Az emberi bioritmus 7 éves ciklusokra osztja a testi-lelki-szellemi érés és továbbérés szakaszait. A második 7 esztendő, azaz a 7-14 éves kor közötti idő a lelki kibontakozás ideje. Ezt mindannyian iskolapadba kényszerítve töltjük, ahol nincsenek megfelelő feltételek a lelki emésztésre, érésre. Manapság is sok törekvés mutatja, hogy a gyermekek "foglalkoztatása" dramatikus játékokkal, az évkör hagyományainak megismerésével, a személyes példaadás révén bemutatott lelki értékekkel igenis sokat javíthat ezen az "elátkozott" helyzeten.
Az érzelmeink lassan emésztődnek, a régiek napokig tartó szertartásokkal vették ezt figyelembe. Minden apróság számít, főleg az első szembesüléskor, és elegendő időt kell hagyni arra, hogy először felismerjük, megtanuljuk kifejezni ezeket, és átélhessük mások válaszreakcióit, ami újabb felismerésekhez, érzésekhez vezet, míg az alkatunknak megfelelő magatartást kialakítjuk.
Ennek rendelt ideje újra a 28-35 éves életszakaszunkban jön el, majd 49-56; 70-77; 91-98; 112-119; 133-140 éves kor között - tovább nem írom -, de természetesen bármikor hasznos alaposan foglalkozni a saját lelkünkkel, érzésvilágunkkal. (Az ebéd is jóleshet vacsoraidőben...)
Az endokannabinoid rendszerünk tanulási képessége is bioritmus függő, ezért célszerű különös figyelmet fordítani a természetes ritmusainkra (minden más téren is). Nem mindegy, hogy mit tanulunk, mert a "bevésődés" mindig az első szakaszban történik, és ha akkor nem a helyén kezelni tanuljuk meg a dolgokat, akkor a későbbiekben a saját "torzulásainkat" is számításba kell venni, ami lényegesen nehezebb, mint elsőre jól megtanulni.
Az érzelmek torz állapota - ahogy a cikk is kifejezi - lényegesen nagyobb fogyatékosság, mint bármilyen testi baj. Ez sajnos a mai világunkat olyan mértékben átszövi, hogy nagyon nehézzé vált megkülönböztetni a valódi jót a jónak látszótól.
Az érzelmeink lassan emésztődnek, a régiek napokig tartó szertartásokkal vették ezt figyelembe. Minden apróság számít, főleg az első szembesüléskor, és elegendő időt kell hagyni arra, hogy először felismerjük, megtanuljuk kifejezni ezeket, és átélhessük mások válaszreakcióit, ami újabb felismerésekhez, érzésekhez vezet, míg az alkatunknak megfelelő magatartást kialakítjuk.
Ennek rendelt ideje újra a 28-35 éves életszakaszunkban jön el, majd 49-56; 70-77; 91-98; 112-119; 133-140 éves kor között - tovább nem írom -, de természetesen bármikor hasznos alaposan foglalkozni a saját lelkünkkel, érzésvilágunkkal. (Az ebéd is jóleshet vacsoraidőben...)
Az endokannabinoid rendszerünk tanulási képessége is bioritmus függő, ezért célszerű különös figyelmet fordítani a természetes ritmusainkra (minden más téren is). Nem mindegy, hogy mit tanulunk, mert a "bevésődés" mindig az első szakaszban történik, és ha akkor nem a helyén kezelni tanuljuk meg a dolgokat, akkor a későbbiekben a saját "torzulásainkat" is számításba kell venni, ami lényegesen nehezebb, mint elsőre jól megtanulni.
Az érzelmek torz állapota - ahogy a cikk is kifejezi - lényegesen nagyobb fogyatékosság, mint bármilyen testi baj. Ez sajnos a mai világunkat olyan mértékben átszövi, hogy nagyon nehézzé vált megkülönböztetni a valódi jót a jónak látszótól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése