Íme itt vannak azok a nagy gondolkodók, az igazi tudósok, akiknek a munkája életünket szebbé tenni tudó gyümölcsöket terem(het).
Rajtunk múlik, hogy használjuk-e ezt a tudást, hajlandóak vagyunk a magunk lényegesen alacsonyabb felkészültségi szintjén követni, amit megértünk, vagy ragaszkodunk az évszázados, már tudvalevőleg nem bevált kövületeinkhez. Azokhoz a kényelmi és nem lényegi absztrakcióra lebutított "tudományos modellekhez", amiben 3 ismeretlennél többel már nem birkózunk meg, de jobb, ha csak egy ismeretlenre csökkentjük a változókat - lásd placebo kontrollált kettős vak teszt. Ez a mai statisztikai irányelv, ami nem eszerint akar bizonyítani, azt egyszerűen félresöprik.
Márpedig az ember nem egy'szerű biorobot, és a mai tudomány mégis csak arra kíváncsi, hogy biorobotként hogyan viselkedik olyan erőszak-szerekkel kapcsolatban, amelyek képesek több védelmi vonalat azonnal áttörni, és kényszerpályára kárhoztatni a szervezetünket. Önkényesen ezt nevezik "hatás"-nak, ami amúgy történik, az pedig "nem-kívánt mellékhatás".
Rajtunk múlik, hogy használjuk-e ezt a tudást, hajlandóak vagyunk a magunk lényegesen alacsonyabb felkészültségi szintjén követni, amit megértünk, vagy ragaszkodunk az évszázados, már tudvalevőleg nem bevált kövületeinkhez. Azokhoz a kényelmi és nem lényegi absztrakcióra lebutított "tudományos modellekhez", amiben 3 ismeretlennél többel már nem birkózunk meg, de jobb, ha csak egy ismeretlenre csökkentjük a változókat - lásd placebo kontrollált kettős vak teszt. Ez a mai statisztikai irányelv, ami nem eszerint akar bizonyítani, azt egyszerűen félresöprik.
Márpedig az ember nem egy'szerű biorobot, és a mai tudomány mégis csak arra kíváncsi, hogy biorobotként hogyan viselkedik olyan erőszak-szerekkel kapcsolatban, amelyek képesek több védelmi vonalat azonnal áttörni, és kényszerpályára kárhoztatni a szervezetünket. Önkényesen ezt nevezik "hatás"-nak, ami amúgy történik, az pedig "nem-kívánt mellékhatás".
Mára a szimulációk világába érkeztünk, ahol állat-, és emberkísérletek mellőzésével lényegesen pontosabb számításokat végezhetünk egy adott folyamat előértékelése érdekében. Egy olyan lehetőséget adtak a matematikusok az alkalmazott tudományok kutatóinak kezébe, amivel úgy oldhatunk meg dilemmákat, hogy nem ártunk egyetlen élőlénynek sem és a környezetünket sem kell szennyeznünk. És nem kell évtizedekig várni egy hibás döntés súlyos, sokszor életeket kioltó következményeinek felismeréséhez, mert meg lehet bízni annyira a fejlett technológiájú számításokban, hogy a valós megoldásokat kiválaszthassuk.
A gond éppen az, hogy nem ilyen szellemben kutatnak, hanem a kapzsi egyéni és csoportérdekek által kontraszelektáltak osztják az észt.
Lovász László matematikus tisztelői
MIt hoz a következő ötven év?
Neumann János és a mesterséges intelligencia -Tudományos konferencia a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság fennállása 50. évfordulójának tiszteletére
A MIt hoz a következő ötven év? címmel megrendezett tudományos konferencia fővédnöke Lovász László, az MTA elnöke volt. A cím első szavában kiemelve a mesterséges intelligencia (MI) rövidítése olvasható – a négy elsőrangú előadás mindegyike érintette a XXI. század egyik legvitatottabb témáját: valóban a mesterséges intelligencia uralma következik?
A konferencia nyitó előadását Lovász László tartotta Kell-e matematika a számítógép-tudományhoz? címmel. Elöljáróban néhány nagy elődről, Kőnig Dénesről, Erdős Pálról, Gallai Tiborról emlékezett meg, majd kiemelte, hogy a számítógép-tudomány és a matematika közötti kapcsolat Neumann Jánoshoz, a számítástechnika atyjához vezethető vissza.
Az MTA elnöki tisztét betöltő Lovász László gráfelmélettel foglalkozik. A matematikának ez a viszonylag újabb keletű ága a XX. században rendkívüli módon előretört, hiszen a különböző – logisztikai, telekommunikációs stb. – hálózatok nélkül ma már nemcsak az ipar, a közlekedés, a munkaszervezés, de az informatika sem képzelhető el.
Lovász László feltalálóként több olyan szabadalom kidolgozásában is részt vett, amely a hálózatokkal, például a szerverek és a felhasználók közötti kapcsolatokkal foglalkozik.
Az előadó érintett néhány elméleti kérdést, köztük a polinomiális idő fogalmát. Neumann János ugyan nem írta le, de egy 1951-es előadásában szóban megemlítette a fogalmat a játékelmélettel összefüggő egyik algoritmusával kapcsolatban. Az algoritmusok fejlődésével párhuzamosan ez a téma egyre fontosabbá válik, olyannyira, hogy a polinomiális idő alatt lefutó, illetve nem lefutó algoritmusok kérdése az elméleti informatika legnagyobb megoldandó feladatává vált. A P=NP kérdés bekerült a matematika hét Millenniumi Problémája
közé, amelyek megoldására 2000-ben 1–1 millió dollár jutalmat tűztek ki.
közé, amelyek megoldására 2000-ben 1–1 millió dollár jutalmat tűztek ki.
Lovász László végezetül megemlítette a „matematikai Nobel-díj”, az Abel-díj kitüntetettje, Szemerédi Endre eredményeit, akinek a nevéhez a nagy gráfok strukturális osztályozása, az ún. Szemerédi féle regularitási lemma, a „kombinatorikai indoklás mesterműve” fűződik. „Idővel ez a lemma mind a
gráfelmélet, mind a számítógép-tudomány központi eszközévé vált."
gráfelmélet, mind a számítógép-tudomány központi eszközévé vált."
Tószegi Zsuzsanna
c. egyetemi docens, ELTE BTK
c. egyetemi docens, ELTE BTK
Lovász László Szemerédi Endréről a Természet Világában írt bővebben, Prímek, számítógépek és Abel-díj címmel: http://www.termeszetvilaga.hu/sza…/tv2012/tv1206/lovasz.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése