (pl. ún. antitest) olyan fehérjéket, melyeket azelőtt közvetlen módon soha nem mutattak ki. A trükk egyszerűen átlátható: az, amit ma antitesteknek neveznek, azok nem mások, mint a test pici, saját fehérjerészecskéi, amelyeknek a sejtek és szövetek sérülésénél és a növekedésnél van fontos szerepe. Mivel nagyon picik, globulinoknak nevezik, a vér szállítja őket, és az adott feladatuknak megfelelően különböző méretűek, és ennek megfelelően kategorizálják őket. Ahhoz, hogy elérjük a testben a globulinok számának növekedését, majd specifikus antitestnek nevezhessük őket, és egyben elméletileg a betegségek elleni védelmet tulajdonítsunk nekik, meg kell mérgezni a sejteket a szervezetben, hogy további elszigetelést biztosító globulinok képződhessenek. A laboratóriumi feltételektől függően a globulinok vagy lekötnek más vegyületeket, vagy nem. Ha létrejön egy lekötött vegyület, azt állítják, hogy közvetett bizonyítás történt. Ez egy történelmi átverés drámai következményekkel. Az antitestek úgy tűnik, egyfajta „katalizátorokként működnek”, nem önálló élőlények, mint a baktériumok, hanem csak a test komplex fehérjemolekulái, amelyeket a szervezet szaporít és állít elő, mégpedig kizárólag a gyógyulási fázisban a konfliktusmegoldást követően (Germán Gyógytudomány 2. természettörvénye). Mindenesetre az elvégzett munka után elbontásra kerülnek.
Minden laikus ellenőrizheti, hogy egy bizonyos állítólagos „vírushoz” tartozik-e publikáció, melyben a teljes „vírus” nukleinsavának jellemzőit dokumentálják. A megbetegítő „vírusokról” ilyen publikáció nem létezik. Ez automatikusan azt jelenti, hogy az ún. közvetett nukleinsav bizonyítási eljárás során az állítólagos megbetegítő „vírusok” esetében csak olyan nukleinsavat bizonyítanak, melyek már azelőtt is a szervezetben voltak. Ezzel a közvetett PCR-bizonyítási módszerrel, melyet ma közvetlen „vírusbizonyítéknak” neveznek, tetszés szerint lehet manipulálni: az éppen alkalmazott nukleinsav fajtája szerint, vagyis, hogy a kiinduló forrás DNS vagy RNS, az embert tetszőlegesen „pozitívnak” vagy „negatívnak” értékelhetik, úgy, ahogyan ez a HIV-PCR-teszt során is történik. A H5N1-PCR-teszt minden állatnál és embernél pozitív eredményt mutatott, mert az a nukleinsav, melyet itt szaporítanak – és amit specifikusan H5N1-nek neveznek – minden emberben és minden állatban előfordul. A SARS-CoV-2 teszt is pozitív lett kecskére és papayára is, mert továbbra is hasonló eljárással dolgoznak. Maga Christian Drosten, a SARS-CoV-2 teszt kitalálója, is elismerte a saját tesztjéről, hogy az lehet pozitív vagy negatív is!!
A SARS CoV-2 esetében nagyon könnyen nyomon lehet követni a virológiában ma zajló eseményeket. Egy szemész által keltett pánikreakció miatt azt feltételezték a kínai virológusok, hogy egy újabb SARS fertőzés van kibontakozóban. Ennek megakadályozása céljából a kínai virológusok rekordidő alatt számítógépes elméletben megalkottak egy nukleinsavat, amiről azt állították, hogy az majdnem megegyezik egy denevérekben ismert, ártalmatlan és emberre nagyon nehezen átvihető „vírussal”. A mintául szolgáló anyagot egy tüdőgyulladásban szenvedő ember bronchoalveolaris lavage-ból nyerték ki. Nem használtak sem sejttenyészetet, amit a „vírussal” bizonyíthatóan meg tudtak volna fertőzni és azt sem állították, hogy a nukleinsavat izolált kultúrából származtatták volna. Christian Drosden nem várt addig, amíg a kínai virológusok a nukleinsav végleges összetételét 2020.01.24-én nyilvánosságra hozták, hogy ennek alapján egy PCR tesztet fejlesszen ki, hanem 2020.01.10-én egy a számítógépes adatbázisban fellelhető nukleinsavra, ami minden emberben és számos más élőlényben is megtalálható, fejlesztett ki egy PCR tesztet, amit 2020.01.11-én humanitárius alapon elküldött Kínába. Ennek alapján a Wuhanból utazó emebereket SARS CoV-2 re pozitívnak tesztelték, bizonyítva 2020.01.20-án, hogy a betegség emberről-emberre átvihető. A kínai kormánynak meg kellett hajolni ezen látszólagos bizonyítékok előtt elfogadva, hogy egy újabb járvány van kialakulóban, annak ellenére, hogy a Wuhanban 49 ismeretlen eredetű tüdőgyulladásban szenvedő emberek, sem a családtagokat, sem barátokat, sem a kórházi dolgozókat nem fertőzték meg. A Christian Drosten által kifejleszett PCR tesztet a WHO 2020.01.21-én egy megbízható diagnosztikai eszköznek ítélte meg és minden államban a használatát javasolta. 2020.02.07-én a nukleinsavat C. Drosten SARS CoV-2-nek nevezte el, s mivel Kína egyik nagy idolja is, Li Wenliang tüdőgyulladásban elhunyt SARS CoV-2-re pozitívnak tesztelve, már sikeresen beindult egy újabb SARS pánikkeltés. Az összes virológus állítja, hogy ezen feltételezett „vírus” betegséget okozó volta egyáltalán nincsen bizonyítva. C. Drosten a szociális médiában keringő információkra alapozta azon feltevését, hogy a SARS CoV-2 fertőzést okozhat.
Összefoglalva: C. Drosten már azelőtt megalkotta a „vírusnak” vélt génszekvenciát, még mielőtt azt a kínai kollégák a náluk lévő betegek alapján nyilvánosságra hozták volna.
Nem végeztek kontrollkísérleteket, hogy a „vírusnak” vélt génszekvenciák egészséges emberek vagy növények anyagcsere-folyamatainak bomlástermékei lennének. Ha ezt megtennék, akkor a koronakrízisnek azonnal vége lenne. Mivel a kontrollkísérletek nem történtek meg, ezért a tesztek használati utasítására saját magukat védve kötelesek ráírni, hogy csak tanulmányi célra használandó, diagnosztikára nem alkalmas.
Dr. Stefan Lanka felajánlotta, hogy kifizeti a kontrollcsoport kísérleteinek költségeit, mert az, hogy eddig még csak egyedül ő bizonyította be állításainak helyességét, nem elég.
Az emberi anyagcsere-folyamatok során igen nagymennyiségű RNS génszekvencia keletkezik, amik nem jelennek meg a kromoszómáink DNS-szekvenciáiban, és ebből kifolyólag tévesen RNS „vírusoknak” vélik őket. Ez a tény önmagában megkérdőjelezi az RNS vírusok, mint pl. kanyaró, HIV, Ebola, SARS létezését. Épp ezért egy kontrollcsoportos vizsgálat nemcsak a SARS CoV-2-nek, de a többi „vírusoknak” tulajdonított betegségnek is véget vetne.
Amikor 1953 Crick felesége lefestett egy dupla hélixet, ami megjelent a Nature folyóiratban, feltételezve erről, hogy egy genom része, megszületett a molekuláris genetika. Ettől a pillanattól kezdve az emberek a génekben kezdték el keresni a betegségeket. Egy éjszaka alatt a „vírus” egy veszélyes toxinból átalakult genetikai állománnyá. Ezek a fiatal kémikusok, akik megalkották a génvirológiát, nem rendelkeztek biológiai vagy orvosi ismeretekkel, viszont nagyon sok pénzük volt. Azt sem tudták, hogy a korábbi „vírusokra” épülő kutatások hamisnak bizonyultak. A feltételezett kórokozó baktériumokra, „vírusokra” épült, 1953-ig az immunrendszer teóriája is, amikor is a géneket kezdték el felelőssé tenni minden egyes tulajdonságunkért. 2000-ben, amikor bejelentették, hogy feltérképezték az egész emberi genomot, az igazság az, hogy több mint a felét ki kellett, hogy találják. Nagyon nehezükre esik a tudományos világnak beismerni ezen tévedéseket. Időközben kiderült, hogy az úgynevezett egészséges ember úgynevezett genetikai anyaga folyamatosan változik. Lásd a „Zeit“magazin cikkét, 2008. június 12-én. Szertefoszlott az egész genetikai elmélet. A genomot az emberek változatlan mintázatának tekintették. Ma a tudománynak le kell mondania erről az ötletről. Valójában a genetikai anyagunk állandó változásban van. Amit a kutatók találtak az emberi vagy állati kromoszómában, beleértve a növényeket is, megtöri a genetika korábbi gondolatmintáit. Különösen az orvostudományi kutatásnak kell új kihívásokkal szembenéznie. Mivel az orvostudomány úgy véli, hogy a test változhatatlan, a génjei meghatározzák, felosztja jó és rossz génekre – az ötlet még Nobel-díjat is kapott – Harald Zur Hausen papillomavírus okozta méhnyakrák teóriája. A test és a lélek (egészség, fejlődés, öregedés) genetikai kölcsönhatásnak van kitéve, amelynek összetettsége meghaladja az összes korábbi elképzelést. A genetikusoknak búcsút kell mondaniuk arról a stabil genomról alkotott képükről, amelyben a változások kóros kivételek.
A fentebb felsorolt tudományos bizonyítékok sok embert nem fognak meggyőzni, mert hiányzik a legfontosabb építőkocka a kirakósból. Amikor a főnökömnek említettem, hogy létezik a Fülöp-szigeteken egy magánklinika, ahol évtizedek óta független kutatásokat és gyógyító munkát végeznek, állítva, hogy 100%-os hatékonysággal gyógyítják az AIDS-et, mivel, hogy HIV „vírus” nem is létezik, a rákgyógyulási statisztikájuk meg 90% feletti (nem használnak gyógyszereket), nem hitte el az egészet – én láttam AIDS-es beteget meghalni, jött a válasz, a betegség létezik. Igen, igaza van, az illető személy meghalt bizonyos tünetekben, és volt egy pozitív tesztje, melyet a fentebb részletesen tárgyalt módon igazoltak. De miért lett beteg, miért halt meg, miben halt meg, miért van az, hogy HIV pozitívak ezrei panaszmentesek, mások meg meghalnak? Miért van az, hogy valakinek egyszer van egy akut betegsége, a másik embernél meg krónikusan jelentkezik? Ezek olyan kérdések, melyek minden orvoskollégában elő kellene forduljanak, főleg, ha a lehetősége felmerül annak, hogy valaki rájött valamire, ami működik, megismételhető és lehet teljesen más is a végkimenetel, mint a már megszokott. Ha volt szerencsénk valakihez, aki egy krónikus betegségből, számunkra ismeretlen módon meggyógyult, azonnal meg kellene kérdeznünk tőle, mit csinált másként? Meg lehet-e ezt az egészet ismételni? Sajnos annyiszor láttuk azt, hogy nem működik, amit csinálunk és az emberek a krónikus betegségeikből nem gyógyulnak meg, hogy sokak számára nehéz elhinni, hogy létezik egy teljesen másfajta gondolkodásmód is. A már megszokott élet/betegségfilozófia az egész személyiségük részévé vált, melyet egyesek, legyenek orvosok vagy páciensek, képtelenek feladni. Nem beszélve az orvosi protokollok betartásának szükségességéről egy teljesen túlterhelt rendszerben, ahol az emberben megszűnik a kérdések feltevésének az igénye. Pedig a valóság sokkal csodálatosabb, mint hinnék.
A betegségek legfontosabb és leggyakoribb valódi okait Dr. Ryke Geerd Hamer fedezte fel és írta le a Germán Gyógytudomány 5 természettörvényében. Ez nem egy gyógymód, hanem biológia fejlődéstörténetünk teljesen új értelmezése, mely igaz a földön élő összes élőlényre és számos kérdésre választ ad.
Ennek alapján minden ún. megbetegedés, ami nem mérgezés, sugárzás, vagy hiánybetegségből adódik (ezek jóval ritkábbak még összeadódva is) egy váratlanul, drámaian és elszigetelten megélt konfliktus-élménysokk, egy érzelmi megrázkódtatás követően alakul ki. Az agyunk reagál erre a konfliktus-élménysokkra, amit DHS-nek (Dirk Hamer Syndrom) nevezünk. A DHS pillanatában, az érzékelés árnyalatától függően az agyunk érintett része reagál a konfliktus-élménysokkra és itt egy natív koponya CT-vizsgálat során egy kerekded, olykor céltáblaszerű elváltozást észlelünk (HH avagy Hamersche’ Herd), amely azonnal mutatja, a megélt lelki trauma érzékelésének árnyalatát, valamint azt is, hogy az agyunk melyik szerven indít be egy később orvosilag is mérhető elváltozást, ugyanis agyunk ezen központja az érintett szerv működését irányítja. A DHS pillanatában, az agyunk irányítása alatt a szervek szövetek, csíralemez származásuktól függően osztódni, sorvadni, fekélyesedni fognak, vagy egy funkció módosulás lép fel (pl. bénulás, csökkent inzulintermelés) mely tart addig, amíg a kiváltó konfliktus, az a bizonyos váratlan lelki trauma, DHS nincsen megoldva. Ezt az agyunk által irányított, értelmes reakciót nevezi az orvostudomány és az alternatív gyógymódok is betegségnek. Ebben az időszakban feszültek, nyugtalanok, étvágytalanok, álmatlanok vagyunk, hidegek a végtagjaink, veszítünk a testsúlyunkból. Amint sikerül megoldást találnunk az eseményt kiváltó DHS-re, mely lehet teljesen tudattalan is, az agyunk leállítja, illetve visszafordítja a beindított folyamatot, a képződött sejttöbblet elbontódik (ilyen pl. egy kifekélyesedő, épp elbontási folyamatban lévő vérző gyomor- vagy béldaganat), a sorvadás és fekélyesedés sejtosztódás kíséretében visszaépül (ekkor észleljük a tüdőgyulladást, a bronchialis karcinómát, petefészek cisztadenokarcinómát…) mely helyreállítási folyamatot tévesen ismételten valamilyen betegségnek, esetleg daganatnak diagnosztizálnak. A megoldási fázis ideális esetben nem tart tovább, mint a konfliktus-aktív-/
Minden egyes szervünknek van egy fejlődéstörténetileg kialakult biológiai funkciója. Pl. az orrunkkal érezzük a szagokat, próbáljuk kiszagolni, hogy ez az étel ehető-e, próbálunk, információhoz jutni a külvilágból, igaz-e egy állítás, vagy nem, helyesen cselekedett-e valaki, vagy nem, miért nem visel maszkot/miért visel maszkot? Le kellett mondjam a nyaralást, nem tudtam kiszagolni, rájönni, hogy le fogják zárni a határokat. A konfliktusaktivitás alatt tágul az orrnyálkahártya, vagy nyálkahártya alatti sejtosztódás megy végbe, hogy hatékonyabban ki tudjuk szagolni vagy meg tudjunk szabadulni ettől a bizonytalan, vagy bűzlő szituációtól. Ha féltem a szeretteimet, az egészségemet, az állásomat, az a hörgőkben fog fekélyesedést beindítani, ha pedig halálfélelmem lenne, akkor a léghólyagocskák fognak osztódni, hogy nagyobb mennyiségű oxigén felvételére legyek képes, növelve a túlélés lehetőségét. A vékonybelekben történik a tápanyagok felszívódása, illetve a salakanyagok kiürítése is megkezdődik. Ha megélünk egy megemészthetetlen bosszúságot éhezési vonatkozással, pl. elveszítettem az állásomat, kiürültek az üzletek polcai, mert felvásárolták az élelmiszereket, akkor a vékonybelünkkel tudunk rá reagálni, a konfliktus-aktív fázisban létrejött sejtosztódás célja és értelme, hogy az utolsó morzsát is fel tudjuk szívni egy bizonytalannak tűnő, éhínségesen megélt élethelyzetben, megnyugvást követően pedig a keletkezett sejttöbblet lebomlik és hasmenésünk lesz. Ha hátráltatva vagyunk egy tevékenységünkben, egy csomó minden nem szabad megtenni, pl. meglátogatni, megölelni szeretteinket, kezet fogni másokkal, akkor ez az önleértékelés az artériáink falában hozhat majd létre sorvadást, ami megoldást követően gyulladás és koleszterinlerakódás kíséretében helyreállításra kerül. Ha nem érintkezhetek a szeretteimmel, a számomra fontos emberekkel, élőlényekkel akkor a bőr felhám része általában észrevétlenül fekélyesedni kezd, érzéketlenné-, érdessé válik, hosszabb idő után pikkelyesedhet, valamint feledékenység lép fel, pont azért, hogy a fájdalmas elválasztódást könnyebben el tudjuk viselni, az elveszített, személyt könnyebben el tudjuk felejteni – megoldást követően a fekélyesedés, sejtosztódás, bőrkiütés formájában újjáépül, legyen szó ekcémáról, csalánkiütésről vagy például himlőről. A felhám nem csak egy érintkezés hiányára, de egy nem kívánt érintkezésre is ugyanúgy reagál, hisz nem csak megölelni, de ellökni is tudunk valakit, ha úgy tetszik, a hátunk közepére se kívánjuk.
Abban az esetben ha bemocskolva, megsértve, megtámadva érezzük magunkat, ha megsértették az integritásunkat, például hozzánk ért valaki, és félünk attól, hogy elkapjuk a „fertőzést”, hozzáértünk valamihez ami nem volt lefertőtlenítve, vagy bántó szavakat vágtak hozzánk mert egy másik nézetet képviselünk, akkor a bőrünk irha része kezd el megvastagodni, hogy nagyobb védelmet biztosítson nekünk – megoldást követően a keletkezett sejttöbblet többnyire mycobaktériumok vagy gombák segítségével elbomlik, pattanások, miteszerek, egyéb mélyebb gyakran pontszerű bőrelváltozások is jelentkezhetnek. A legtöbb tünet, amivel orvoshoz fordulunk DHS-ek megoldását követően jelentkezik, amikor is gyulladás kíséretében a fekélyek, sorvadások újjáépülnek, a képződött sejttöbblet pedig elbontódik. Mindezek a helyreállítási folyamatok, gombák, TBC vagy egyéb baktériumok támogatásával zajlanak, melyek bennünk élnek, fejlődnek tökéletes szimbiózisban velünk. Se mi, se ők nem vagyunk életképesek egymás nélkül. Amennyiben vírusok léteznének, azok is csak a megoldási fázisban lennének aktívak, optimalizálva a helyreállítási folyamatokat. Az eddig fertőzőnek vélt betegségek, egy két fázisban zajló Értelmes Biológiai Különprogram (SBS) helyreállítási fázisát képezik és nem képesek másokat megfertőzni, alátámasztva a fentebb felsorolt kutatási eredményeket.
A fent felsorolt tüneteket jelenleg egy SARS CoV-2-nek nevezett RNS szekvenciának – feltételezett „vírusnak”- tulajdonítják, holott ezek elsősorban az intézkedések és a már gyakran évek óta futó gyakran a hideg idő beköszöntével újra aktiválódó programjaink értelmes biológiai következményei. Amennyiben a körülmények hatására több ember szenved el hasonló DHS-t, akkor úgy tűnhet, hogy egy fertőző pl. influenzaszerű betegséggel állunk szemben, de tüneteket csak a DHS-t elszenvedett – vagy esetlegesen valamilyen mérgezés alatt álló – személyeknél fogunk találni. A hideg idő beköszöntével életünkben megjelenő DHS-ek, a tanult hiedelmek hatására – pl. vegyél fel sapkát mert különben megfázol, nem mehetsz ki vagy le kell mondj egy programot, mert esik az eső stb. – aktivizálódnak, ismét átéljük őket, úgymond sínre kerülünk, és csoportosan mutatjuk majd ugyanazokat a kórképeket, amit jelenleg fertőző betegségeknek állítanak be. Az antitesteknek nevezett globulinok, mint fentebb említésre került legfeljebb katalizátorként, mediátorként vannak jelen egy két fázisban zajló, agyunk által irányított értelmes biológiai programban helyreállítási fázisában, szoros együttműködésben a velünk szimbiózisban élő fentnevezett mikróbákkal és visszatérő konfliktusok vagy függőben maradt gyógyulás esetén tartósan is kimutathatóak. A konfliktus-aktív vagy megoldási fázisban jelentkező sejtlebontás során keletkező DNS, RNS szekvenciákat, illetve egyéb melléktermékeket (pl. exosomák) egyesek tévesen vírusnak ítélhetik meg. Igaz ez a sejtlebontás végén visszafejlődő és a külső behatásokra nagyon ellenállóvá váló baktériumokra (fágokra) is, amelyek szintén lebontódhatnak, amikor már nincsen rájuk szükség és nem azért pusztulnak el a feltételezett immunrendszer hatására, mert az próbálja a szervezetünket megvédeni tőlük.
Amennyiben elhagyatva érezzük magunkat, mert a család nem látogathat meg, odahaza, vagy a kórházban, nem érezzük magunkat biztonságban a jelenleg zajló hatalmas pánikkeltés, a hiányzónak mondott gyógymód miatt, esetleg anyagi kilátástalanságba is kerültünk, akkor a vese-gyűjtőcsatornáink visszatartják a folyadékot, így a minden egyes gyógyulási folyamat elején keletkező szervi- és agyi duzzanat, ödéma jóval intenzívebb lesz és egy tüdőgyulladás vagy bármilyen más intenzív helyreállítási folyamat életveszélyessé válhat. Igaz ez mélyen megélt és több hónap után megoldott konfliktusokra is, így lehetséges, hogy korábban egészségesnek tűnő fiatal betegek is életveszélyes heyzetbe kerülhetnek.
Az itt felsorolt biológiai természettörvények több, mint 60.000 hivatalosan dokumentált eset alapján bizonyítást nyertek, nem beszélve az ennél jóval nagyobb mennyiségű Germán Gyógytudományt ismerő személyek saját tapasztalatairól, sokszorosan alátámasztva Hamer doktor felfedezéseinek helytállóságát, melyek minden soron következő eseten megfigyelhetők, leellenőrizhetők, legyen szó emberről vagy állatról, egy tüsszentésről, egy tüdőgyulladásról vagy szinte bármilyen más betegségről. A világban jelenleg kialakuló helyzetre való tekintettel felmerül pár igen fontos kérdés. Elfogadható magyarázat-e tudományos szempontból figyelmen kívül hagyva számos egyértelmű bizonyítékot az, hogy egy másik vélemény egyszerűen sarlatánság vagy összeesküvés-elmélet? Továbbra is megengedhetjük-e magunknak azt, hogy egy ekkora horderejű tudományos információt annyival lerendezünk, hogy ilyen nincsen, ez biztos nem igaz? Félő hogy, itt már nem a büszkeségünk, a hírnevünk, az elért tudományos eredményeink a tét, hanem a gyerekeink és unokáink szabadsága és egészsége. Természetesen továbbra is megtudjuk győzni magunkat a saját igazunkról és arról, hogy a Germán Gyógytudomány nem működik. Ha azt mondja egy orvos a betegének, hogy „Önnek 3 hónapja van hátra” és az meghal, igaza volt – a betege meghalt a félelmeiben, a kilátástalanságában és az elszenvedett DHS-ekben. De ha valakivel sikerül megértetni, elhitetni, hogy éppen gyógyul és a teljes felépülésig van 3 hónapja, az is pont úgy beteljesülhet. A kérdés, hogy mit szeretnénk, a gyermekeink, az unokáink a jövőben melyik csoporthoz tartozzanak, rettegni a ráktól, az autoimmun kórképektől, a fertőzésektől és további számos gyógyíthatatlannak vélt betegség okozta kiszolgáltatottságtól, vagy tudni, hogy szinte bármiből spontán meg lehet gyógyulni, ha időben felismerjük a DHS kiváltó okát, megtaláljuk rá a számunkra megnyugtató megoldást és megadjuk a szervezetünknek a gyógyuláshoz szükséges optimális feltételeket?
Azt állították nekünk, hogy a múlt század közepéig sok áldozatot követelő betegségek, mint pl. a szamárköhögés, vagy a kanyaró az oltások hatására szűntek meg. Dr. Jane Donegan brit körzeti orvos megkérdőjelezte ezen állítások valódiságát, saját maga járt utána ezen adatok helyességének és három évnyi intenzív kutatómunka, valamint pereskedés után egyértelmű bírósági döntés született, mégpedig, hogy ezek a betegségek már az oltások előtt megszűntek, valószínűleg az időközben javult életkörülményeknek köszönhetően.
Érdekességként a gyerekbénulás elleni oltás után szinte azonnal megszűnt a gyerekbénulásnak nevezett betegség, helyette számos más bénulásos kórkép jelent meg új néven, nem változtatva a bénult betegek létszámán.
Ha azonos életkörülmények között élő oltott és nem oltott gyerekeket hasonlítunk össze, akkor abból az derül ki, hogy az oltott gyerekeknél 3x volt gyakoribb az autizmus, 30x a szénanátha, 22x az allergia, 4x a tanulási nehézség, 3x a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, 3,4x a tüdőgyulladás, 3x a fülgyulladás, 2,5x valamilyen krónikus betegség, mint a nem beoltott gyerekek esetében. Az influenza ellen beoltott gyerekeknek 5x gyakrabban lesz légúti megbetegedése is mint a nem oltottaknak.
2004-ben, amióta bevezették a HPV elleni oltást, az oltott lányoknál 100%-kal lett magasabb a méhnyakrák gyakorisága a nem oltottakkal szemben – ami ellen védenie kellett volna, nem is beszélve a nem regisztrált számos autoimmunnak tartott betegséget, melyekhez gyakran meddőség is társul.
A fentebb felsorolt ismeretek alapján egyértelművé válik, hogy az első világháború után több millió áldozatot követelő spanyolnátha se lehetett más, mint az akkori oltások végzetes mellékhatása – hisz a személyes elbeszélések alátámasztják, hogy csak a beoltottak betegedtek és haltak meg. Ezen magas halálozási arányhoz bizonyára hozzájárult a világháborút követő szegénység is, hisz a nagy stressztől és mérgezéstől legyengült szervezet képtelen volt ezt a kihívást leküzdeni.
Az egyik kollégámnak, aki egy orvosilag gyógyíthatatlannak tartott „betegségben” szenved, megadtam a hivatalos magyar- és német nyelvű Germán Gyógytudomány elérhetőséget, hogy biztos forrásból tájékozódjon. Pár nappal később, mikor megkérdeztem sikerült-e beleolvasnia, az volt a válasz, de hát Hamer doktor egy sarlatán volt, számos helyen utána lehet olvasni és ezzel le is zárta a témát. A történelem meghamisítása, bizonyos igaznak vélt ismeretek félreértelmezése miatt tudják az emberiséggel most mindezt megtenni. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy kinek hisz.
Tény, hogy a jelenlegi információrengetegben nem könnyű eligazodni és talán sokan félnek tőle, hogy az egész világképük, egy megszokott rendszerbe vetett bizalmuk fog összeomlani. Teljes mértékben megértjük őket és tiszteletben tartjuk a véleményüket. Tisztában vagyunk vele, mekkora lépés ez sok ember számára, ám akik már nyitottak egy másik igazság megismerésére, szeretettel ajánljuk nekik a Germán Gyógytudomány mélyebb megismerését és biztatjuk őket, hogy ne higgyenek nekünk, teszteljék le maguk a Hamer Doktor által feltárt ismeretek helytállóságát, mert ezen személyes megtapasztalások birtokában nemcsak a betegségekről alkotott képük fog megváltozni, hanem a hozzájuk kapcsolódó félelmeik is. A céljaink közösek, mindnyájan szeretnénk egészségesek maradni vagy azzá válni, szabadságban, békében, biztonságban, jólétben élni, éppen ezért fontosnak tartom a másik véleményének tiszteletben tartását, tartozzon bármelyik csoporthoz is, hisz mindenki a saját tapasztalatai és gyakran félelmei alapján ítéli meg a mostani helyzetet. Nyitott szívvel és elmével nagyobb eséllyel sikerül egymást megértenünk és közös céljainkat elérnünk.
PS. Ezen cikk pár hónapja íródott, az azóta szerzett ismerek birtokában van aki nem tarja kizártnak, hogy a SARS COV 2 egy laboratóriumi termék, azt azonban továbbra is hisszük, hogy DHS-ek megélése nélkül az emberek nincsenek veszélyben. Épp ezért lehetséges az is, hogy 90 éve feletti legyengült ám pozitívnak tesztelt emberek is fel tudnak épülni egy kis náthából.
További kérdésekkel nyugodtan forduljanak hozzánk, amennyiben van rá igény szívesen tartunk egy ingyenes online tájékoztató előadást.
Baráti üdvözlettel, a Germán Gyógytudomány csapata nevében:
Dr. Gáll Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése